2014. szeptember 5., péntek

Így telt a Kis-Balaton napunk - 2. rész



Nem volt sok kiadvány a kezünkben a Kis-Balaton látnivalóiról , mikor nekiindultunk ennek az eseménydús napnak. Talán ezért is fordulhatott elő, hogy gyakorlatilag elmentünk egy nagyon fontos, érdekes látnivaló mellett. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park kiadványában ugyanis nem láttuk, hogy egy másik üzemeltető, a Vízügy is jelen van a terepen... sajnálatos, hogy nem mindenhol tüntetik fel az összes látnivalót egyszerre, egyértelműen! 


2. állomás lett volna, ha nem hagyjuk ki véletlenül: A Kis-Balaton Ház

A Zalavár - Zalaszabar összekötő út mentén találjátok, az előző állomás felől érkezve Fenékpusztáról Sármellék és Zalavár érintésével érhetitek el.  Száraz és vizes játszótérrel, interaktív kiállítótérrel várják a családokat.
Azért írom le így, hiányosan a programot, hogy ha Ti arra jártok, már tudjátok, mit lehet elvéteni.
Ősszel elvileg járunk arra, ha nyitva lesz, írok róla. 

3. állomás: A csodálatos Kányavári-sziget

Mi tehát, mit sem sejtve haladtunk tovább Zalavár után dél, azaz Balatonmagyarósd felé, hogy a két falu közötti összekötő útról egy zsebkendőnyi tábla !!! (alig lehet észrevenni, túl is mentünk rajta...) jelzésére jobbra lekanyarodjunk a Kányavári-sziget parkolójába. A sziget látogatása ingyenes, a parkolásért viszont sajnos főszezonban fizetni kell. 

Vigyázz, mert ha fellépsz erre a hídra, arcul csap az érintetlen természet csodája! :) Ahogy ott álltunk, valahogy tényleg nem jöttek a szavak...

A Kányavári-szigetre vezető híd 1984-ben épült.


Gázlómadarak a távolban

Ez pedig már a sziget:

Természetesen itt is van tanösvény.

Kis utacskák vezetnek a nyílt víz felé.

Hatalmas nyílt vízfelület, engem meglepett, hogy ilyen nagy!

Haladunk a sziget egyik kilátója felé. A rét hatalmas, tűzrakó helyek
is vannak rajta. Ha osztályt hoznék ide, itt biztosan játszanánk egy nagyot!


A kilátóból ezt látni.

A Búbos vöcsök tanösvény hosszabb, mint amit mi végigjártunk. Egy elnyújtott nyolcas formához tudnám hasonlítani,  de mi csak az egyik kunkort jártuk be, mert a gyerekek kezdtek fáradni, és a Bivalyrezervátumot mindenképpen meg akartuk még mutatni nekik. A továbbiakban erről írok majd.


A képre kattintva nagyban is megjelenik.



Fáradt búcsú a szigettől.

A helyi néniktől a parkolónál különleges savanyúságokat és lekvárokat lehet vásárolni.
Mi egy bodza-cukkini lekvárt és egy meggy-málna lekvárt vettünk, nagyon finomak voltak.

Nehéz a Kányavári-szigetről néhány összefoglaló mondatot írni. Ez az a hely, az a gázlómadár- paradicsom, amit élőben látni kell, írni talán ha Fekete István tudott róla szépen... nála keresgéljetek. Ő a berek leíró mestere :).

A sziget geoládáját ezen a linken érhetitek el.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése