2016. május 19., csütörtök

Egy igazi családi nap Hollókőn 1. rész


Gyönyörű kiránduló időt ígértek erre a kora májusi szombatra, így végre úgy éreztük, eljött az idő, hogy beütemezzük életünkbe az oly rég óta áhított egész napos hollókői kirándulást. 2015 tavaszán adták át a Vár új kiállítását, valamint több más újdonságot a faluban, ezeket szerettük volna látni. A gyerekek még nem jártak ebben a csodálatos, száz évvel ezelőtti időket idéző ófaluban, ami nem véletlenül került be az UNESCO Világörökségi listába, ezért azt is kíváncsian vártuk, ők mit szólnak majd a látványhoz. Talán nem lövök le nagy poént, ha leírom, hogy számukra a pallósoros tanösvény, az erdei játszótér és a Holló Jankó játszótér volt a nyerő, nem az ófalu - de azért a szatócsboltban vásárolt fagyit örömmel nyalogatták. 



Megérkeztünk! Felsőtold után a hollókői
 bekötő útnál, érted: holló, kő.
Mivel nekünk, állandó barangolóknak mindig van éves Pest megyére érvényes autópálya matricánk, Hatvanig, az M3-as és a 21-es út találkozásig nem kellett egyéb útdíjat fizetünk. Itt a 21-es útra kanyarodva meglepve észleltük - rég jártunk erre - hogy kétszer kétsávos út lett ez, viszonylag hosszú szakaszon (és ahogy láttuk, Pásztó felé még építik tovább). Ezért a vártnál korábban érkeztünk meg Hollókőre, ahol a központi parkolóban tettük le az autót 10 óra után néhány perccel. A parkolás itt óránként 300 Ft, de nem kell megijedni, 2 órás parkolás kifizetése után már egész napra ott hagyhatod az autót. Ez a parkoló nem túl nagy, ezért érdemes a délelőtti órákban érkezni. A látnivalókra úgyis kell az egész nap!



A parkoló, a Küszöb iroda, a mosdó és a Holló Jankó játszótér bejárata. 

Tudom, van, aki tényleg csak azért jön ide Hollókőre, hogy sétáljon, vásároljon, kávézzon egyet az ófaluban. De higgyétek el, Hollókő sokkal több ennél! Érdemes bemenni a Küszöb elnevezésű információs irodába, ahol sok prospektus és programajánlat közül választhattok, illetve térképet kaptok a látnivalókról. Itt a parkolónál található még egy nagy központi mosdó is, a pelenkázó és zuhanyzó (!!) kulcsát az info irodában lehet elkérni. Sajnos a mosdót este hat előtt bezárták, így indulás előtt nagy bosszúságunkra már nem tudtuk igénybe venni.

Kívülről.

Belülről.

Igényes mosdók. (Pelenkázó és zuhanyzó is van!)


Hollókőn töltött napunkat a hívogató Holló Jankó játszótér közelsége ellenére nem itt, hanem a Kertekalja tanösvénynél kezdtük. Ez a kis utacska a Szent Márton kápolna és a szabadtéri színpad mellől indul, szó szerint a kertek alatt visz pallósoron, egészen az ófalu másik végéig. 

A Kertekalja tanösvény áttekintő térképe.

Innen indul a Kertekalja tanösvény. (Mi visszafelé haladtunk.)

De mielőtt elindultunk rajta, volt egy kis tízórai a szabadtéri színpadnál
- mindenkinek.

Szoptatás alatt egy rögtönzött előadást tekinthettem meg.

Na, menjünk!


A pallósorra azért van szükség, mert hol folyik alatta a kis patak, hol nem. A táblák nagyon érdekes információkat osztanak meg azokkal, akik végig tudják olvasni - becsülettel megpróbáltuk, de a gyerekeknek irtóra tetszett a pallósoron való rohangászás, így mi is loholtunk utánuk. A tanösvény - ahol mindössze egyetlen emberrel találkoztunk - a Babamúzeum magasságában ér véget, itt lépcsősor vezet vissza az Ófaluba. 

Ugye, milyen hangulatos a Kertekalja tanösvény?

Ilyen szép kis megállóhelyek tarkítják.

Bámulatos volt látni a különbséget a csendes, természetközeli tanösvény után a nyugdíjas turistahordák által uralt világörökségi utcácska között. Nem is gondolkodtunk, merre haladjunk tovább, mentünk szépen felfelé, a Vártúra tanösvényen. Nem hosszú, de meredek kaptatón kell felmenni, végén található egy mosdó és vízvételi lehetőség - jó tudni. 

Már megyünk is fel a Vártúra tanösvényen!

A Várnál... iszunk!

Ez még mindig fenséges látvány!


A Várba családos belépővel mentünk be, mely 2016 tavaszán 3000 Ft mínuszt jelentett nekünk. A Várban bizony nem engedtük meg a gyerekeknek, hogy kikerüljenek a látszószögünkből. Vastagok a falak és magasak a mellvédek, de biztos ami biztos, maradjunk együtt. A néhány kötelező fotó után nagyokat gyönyörködtünk a leírhatatlanul szép mátraaljai tájban, ahonnan a csodás tiszta időben igen, a Tátráig is el lehetett látni! 

Csodálatos kilátás!

A Vár új kiállításának legizgalmasabb látnivalója számunkra természetesen a korabeli kialakítású árnyékszék volt - a lyuk alatt tátongó szakadékkal. Vihogva elemezgettük, milyen hideg lehetett itt télen... persze nem hiszem hogy akkor ez olyan vicces volt az itt élők számára. 

A kiállítás egy részlete - ebben a teremben keressétek az árnyékszéket!

A Vár legmagasabb pontja ma sem látogatható, de elég magasra fel lehet menni. A büfé melletti épületben egy nagyon komoly animációs film mutatja be a vár építésének történetét, a gyerekek pedig számítógépen barangolhatták be a várat úgy, hogy ők irányítottak, merre haladjon a "kamera". 

Interaktív Vár!

Irány vissza a faluba! A Vártúra tanösvény egy
szakaszon megegyezik az Országos Kék Túra útvonalával.

Szépség!

Mikor itt végeztünk, már korgott a gyomrunk. Lementünk hát a Vártúra tanösvény folytatásán a faluba, ahol két étterem várja a kirándulókat, egymástól két háznyira. A Muskátliban épp zártkörű rendezvényt tartottak, így mentünk tovább a Vár étterembe. Mivel olyan ételeket rendeltünk, melyek gyorsan elkészülnek, nem kellett sokat várnunk: férjem palóclevest evett (ha már Nógrádban vagyunk!), én sztapacskát (ha már Nógrádban vagyunk!), a gyerekek meg a szilvásgombócnak örültek nagyon - igazi gombóc volt, igazi szilvával. Gyorsan beburkoltuk az ebédet, melyért 5800 Ft-ot fizettünk. Legkisebb Barangoló is kapott szopit egy eldugott sarokban, elintéztük a mosdó- és pelenkaügyeket, aztán már mentünk is tovább. 

Ebéd a Vár Étteremben.

A következő bejegyzésben  további tanösvényekről, játszóterekről és fagyizásról olvashatsz majd, mert a délután már egy az egyben a gyerekek kedve szerint telt!