Második őrségi napunkat egy kiadós sétával kezdtük. Úgy gondoltuk, hogy először kitekintünk a Kétvölgy falu melletti gyönyörű kilátóból, majd felkeressük a határon található turistaút menti táblát és határkövet, mely Szlovénia legészakibb pontját jelzi. Ehhez a kisebb túrához feltétlenül szükséges a helyi turistatérkép használata.
Kétvölgy szó szerint a szlovén határon fekvő kis falu, apró haranglábbal. A kocsit a kilátó közelében hagytuk, az út mentén. A csendes falu határában néhány traktor dolgozott, és épp kiengedték a birkákat legelni a szomszéd telken. Csend volt és nyugalom, ideális kirándulóidő ígérkezett.
Séta a kocsitól a kilátóba. |
Kilátás Szlovénia irányába |
Miután jól kinézelődtük magunkat odafent, elindultunk, hogy felkeressük a határ vonalát. A piros jelzést kell követni. Néhány száz méterrel a kilátótól kereszteztük a határhoz vezető közutat, innen már tényleg a határzónában gyalogoltunk.
Ez még magyar szeder, vagy már szlovén? |
Gyönyörű volt ez az út. Egyetlen lélekkel sem találkoztunk, viszont számos természeti csoda "jött szembe".
Ahogy haladtunk az úton, egyre gyanúsabbá vált, hogy elhagyhattuk már azt a táblát, amit keresünk. Ennek ellenére lelkesen gyalogoltunk tovább, mert annyira, de tényleg annyira szép volt odakint a természetben.
Végül - bár megtaláltuk a határköveket, mely egy párhuzamosan haladó, másik turistaúton található, és a zöld jelzés mentén halad végig, mint a vasfüggöny turistaút egy szakasza - a Szlovénia legészakibb pontja táblát nem találtuk meg. Sebaj, nagyon jó kirándultunk! Ez az útvonal nem lehetett több 3,5 - 4 km-nél oda-vissza, gyerekek számára is könnyen teljesíthető, kényelmes terepen haladtunk.