Csatangolások a Bükkben 1. rész – Bükkszentkereszt

„Bükkszentkereszt a világ közepe!” – hallottam egy rádióműsorban Szabó Gyuri bácsit beszélni szeretett szülőfalujáról.

A javasasszony unokájának gyógyteáit magam is iszogattam ősszel, ezért figyeltem fel a nevére a rádióban, s hallgattam figyelmesen a nyilatkozatát. Mindez épp akkoriban történt, amikor azon gondolkodtam, hogy az ország mely táját járjuk be adventi kirándulásunk alkalmával. (A tavalyi, jól sikerült mátrai túránkról itt olvashatsz.) A riport után lelkesen kezdtem el bükkszentkereszti szállásokat nézni: megjött a kedvem, hogy élőben is megnézzük, hol terem meg az a sok csodálatos gyógynövény, amelyeknek gyógyhatását az elmúlt hónapokban magam is tapasztaltam.

Lélegzetelállító látvány, különösen a városból érkezve

Amikor megtaláltam a Família Apartmant, azonnal lefoglaltam néhány éjszakát december közepére, a karácsony előtti napokra. Tavaly nagyon pozitív tapasztalatokkal tértünk haza Parádsasvárról, és már akkor elhatároztuk, hogy amennyiben tehetjük, idén is nekivágunk egy ünnepek előtti kirándulásnak. Nem mondom, hogy könnyű egy ilyen útra elindulni december 18-án három gyerekkel, de megér minden fáradtságot az a tiszta levegő és az a táj, ami a hegyekben fogad!

Zúzmarás fák, jeges, takarítatlan út Bükkszentlászló és Bükkszentkereszt között

A GPS (ami nálunk nem volt, de térkép alapján is arra mentünk) Bükkszentlászló felé mutatja az utat. Tényleg van arra egy út Bükkszentkeresztre, s ez valóban rövidebb, mint Lillafüred felől közelíteni. Kipróbáltuk, és nem ajánljuk télvíz idején. Bükkszentlászló után az út egysávosra szűkül, és nincs takarítva. Mi sem hittük el, de amint egyre feljebb haladtunk a hegyen, fokozatosan hűlt a levegő, s míg lent a völgyben késő őszi időjárás uralkodott, Bükkszentkereszt felé közelítve egyre szebb, egyre fehérebb lett a táj, és egyre veszélyesebb az út. Sok helyen szalagkorlát sincs, s ha szembe jött volna egy másik kocsi, vagy esetleg egy nagy, fát szállító teherautó (ami simán előfordulhat, mert ez valójában egy erdészeti út), nem lett volna hova félreállni. Szerencsére rajtunk kívül senki nem volt olyan bevállalós (=bolond), hogy erre akarjon szembe, Miskolc felé menni, így a jégen csúszkáláson kívül más akadályunk nem volt. Megúsztuk, megérkeztünk, többet nem is mentünk arra, inkább kerültünk azon az úton, amerre minden normális helyi is közlekedik: a takarított, biztonságos Hollóstető – Lillafüred – Diósgyőr útvonalon. Szállásadóink szívükhöz kaptak, amikor meghallották, merről jöttünk, mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ők telefonon figyelmeztettek minket a jeges, szűk útra.

A Família Apartman a falu közepén fekszik, egy csendes, óriási kert közepén, dombtetőn. Nagy konyha-ebédlő-nappalijában töltöttük a korán ránk sötétedő estéket: itt ettünk, itt társasoztunk, mindehhez ideális körülményként szolgált a meleget árasztó cserépkályha, melyet kedves szállásadóink naponta megraktak nekünk (központi fűtés is van).

Hangulatos belső tér, teljesen felszerelt konyha

A kisszobában altattuk a fiúkat, a nagyobb szobában aludtunk mi a kislányunkkal – utazóágyat kaptunk, nem kellett vinnünk. Nyári tartózkodáskor a hatalmas terasz és a 8000 nm-es dimbes-dombos kert további lehetőségeket rejt, mi a hideg téli időjárásban éppen hogy csak megismerkedtünk a két nagytestű, de barátságos kutyával, sok időt nem töltöttünk a kertben.

Az apartman kívülről: nagy terasz, óriási kert és a két kutya közül az egyik

Első nap egy rövid sétát terveztünk a Boldogasszony kövek felé. Szállásadóinktól kaptunk térképet, de hogy ne azt gyűrjük össze, a kisközértben vettünk magunknak saját példányt. A különleges „gyógyító” kövek története a néphagyomány szerint Szűz Máriához köthető: egyszer erre járt, elfáradt, megpihent, és az a kő, amelyre leült, azóta gyógyító erővel bír. Sőt, az összes közeli kő is. Ezért itt a falu végi kis erdőszéli utcácskában jó időben nagy a forgalom: sokan jönnek ide gyógyulni, de van geoláda is, hogy felhívja a figyelmet a különleges klímájú helyre. Ezen a geoláda-linken találtok két olyan képet is, amely térképszerűen ábrázolja, hogy melyik kő melyik testrész gyógyítására specializálódott. Ugyanitt állítólag a fákat átölelve energiával töltődhetünk fel. Mi egyiket sem próbáltuk ki, de az nem vitás, hogy a hely tiszta levegője már önmagában is gyógyító hatású lehet a városból kiszabadult ember számára. (Bükkszentkereszt egyébként hivatalosan is megkapta a szubalpin gyógyhely minősítést.)

Vajon merre lehet a geoláda?

Néhány száz méterrel odébb a IV. Béla emlékművet tekinthetjük meg szintén az erdő szélén. A Muhi csata után itt érték utol a tatárok, s egy sikeres ütközet után innen menekült egyenesen a Bélapátfalvai kolostorba, történelmet már tanuló gyerekekkel mindenképpen érdemes elsétálni ide.  

Sejtelmes erdő, különleges színek és köd a IV. Béla emlékmű mellett

Visszaindulván a szállásra a Zrínyi utca 20. szám alatt észrevettünk egy kiírást: különleges szörpök és lekvárok kaphatóak, ingyenes kóstolóval. Bementünk, és végigkóstoltuk a néni, Hegedűs Andrásné lekvárjait, aki nagy szeretettel kínálgatta nekünk és a gyerekeknek az erdő adta kincsekből (som, kökény, erdei szeder, csipkebogyó, bodza és bodzavirág) készített mézes és cukros finomságait. Különleges készítménye a fenyőrügy szirup, ami két éves kor felett adható, és csillapítja, gyógyítja a köhögést. Ez sajnos elég drága, egy kis üveg fenyőrügy szirup 4500 Ft, de a többi szörp és lekvár 1000 Ft-ba kerül. Ezek sem olcsóak, ha azt nézzük, milyen picik az üvegek, de tény, hogy mindegyik különleges, és nagyon finom! Végül bodzalekvárral és erdei szeder szörppel a zsákunkban tértünk vissza a szállásra.

Bükkszentkereszt nevezetessége és büszkesége a Szabó Gyuri bácsi nevéhez köthető Gyógynövényház. Itt ugyanazokon az árakon kaphatóak a Györgyteák és tinktúrák, könyvek, mint a budapesti, Bank utcai boltjukban. Betértünk ide is egyik nap, és alaposan kikérdeztem a hölgyet, minden kérdésemre szakszerű, hozzáértő választ kaptam. Az érdeklődők felsétálhatnak a gyógynövénykerthez is (a Napsugár utca felől), télen ugyan sok növényt nem látni, de a kilátás állítólag onnan nagyon szép, mi a gyerekek fáradtsága miatt már nem mentünk el arrafelé.A bükkszentkereszti gyógynövénynapok a falu fő eseménye minden évben. Ilyenkor nem érdemes ide gyermekekkel jönni, mert nagyon sokan vannak, és nehéz szállást, parkolót találni.

Ha hó nincs, legalább a jégen csúszkáljunk egy kicsit!

A falu központjában van a szánkópálya, amit most nem tudtunk kipróbálni, mert bár minden csupa fehér volt, zúzmarán sajnos nem lehet szánkózni. Pedig a szálláson még szánkót is kaptunk!

Van néhány család Bükkszentkereszten, akik még ma is mészégetéssel foglalkoznak. A turista térképen látható, merre találhatók a mészégető boksák. Nagyon szerettem volna ide is elsétálni, de a gyerekeket ez nem érdekelte, ezért ki kellett hagynunk. Állítólag gyönyörű látvány a sötét erdő szélén megrakott kemence.

Akad még egy érdekes látnivaló Bükkszentkereszten, amiről nem tudok személyes élményekkel beszámolni, ez pedig az Üveghuta Múzeum. Bükkszentkereszt régi neve Újhuta volt, ez a név utalt a több száz éves hagyományra, az itt lakó üvegfúvó mesterekre. A múzeum is az ő munkáikat hivatott bemutatni. Annak oka, hogy miért nem mentünk el végül ebbe a kis múzeumba, egyszerű: láttunk egy képet a múzeum belső teréről egy honlapon, és úgy ítéltük meg a férjemmel, hogy nem vállalhatjuk azt az anyagi és erkölcsi kockázatot, hogy élénk óvodás gyerekeink valamelyik szabad polcon található különleges, egyedi üvegtárgyat ripityára törjenek!

Következő írásomban Lillafüredről olvashattok, szóval folyt.köv.!