A Diósjenői Erdei Szabadidőpark meglátogatását nem csak azért terveztük már néhány héttel ezelőtt, mert blogomat olvasva a park vezetője írt nekem, hogy menjünk el hozzájuk, s nézzük meg ezt az Európai Uniós pályázati pénzből létrehozott szabadidős programhelyszínt, hanem mert honlapjukat böngészve egy másik blogra
akadtam, ahol a kétgyerekes édesanya nagy lelkesedéssel írt róluk. Kedvet
kaptunk, hogy személyesen is láthassuk, mi épült a korábban nem túl jó állapotú
diósjenői erdészet területén.
Egy szép őszi vasárnap délelőtt indultunk útnak azzal a
tervvel, hogy megállunk valahol elfogyasztani egy szerény ebédet. Ennek
érdekében még előző este utánajártunk az interneten, hogy milyen helyeket lenne
érdemes felkeresnünk a környéken, ha meleg étket szeretnénk.
Berkenye
Első állomásunk Berkenye volt, a Szent Anna Fogadóba
akartunk volna betérni. A fogadóban láthatólag egy előző napi esküvő után
ocsúdtak, s kedvesen közölték, hogy dél előtt (11.15-kor) még a rendelést sem tudják
felvenni. Az étterem rendezett, kedves kicsi udvarán játékok várják az
aprónépet, de a téli időszakra is terveztek: egy játszósarkot rendeztek be a
kisgyerekes vendégeknek. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy nem veszítenénk időt
azzal, hogy várunk, inkább tettünk egy kört a faluban, megnéztük a kis
halastavat, aminek Hársas-tó a neve, és testközelből vizsgáltuk meg a Berkenye Vendégházat, ahová egyszer majdnem szerveztem egy családos tábort, de aztán
létszámváltozás miatt új helyszínt kellett találnom. Mindenesetre nem változott
a véleményem, és továbbra is szívesen eljönnék ide, illetve ajánlom másoknak is
ezt a szálláshelyet! Szép, igényes ház, gondozott kert nagy kemencével és
fedett szaletlivel, mindez nyugodt környezetben egy kis tó partján. A tóban
fürödni sajnos nem lehet, horgászni viszont annál inkább.
Diósjenő
Áthaladva Nógrádon még mindig az étkezési lehetőségeket
vizslattuk, Diósjenőre megérkezve pedig igencsak reménykedtünk, hogy végre
találunk valami értelmes helyet, ahol a gyerekeket is szívesen leültetnénk egy
asztalhoz. A Kámor Fogadó volt az a hely, ahol végül ettünk. A közeli hegycsúcsról elnevezett fogadó L alakú
épülete egy nagy udvart fog közre, az udvaron ping-pong asztal, hinta, kisház,
játékok.
 |
| A Kámor Fogadó udvara: ping-pongoztunk, amíg készült az ebéd. |
A megfelelően
árazott „Kámor tál” megérkezésére igazán nem kellett sokat várnunk, de a
várakozás is kellemesen telt: a gyerekek az udvaron szaladgáltak, figyelték az
elhaladó traktorokat, ping-pongoztak, játszottak. Az egyébként két főre adagolt
húsos-köretes tálból öten laktunk jól úgy, hogy a gyerekek is rendesen ettek.
Beszélgettem néhány mondatot a kedves házigazda hölggyel, aki elmesélte nekünk,
hogy a Fogadó a tavasztól őszig tartó szezonban mindig nyitva van, ám télen
csak hétvégi nyitvatartással üzemel. Legfőbb vendégeik a kirándulók, akik akár
két éjszakára is foglalnak szállást, hogy bejárják a közvetlen környéket.
Megengedte, hogy bekukkantsak az épp takarítás alatt álló szobákba (előttünk
mentek el a hétvégi szállóvendégek). A szobák nem nagyok, de némelyikbe, ahol
emeletes ágy is van a franciaágy mellett, akár még a mi családunk is elférne
(egy utazóágy kiegészítéssel). A földszinti szobáknak saját teraszuk van, mely
a Börzsöny lankáira nyújt kilátást. A szobák és a hozzájuk tartozó fürdőszobák
tiszták, szép burkolatokkal, igényes fabútorokkal felszereltek.
Jóllakva szálltunk be az autóba, hogy megtegyük azt a néhány
száz méternyi távolságot, ami még a szabadidőparkig hátra volt.
A Diósjenői Erdei Szabadidőpark bejárata előtt méretes parkoló és információs tábla várja a turistákat.
Ezen a napsütéses vasárnapon nem voltunk sokan, még nem ismerik a helyet az
emberek, ezért is tartom fontosnak, hogy írjak róla. A fogadóépületben vásároltuk
meg az 1500 Ft-os családi belépőt, mely magába foglalja a parkbéli játékok,
sportpályák, tanösvények, sőt a minigolf-pálya használatát is, utóbbihoz az
ütőket és a labdákat a pultnál külön kérni kell. Mi egy tízperces trambulinozás
után – ezért fizetni kellett – egyből a minigolf-pályára mentünk, amit az óvodás
gyerekeink legnagyobb döbbenetünkre az első pályától az utolsóig
végigjátszottak! Már én untam a végére, míg ők még mindig csak gurítottak.
Egyetlen szívfájdalmam ezzel a szép új pályával kapcsolatban az, hogy a
minigolf lyukak némelyike teljesen be van szakadva, ami azt jelenti, hogy ha az
ember nagy örömre betalál, mászhat-guggolhat-turkálhat a labda kihalászásának
reményében. Soha az életünkben nem kiáltottuk viszont eddig lelkesen játék közben, hogy "Vigyázz, gyík a pályán"! :)
 |
| Lelkes minigolfozók |
Eztán a drótkötélpálya következett, amit szintén vagy fél
óráig nyűttek a fiúk.
 |
A parkban több helyen is nagyszerűen kialakított fa
mászókák várják a kisebbeket és a nagyobbakat.
 |
| Egy játszóhely a sok közül |
Időközben kicsit elbeszélgettem a park egyik kedves
munkatársával, Marcsival. Elmesélte, hogy 2012 márciusában nyitottak, és mivel
nincs még sok idő mögöttük, nem is annyira ismertek, mint amennyire szeretnének
azok lenni. Sokan pl. csak azért keresték fel őket idén nyáron, mert alapvetően
a diósjenői strandra igyekeztek volna, de mivel az bezárt, ez meg megnyitott,
eljöttek hát ide. Közösen elmérgelődtünk egy kicsit a crossmotorosok és
quad-osok zajszennyező tevékenységén, és azon, hogy nem nagyon lehet korlátozni
az erdőben való jelenlétüket (tényleg nagyon hangosak!)
Következő állomásként az állatoknál kötöttünk ki, dús, friss
fűvel elettük a kisnyulakat és a kecskéket.
A mosdóügyek elintézése után (tiszta a mosdó és van
pelenkázó!) útnak indultunk a kis tanösvényen. Ez a tanösvény néhány dologban
különbözik nagyobb „testvéreitől”, amiket már korábban máshol végigjártunk.
Egyrészt: rövid, tehát a mi óvodás gyerekeinknek is egy könnyed séta volt.
Másrészt: az ismertető táblák tömörek, velősek, jól olvashatóak, egy kisiskolás
gyerek számára is gyorsan felfogható, megjegyezhető információt tartalmaznak.
Harmadrészt: a tanösvényen elszórva játszótéri játékok és egyéb meglepetések
vannak elrejtve. Hopp, itt egy libikóka! Hopp, ott egy hinta! Amott meg egy nagy
mászóka! És odanézzetek! Egy igazi függőhíd! Micsoda élmények ezek egy négyéves
meg egy öt és féléves fiúcskának (ezen a szakaszon a kicsi lányunk a hátamon
aludt). A tanösvényt végigjárva megkerültük a focipályát és a röplabda-pályát.*
 |
| Függőhídon rohangászás |
A parktól az utolsó mászóka megmászásával búcsúztunk (na,
még egyet, na, még egy utolsót!) abban reménykedve, hogy nem lesz még túl késő
ahhoz, hogy megmásszuk a Nógrádi Várat.
Nógrád
A Vár parkolója mellett egy kedves kis Borbisztró
csábítja az érkezőket egy kis „teraszon ücsörgésre”, kávé szürcsölgetésre, borkóstolásra.
Számunkra ez a lehetőség a három élénk gyerekkel fel sem merült, azonnal
nekivágtunk a várhegy legyűrésének. A Nógrádi Várba ingyenes a belépés,
illetve a felmászás. A Vár területén nagyon kell vigyázni a gyerekekre, és
kicsiket egyáltalán nem szabad elengedni szabadon rohangászni, mivel a terület
szélén gyakorlatilag végig szakadék van (a vár belseje viszont meglepően nagy
és nagyjából sík). Több helyen is ki van írva, hogy saját felelősségre, stb, de
itt ezt tényleg komolyan kell venni, ugyanis sok helyen egyáltalán nincsen
korlát, vagy van, de ilyen:
 |
| Ennél közelebb nem mehetnek a gyerekek! |
A lemenő nap fényében, csúcskekszünket majszolva
elálmélkodtunk a nógrádi „terepasztal-táj” gyönyörűségében. A terepasztal
érzést erősítette, hogy eldöcögött alattunk a kis Bzmot, ami Vácot köti össze
Balassagyarmattal, s jelenléte a szürkületben emlékeztetett bennünket arra, hogy
ideje lenne elindulnunk hazafelé.
 |
| Nógrádi táj focimeccsel |
-------------------------
* Ez a leírás a park belső tanösvényére vonatkozik. Van egy külső tanösvény nagy táblákkal, hosszabb távolsággal (kb. 5 km), amire mi nem kerítettünk sort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése