Négyórás séta a Pákozd-Sukorói Arborétumban

Akárhányszor autóztunk hazafelé pákozdi barátainktól, az autópályára rákanyarodva minden egyes alkalommal elhatároztuk, hogy legközelebb most már tényleg elmegyünk a pákozdi arborétumba! Aztán persze legközelebb is elfelejtettük. S ez így ment évek óta. Mígnem egy napon blogomat olvasva egy régi kedves ismerősöm fel nem hívta a figyelmemet arra, hogy milyen nagyszerű helyet hagytunk ki eddig. Ugyanaznap a Magyar Természettudományi Múzeum Facebook oldalára felkerült, hogy október 11-én nyitják a Pákozd-Sukorói Arborétum felújított tájházát, melynek munkálataiban a múzeum munkatársai is részt vettek. Jelnek tekintettem ezt az egybeesést, és nem volt kérdés ezek után, mit csinálunk október 12-én szombaton: nagy betűkkel bekerült a naptárba a kirándulás célpontja. Külön öröm volt, hogy csatlakoztak hozzánk sógornőmék is a maguk három gyermekével, és a hat gyerkőcből senki nem lett beteg aznapra, sőt, csodálatosan jó időt fogtunk ki.

Alkalmazkodva a másik család szombat délelőtti teendőihez, úgy állapodtunk meg, hogy 11 körül indulunk, és egy szerény ebédet fogyasztunk valahol közösen. Még itthon utánanéztem a lehetőségeknek, árkategóriai sorrendben ezeket találtam, ahová szívesen beültettem volna a családomat:

• Gémeskút Étterem, Sukoró
• V-Max Pizzéria és Pub, Velence
• Margó Gyorsétkezde, Velence
• Gajdos Lángos, Velence

Legutóbbit céloztuk volna meg, mivel tényleg szerény ebédet szerettünk volna, de reggeli telefonos érdeklődésemkor megtudtam, hogy vége a szezonnak, bezártak. A Margó Gyorsétkezde viszont nyitva van egész évben! Megörültem, mikor megláttam a címét: Tópart út 34., micsoda kilátásban lesz tehát részünk, ha a teraszon eszünk a jó időben! Tévedtem… egy monstumot építenek a velencei parton, épp az étkezdével szemben. A tóból gyakorlatilag semmit nem láttunk, holott néhány méterre ücsörögtünk tőle. Az ételek egyszerűek, finomak, példaként egy babgulyás ára – hatalmas adag – 890 Ft.

A Margó Gyorsétkezde teraszán, háttérben jól látszódik a parti építkezés :(

Igazi finom házi rétest ettünk itt második fogásnak, a gyerekek pedig palacsintát kértek. Az étkezde belső tere nagyon kicsi (és ételszagú), nem is tudom, hogy befértünk volna-e ennyien, ha nincs jó idő. Később elhaladtunk az úton a Gémeskút Étterem mellett. Egyszer jártunk itt egy esküvőn, már akkor is nagyon ápolt, gondozott volt az étterem környéke. Most az útról látszódott, hogy azóta egy fantasztikus játszóteret húztak fel az étterem mellé, úgyhogy akinek pénztárcája és ideje engedi, a gyerekekkel elidőzhet ezen a helyen, nem fogja megbánni.

Mi alapjáraton elég szigorúan tartjuk a gyerekek napirendjét. Az ebédet mindig időben igyekszem tálalni, és a délutáni alvástól sem szeretünk eltekinteni, kivéve a nagycsoportos fiamat, aki néha dönthet úgy, hogy nem alszik. Azonban a kirándulások napjain hajlandóak vagyunk eltérni ettől a viszonylag egységes napirendtől. Ezen a szombaton sem bántuk, hogy a gyerekek odafelé elszunnyadtak a kocsiban, és – na, bumm – ebéd előtt aludtak egy kicsit. Utána már nem volt idejük elpilledni, mert az étkezdétől kb. 5 perc alatt átértünk autóval az Arborétumhoz.

Nagy parkoló várja az autóval érkező kirándulókat. Innen lehet felsétálni egyenesen az Arborétum bejáratához, vagy a Doni Emlékkápolnához.

A Doni-csatában elesett katonák Emlékkápolnájának környékét 2011-ben hozták rendbe.

Mi azért kezdtünk itt, mert világos volt számunkra, hogy órákkal később visszafelé egyetlen gyereket sem tudunk majd rávenni a hatból, hogy jöjjenek oda fel velünk. Így is nehéz volt elmagyarázni az ő szintjükön, hogy miért van itt ez a különös építmény (nem is érdekelte őket, lódarazsat, katicát nézegettek).

Az Arborétumba két szülőnek kettő vagy több gyermekkel a családos belépő 2000 Ft, melyhez kaptunk egy kis fénymásolt térképet a területről. Odabent, közvetlenül a bejárati épület mögött néhány biciklitároló várja a kétkerekűvel túrázókat. (Egyébként meglepően sokan bicikliztek aznap a tó környékén!)

Végigsétáltunk a nagy bevezető sétányon, ahol kétoldalról a környék geológiai és növénytani jellegzetességeit sorakoztatták fel. A domb tetején ivóvíz, sok-sok pad, és egy szép, felújított Tájház várja a betérőket, kulturált mosdóval. Az aznap még festékszagú, frissen átadott Tájmúzeum Természeti és Halászati interaktív kiállítása kisebb gyermekek számára is tartogat meglepetéseket. (Bár az enyémek elsősorban a kitömött vaddisznó orrát szerették volna fogdosni.)

Szívesen eltöltöttem volna még bent több időt, és végigolvastam volna mindent részletesen, mert - bár a kiállítás kicsi -  nagyon sok az összeválogatott érdekesség a környék természeti szépségeiből, de a gyerekek húztak kifelé, hogy menjünk, menjünk, menjünk már a kilátóhoz.

A fa kilátó a Mészeg-hegyen áll, kitűnő a kilátás innen a tóra és a Velencei-hegységre. Katicainváziót mi is tapasztaltunk ezen a hétvégén, bár nem olyan sűrűségben, mint ahogy utána egy cikkben olvastam.

A tanösvény végigjárása káprázatos kis séta lett az őszi színekben pompázó erdő lankáin.

Nem lehet megunni ezeket a színeket!

A gyerekek szertelenül rohangásztak, és az elmaradhatatlan termésgyűjtő zacskót próbálták minél jobban megtölteni. Mi anyukák, szintén gyűjtögetésbe kezdtünk, mert a rengeteg csipkebogyó bokor mellett nem lehetett szó nélkül elmenni. Ezúttal tettünk egy mappát is a hátizsákba, amibe aztán az összegyűjtött levelek kerültek.

Gyűjtöget felnőtt, gyerek

Hopp! Egy hernyó kel át az úton, vigyáááázat!

A térkép alapján könnyedén megtaláltuk azt a kitaposott utacskát (tábla nem jelzi), amely vadrózsa bokrok mentén levezet a játszóterek tisztásához. Már épp ideje volt, hogy uzsonnázzunk, és kislányom lekerüljön végre a hátamról. A Kicsik játszótere mellett fogyasztottuk el a gyümölcsöket és a kekszeket, itt gond nélkül engedhettük a gyerekeket szabadon játszani. A Kaland Játszótéren azonban nem árt a folyamatos és alapos felügyelet, mert ide magas várakat, drótkötélpályát és erődítményszerű mászóka-csúszdát építettek.

A játékok fantasztikusak, nehezen lehet elszabadulni innen. Nekünk olyannyira nem sikerült, hogy közvetlenül zárás előtt értünk a kapuhoz, arra sem volt már időnk, hogy a kis tavat megnézzük. (Az erdei tornapálya végigjárásához ekkora gyerekekkel egy egész napot kellett volna rászánni.)

Mászóka-csúszda rendszer a Kaland Játszón

Innen a pákozdi csata Katonai Emlékhelyére igyekeztünk volna, ha nem zárt volna be az is 18.00-kor... Úgyhogy befejezésként még elgurultunk a Szúnyog-szigeti csónakkikötőhöz, megszemléltük a kikötött csónakokat, és a nádast.

Csónakkikötő az alkonyat színeiben

Feljött a Hold, az alkonyati hangulatban nyűgösödő gyerekekkel már csak annyi időnk maradt, hogy elsétáljunk a Halászcsárda előtt a hajókikötőhöz.

Innen indulnak a hajók

Rácsodálkoztunk, hogy ha akartunk volna, akár egész napos kirándulás keretében áthajókázhattunk volna Agárdra is innen! Nagyokat sóhajtozva búcsúztunk a tótól és mi szülők vágyakozva nézegettük a Halászcsárda hívogató teraszát, de mindent lebíró akaraterőnkkel a csárda helyett inkább az autóba tuszkoltuk be a két családot és elindultunk haza.

Újítás 2017. őszén: a Patkós Stúdió ismét igényeset alkotott! Egy gyönyörű tanösvény is várja most már a családokat az arborétumban. Saját képeim még nincsenek, de a stúdió honlapjáról tudtok tájékozódni, részleteket itt találtok.

Figyelem! Az Arborétum április 1-től október 30-ig tart nyitva (9-18 óráig)! Téli szezonban nehogy potyára menjetek oda!