Az Őrség ősszel - Magyarszombatfa és Velemér

Magyarszombatfán az emberek, miután felfedezték, hogy a környező területek földje mennyi agyagot tartalmaz, nemzedékeken keresztül a fazekasságból éltek, és élnek még ma is. Igaz, ma már nem járják lovasszekerekkel az országot, a vásárlók maguk jönnek helybe megcsodálni a mesterek munkáját és termékeit. A fazekasfalunak hatalmas híre lett az elmúlt évtizedekben, és mindaz, aki az Őrségbe érkezik, valószínűleg nem megy haza anélkül, hogy e települést meg ne látogatná. A szerencsésebbek ki is próbálhatják a korongozást!

Magyarszombatfa

Minket ezen a hétvégén az a megtiszteltetés ért, hogy Czúgh Zsuzsanna műhelyébe nyerhettünk betekintést, sőt, érdeklődő kisfiam korongozhatott is egyet. 

Zsuzsanna már gyermekkorában ismerte a fazekas mesterség teljes folyamatát, ami nem csoda: a mester nagypapától minden apróságot elleshetett. Nagyapja még maga bányászta és tisztította az agyagot, amelyekből lábbal hajtott korongon készítette el termékeit, és fával megrakott nagy kemencében égette ki azokat. Zsuzsanna a teljes folyamatot tudja, bár ő ma már az egyszerűbb utat választja, és készen veszi az agyagot, a mázat, valamint elektromos korongon dolgozik és elektromos kemencét használ. Mindez természetesen mit sem változtat munkái minőségén, inkább az élete lett könnyebb a technikai újítások nyomán. 

Először megtekinthettük, miként alakul a korongon egy darab agyagból a tál, majd a díszítéssel a kuglófsütő. Utána kisfiam próbálhatott szerencsét. A "kis" segítséggel korongozott darabot aztán haza tudtuk hozni, jelenleg fazekas barátunk égetőkemencéjében vár a sorára.

Czúgh Zsuzsanna műhelyét a falu Bajánsenyéhez közeli végén találjátok, a Fő utca 21/a szám alatt. Előzetes bejelentkezéssel korongozási lehetőséget biztosít. Ha részleteiben érdekel Benneteket a magyarszombatfai fazekasság története, látogassátok meg a Fazekasházat!

Velemér

Nem tehetem meg, hogy nem említem a blog Őrségről szóló folyamában Velemért, holott ezen a hétvégén sajnos nem tudtunk oda ellátogatni. 2013 májusán azonban jártunk itt, és csodálatos élményben volt részünk. A templomban rajtunk kívül csak az a "gondnok" hölgy volt, aki mindent tud Aquila János munkáiról, de legfőképpen a veleméri Szentháromság templomról! 

Jól emlékszem, mennyire és mekkora türelemmel próbálta lekötni a gyerekeket, ahogy mutatta nekik a fény érdekes játékát a templomban. Elviselte, hogy a kicsik türelmetlenkednek, és részletesen, nagyon érdekes apróságok kiemelésével válaszolt a talán egyszerű kérdéseinkre. A templomban - bár már akkor sem először jártam itt - ismét az egészen különleges, megmagyarázhatatlan hangulat fogott meg. Csak az tudja, miről beszélek, akinek már volt ilyen élményben része - itt Veleméren. Nehéz ezt szavakba önteni. Ezért biztatlak Benneteket, hogy amennyiben e szegletében barangoltok az országnak, semmiképpen ne hagyjátok ki ezt a kis középkori templomot, és szánjatok időt az alapos megismerésére. Már amennyire a gyerekek engedik.

A közelben találjátok a márokföldi Kalandparkot, amiről személyes tapasztalataim ugyan nincsenek, de mint kisgyerekes program a közelben, érdemesnek tartottam megemlíteni.