Soproni hétvégénk - Múzeumvasút és kastélykert Nagycenken

Nincs olyan kisgyerekes család, ahol ne hozná lázba a srácokat a kisvasutazás. Szerencsére második soproni napunkon már reggel 9-kor (koránkelő csapat vagyunk - sajnos...) ott állhattunk a GYSEV által üzemeltetett nagycenki Széchenyi Múzeumvasút peronján, hogy várjuk az aznapi első vonat beérkezését. 

Megérkeztünk a nagycenki kisvasút állomására.

Odabent büfé, mosdó.

A GYSEV másnapra meghirdetett Kisvasút Napjára már láttuk az előkészületeket, épült a hatalmas terepasztal, húzták fel a sátrakat, települtek ki a lángosos nénik. A vasárnapra ígért gőzös látványára azonban nem készültünk fel, így alaposan meglepődtünk, amikor egy valódi, igazi, hamisítatlan gőzös tolta be a vágányra a múzeumvasút vagonjait. Ilyen közelről, "élőben" még egyikünk sem látott gőzöst, úgyhogy már önmagában ez nagy élmény volt!

András gőzös és vagonjai.

Felszálltunk, elindultunk, szállt a füst és a szag, így mindenestül átérezhettük, milyen lehetett a múlt század elején utazni...

Nem mai berendezés.

Az utolsó kocsi előnyei!

Füst és szag mindenütt, a hangulat garantált!

Irány Fertőboz!

A Széchenyi Múzeumvasút útvonala nem olyan látványos, mint mondjuk a királyréti vagy a mátrafüredi vonal. Itt az az érdekes, hogy tényleg múzeumi példányokon ücsörög az ember. A jegyeket ezen a vonalon - csakúgy mint a budapesti Gyermekvasút vonalán - gyerekek kezelik. Van felnőtt kalauz is, ő volt az, akinek irányítására történt minden. Pl. a fertőbozi igazi nagyvasútállomáson (ami tulajdonképpen a másik végállomás) megvártuk a csatlakozó vonatot, hogy fel tudjanak szállni a Nagycenkre utazó turisták. 

Fertőbozon volt idő kiszállni és körbenézni visszaindulás előtt.

Nagycenken érkezés után nézelődtünk, a múzeumi vonatok között bóklásztunk, játszótereztünk, tízóraiztunk. 

A játékok egy része...

... de érdemes hátra sétálni, mert körhinta és mókuskerék is van!

Öreg mozdonyok kiállítóhelye.

Átcammogtunk a Széchenyi-kastély kertjébe, ahol a gyerekek jól kirohangászták magukat a bukszuslabirintusok között. Bemenni sajnos nem volt időnk, meg igazából a gyerekek tűrőképességét sem akartuk próbára tenni. Tudtuk, hogy még előttünk áll egy éttermi ebéd (ahol jól kell viselkedni) és a fertődi Eszterházy-kastély meglátogatása (ahol szintén azt vártuk tőlük, hogy jók legyenek). Így engedtük őket tombolni, szaladgálni kedvükre. A kastély előkertje jó terepnek bizonyult!

A híres hársfasor eleje.

Nagycenk, Széchenyi-kastély.

Csodás rohangászós terep!

Ebédre a hegykői Tornácos Étterembe vártak minket. Hegykőn a főúton, közvetlenül a Sára Thermál fürdő mellett található ez a nagy forgalmú, igényes kialakítású, láthatóan a helyiek által is kedvelt panzió-étterem. Azt, hogy a hangulatos kerthelyiségbe kiüljünk, a darazsak miatt elvetettük, de utólag tudom: jól döntöttünk, mert a dohányosok is mind kint ültek. A finom fogások hatalmas adagokat jelentettek, és hiába kértük, hogy gyerekadagot hozzanak pl. levesből: akkora tálakat kaptunk tányér címén :), hogy vissza kellett küldeni nem csekély mennyiséget (ez engem nagyon frusztrált, de képtelen voltam megenni a gyerekek maradékát is az én adagom mellett, férjem hősiesen próbálkozott, aztán ő sem tehetett mást: feladta :) ). 

Hegykő, Tornácos Étterem és Panzió

Hangulat.

A részletek is szépek.

Minden nagyon finom volt, a házi szörpöket külön kiemelném, a 4 dl-es óriásadagok a melegben szomjazó kerékpáros turistáknak is bizonyára nagyon bejöttek. A Tornácos ugyanis a Fertő-táj fő kerékpáros útvonala mellett fekszik, ennek megfelelően tényleg igen sok a biciklis turista. Szeptemberben legtöbbet a friss nyugdíjas korosztályból, valamint a családos rétegből láttuk ezen az útvonalon. A gyerekek kedvet kapva a látványtól megígértették velünk, hogy visszajövünk a Fertő-tájra: BICIKLIVEL. Remélem, sikerül!

Kisgyerekek játszósarka a Tornácosban.