Két nap Bakonybélben - 2. rész

Két népszerű Bakonybél-közeli kirándulóhely:

• Eltévedés a Kertes-kői szurdoknál, másnap a szurdok valódi bejárása, 
• majd séta a Boroszlán tanösvény rövidített útvonalán.

A sorozat első részét itt találjátok.

Első utunk a Kerteskői-szurdokhoz vezetett volna az új nap reggelén - ha nem tévedünk el. Az autót ugyanott hagytuk, ahol ennek a geoládának a leírója javasolja. GPS nélkül érkezőknek: Bakonybélből elindultunk Pénzesgyőr irányába, Somhegypusztát épp elhagyva egy nagyobb kanyar után Tájvédelmi körzet tábla, itt parkoltunk. Az út felett magasodó Som-hegy szigorúan védett terület, tilos felmenni, a piros kereszt jelzés is az aljában elkerüli. De a Kertes-kői szurdokhoz nem is erre kell menni, hanem balra a szántó mellett a zöld háromszög jelzésen. 

Itt még nem tudjuk, hogy rossz irányba haladunk...

Valamit nagyon elnéztünk a térképen, mert teljesen rossz irányba indultunk. Megzavart minket, hogy a közeli erdőben a fákon látható volt néhány régi jel, amelyekre azt gondoltuk, hogy biztos megint elhanyagolt túraútvonalra tévedtünk, mint egyszer nyáron, Írott-kőnél. 

A régi jelzések összezavartak minket.

Ezek a régi jelek adták a reményt, hogy érdemes tovább menni, hát..., kár volt. Egy-másfél órát biztos elpazaroltunk, mire visszakeveredtünk az autóhoz, ahol megláttuk, merre kellett volna igazából mennünk. Persze addigra a gyerekek már teljesen kiborultak, így inkább a következő célállomás meglátogatását ígértük nekik.

Persze azért így is szép volt kirándulni egyet a napsütésben, csodálatos tájakon.

Nagyon bosszantott minket ez az elfecsérelt idő, no meg az, hogy nem láttuk a szépséges szurdokot, amiért nekiveselkedtünk a túrának. Úgyhogy másnap visszatértünk! 

A szántó mellett kell haladni az erdő felé, a kocsitól balra.

Kis patak, ahová inni járnak az állatok. Láttunk is három őzet!

Ez már a szurdok eleje.

Sziklák a Kertes-kői szurdokban

Szépséges táj, sebes patak. A túraútvonal folytatása azon a keresztbe dőlt,
mohás fán lett volna, ami gyerekekkel járhatatlan terep, ezért visszafordultunk.
(Bizonyára át lehet itt menni száraz lábbal, ha nincs ekkorára duzzadva a patak.)

Mi csak a szurdok legelejét láttuk, hosszabban húzódik befelé, ráadásul az Oltár-kő is itt magasodik valahol egész közel, de ide már nem mentünk fel. A szurdok a bakonybéli Szentkút felől is megközelíthető, egy hosszabb túrával a piros kereszt, majd a zöld jelzésen. 

Fehér és mohás kövek.

Hatalmas sziklák jobbra és balra.

Gombák!

Gyönyörű mohapárna.

A Boroszlán tanösvény bejárását délutánra terveztük. Úgy döntöttünk, csak a 2-2,5 km-es rövidített útvonalat vállaljuk be a gyerekekkel. Nagyon jó döntés volt, mert a szintkülönbség ezen a rövid szakaszon is hatalmas, úgyhogy jól elfáradtunk.

Az autót a Bakonybéltől 4 km-re északra található Gerence-völgyi autóspihenőnél hagytuk.
Ez közvetlenül egy erdészházzal szemben fekszik, egy kis erdei hotel mellett (Odvaskő Hotel).
Tűzrakó, pihenőpadok, kis hidacska... hangulatos piknikezőhely!

Így néznek ki a Boroszlán tanösvény állomásai.

Indulunk a piros jelzésen. Sokat, sokat kell felfelé menni.

Utólag láttam a térképen, hogy ezen a lépcsősoron felfelé haladva, balra tekintve szemfüles szemek esetleg észrevehetik a halomsírokat, mi sajnos ezt nem figyeltük.

Gombaparádé téli napsütésben.

Meg-megcsillan a pókháló-rengeteg.

Pici gyerekek, nagy fák.

Elértük a legmagasabb pontot, innen lefelé
vezet az út az Odvaskői-barlanghoz.

Meredek lépcsőn jutunk el a barlang bejáratához.

Az Odvaskői-barlang is a tanösvény része.

A barlang megtekintése után egy hosszú, igen meredek lépcsősoron érkeztünk le a völgybe.

Kisgyerekekkel nem javaslom a hosszabb túrát, hacsak nem egésznapos kirándulásban gondolkodtok, több megállóval. Kicsiknek épp elég volt a rengeteg lépcsőzés le és fel a rövidített tanösvény-útvonalon. Jobb időben kiváló piknikezési lehetőség kínálkozik a Gerence-völgyi autóspihenőnél.