Soproni hétvégénk - Elvonulás egy volt kolostorban?

Avagy részletesen a sopronbánfalvai Elvonulási Központról

Előző bejegyzésemben, melyben a számos Sopron környékén található természeti érdekesség közül emeltem ki néhányat, már tettem róla említést, hogy igen varázslatos hangulatú helyen ebédeltünk. A meghívás a sopronbánfalvai volt Pálos-Karmelita Kolostorba szólt. Ez a hányattatott, de most már biztos sorsú épület az erdő szélén magasodik, gyönyörű helyen, közel a városhoz, mégis távol a zajától.

Megérkeztünk.

Autóval a templomig fel lehet hajtani.

Az épület egy részlete kívülről.

A település méreteihez képest igen nagy templom mellett áll a volt kolostor épülete. A Pálosok alapították, építették, bővítették, míg II. József úgy nem döntött, hogy feloszlatja a rendet. A kommunista időkben ahogy az lenni szokott, minden volt ez az épület, csak épp nem rendeltetésének megfelelően használták. A rendszerváltás után a Karmelita nővérek kezébe került, de a lepusztult épületet sehogy sem tudták megfelelően karbantartani, ezért a KoGart Galéria tulajdonosának, Kovács Gábornak ajándékozták. Ő szakértő szemmel meglátta benne, amit lehet, és biztos kézzel nyúlt a zsebébe - azt hiszem, nagyon bele kellett nyúlnia - hogy hihetetlen alapossággal, gondossággal, a hely és az épület szellemének kijáró tisztelettel, de a 21. századi igényeknek megfelelően renováltassa az épületet. A Magyar Állam 2011-ben megvásárolta az egész épületegyüttest Kovács Gábortól, jelenleg is állami tulajdon. Ezzel a művelettel az akkor már egyházi vonatkozástól függetlenül Elvonulási Központként működő intézmény bekerült az Eszterháza Programba, és a környék kiemelt látnivalója lett a fertődi Eszterházy-kastéllyal együtt. 

Folyosói hangulat.

A pálos kiállítás.

A czestochowai Fekete Madonna hiteles másolata.

A kerengőudvar közepén álló "játszóhely", a gyerekek legalábbis
azonnal kiszúrták a lehetőséget a kútban.

Jelenleg 21 szobában 28 vendéget tudnak elszállásolni. A szobák mindegyike más, nincs közöttük két egyforma. Az épület hangulata utánozhatatlan, miközben ott sétáltunk, és hallgattuk az érdekes történeteket, arra gondoltam, csodálatos dolog lehet itt dolgozni. Aki ide eljön, az nem másra vágyik, mint csendre és békességre, s ezt a nyugalmat az itt dolgozók is - akár önkéntelenül - hordozzák magukban. A vastag falak mintha beszélnének, magukon viselik a történelem nyomait s szent emberek lépéseit őrzik a folyosók. Ez akkor is tagadhatatlan, ha jelen pillanatban nincs felszentelve az épület és nem kizárólagosan lelkigyakorlatos központként működik, mint pl. a dobogókői Manréza vagy a püspökszentlászlói Életrendezés Háza. 

Péreli Zsuzsa kiállítása...

... és kifejezetten a kolostor számára készített műve.
Történetét hallgassátok meg élőben, érdemes!

A könyvtár a templom oldalához lett hozzáépítve.

Pihenőszoba.

Galéria.

Sétánk során nem csak néhány szobába kukkanthattunk be, de az emeleti közösségi termeket is megnézhettük. Elámultunk az ötletes, igényes, természetközeli megoldásokon, melyek kigondolásán komplett belsőépítész csapat dolgozott - méltán. 

Az egyik földszinti szoba egy részlete.

Ebédünket a Refektóriumban költöttük el. Nem véletlenül használom ezt a szót. A szerzetesek valaha volt, gyönyörűen rendbehozott közös étkezője jelenleg az étterem, melyben nem akármilyen ételeket szolgáltak fel nekünk. A központ étterme egy igazi "fine dining" hellyé érett, ami meg is felel az exkluzív kialakítású hangulatnak. A séf megkérdezte, mit szeretnénk enni, mikor, ennek megfelelően készítette el ételünket. A gyerekekre külön figyelt, hogy legyen olyan az aznapi kínálatban, ami nincs az étlapon, de a hagyományos ízekhez szokott gyerekek is megeszik - a sok különleges fogás mellett ez egy igen fontos szempont volt, ezúton is köszönjük. Mi a férjemmel lubickoltunk az ízekben, igazán értékelve azt, hogy micsoda rendkívüli élményben van részünk. A falatok a szánkban robbantak szét, olyan ízharmóniát teremtve, hogy megszületett bennem az elhatározás, miszerint aznap már nem szeretnék többet enni, nehogy valami más érintse még a számat, mert ez annyira, de annyira gyönyörűséges élmény volt.  (Persze a kisbaba miatt muszáj volt még ennem vacsorát.)

A refektórium bejárata.

Kissé alulöltözötten várjuk a fejedelmi lakomát. :)

Érlelt hátszín rózsaszínre sütve, fenyőmagvas salátával, Özséb bora glace-vel.

Szarvas bélszín aprított erdei gombákkal, petrezselyemgyökér pürével
(az első falat után, így a kép nem tökéletes).

Mikor a srácaink megunták az étteremben való jólviselkedést, kimehettek a kertbe, ahol egy odakészített asztalon színezők várták őket. Neki is estek az alkotásnak, elkészült műveiket már ki is raktuk itthon. 

Alkotás a kerengőudvaron.

A hátsó kert is gyönyörű.

Itt szokták tartani az esküvőket. 

Nagyon hálás vagyok szervezőnknek, Istvánnak, aki a Fenntartó család programért felel, hogy ezt a programot beillesztette a hétvégénkbe, mert a kolostorépület-látogatás egészen különleges élmény volt. Tiszta szívből ajánlom Nektek is, hogy ha arra jártok: ne hagyjátok ki, maradandó élményben lesz részetek.