Medves-vidéki tél 1. rész: Somoskőújfalui szállásunk és ebédjeink

Tavaly ilyenkor.

Már tavaly szerettük volna bebarangolni e csodálatos tájat Nógrád megye észak-keleti szegletében, de én voltam az, aki végül megvétózta a szokásos karácsony előtti utazásunkat, ugyanis így néztem ki:

Talán érthető, miért nem akartam olyan nagyon túrázgatni... 

De idén már nem tartott vissza semmi, és nekiindultunk, hogy immáron négy gyermekkel kirándulgassunk, és meneküljünk el a természet csendjébe a nagyváros karácsonyváró felfordulásából.

Nagy körültekintéssel választottam ki a szállást, hiszen Legkisebb Barangolónk még csak 10 hónapos, és bizony négykézláb közlekedik. Egyáltalán nem volt mindegy tehát, hogy mennyire igényes szálláshelyet választunk. Szerettünk volna Salgótarjántól északra olyan helyen megszállni, ahol ellátást is kapunk (minimum reggeli, vacsora), de nem találtam olyan szállodát, ami megfelelt volna az igényeinknek. Hogy őszinte legyek, nem is nagyon van a környéken szálloda vagy olyan ellátást biztosító panzió, amely ebben az időszakban nyitva tartana. A vendégházak pedig nem kínálnak étkezést... így hát döntöttünk, és ismét arra szavaztunk itthon, hogy akkor legyünk önellátóak, de legyen szép a szállásunk, ahová öröm visszatérni egy-egy erdőjárás után.

Így esett a választásunk a Macskakőre, Somoskőújfalu egy csendes kis utcácskájában található négy napraforgós falusi vendégházra. A honlapja már önmagában árulkodik arról, hogy milyen szépen, gondosan lett kialakítva, berendezve. 

Megérkeztünk a Macskakő Vendégházba!

A tulajdonos asszony, Aranka szülői házát alakította egy pályázat segítségével vendégházzá, 2015 óta fogadják a vendégeket, és ez látszik is a berendezésen, szinte minden új! A ház minden porcikájából árad az a szeretet, ahogyan ez a család gondozza, várja a vendégeket. Mire megérkeztünk, az ablakok és a szobák téli-karácsonyi díszben vártak minket. A ház nagyon tiszta volt, és csak az elején jelentett gondot letenni a Kicsit a földre, mert még nem melegedtek át a falak (nem volt előttünk vendég), de néhány óra alatt ez a probléma is megoldódott.

Bár ebben az időben nem használhattuk volna, fontosnak tartom megemlíteni, hogy kint van kerti tűzrakó, kerti zuhany, ideális a nyári itt tartózkodásra. A kert legnagyobb része ilyen meredek, mint ahogyan az alábbi képen is láthatjátok, de a szauna, a padok, a zuhany és a tűzrakó vízszintes részen vannak, a bejárati ajtótól néhány lépésre.

A korán sötétedő estéken hamar behúzódtunk a házikóba, és nagyon jól esett egy meleg tea mellett jókat játszani a gyerekekkel:

A teljesen felszerelt konyhában finom, egyszerű vacsorákat főztem, a reggeli sem volt gond, közel a kisbolt. 

Ebédre pedig a következő ideális megoldást találtuk!

Kép forrása: utazok.hu

A Somosi Fogadóban, ami Somoskőújfalu központjában található, minden nap svédasztalos kínálattal várják a vendégeket "all you can eat" alapon, azaz kifizetsz 1390 Ft-ot/ felnőtt, és felét/gyerek (3 év alatt ingyen), majd odamész a szépen tálalt svédasztalhoz, és választasz, amit szeretnél. A gyerekek is azonnal látták, mit ennének, mit nem, nem kellett várnunk, csak annyit vettünk ki, amennyi jól esett, és ami a legfontosabb volt, AZONNAL ehettünk. Nem kell részleteznem, hogy 4 gyerekkel, ez mekkora előny, ugye? A Macskakőben megszállt vendégeknek 10 % kedvezményt biztosítanak! Így esett, hogy minden nap kb. 5000 Ft-ból laktunk jól, ráadásul úgy, hogy mindenki azt ette, amit szeretett, mert a kínálat nem kicsi: 2 féle leves, több húsétel, min. 2-3 féle köret, savanyúság, desszert is mindig volt, szóval senki nem maradt éhen. Az étteremben egy etetőszék van - nekünk pont elég volt.

A fogadót vezető úrral beszélgetve megtudtuk, hogy ők látják el az egész falu közétkeztetését, így engedhetik meg maguknak a svédasztalos rendszert. Ami nem fogy el azonnal, elfogy másnap az óvodában, az iskolában vagy az idősek otthonában, nem dobnak ki semmit. Mesélte, hogy mióta leváltak Salgótarján városról, a faluban sokkal jobb lett az élet: önellátóak lettek, tudnak végre kistelepülésként pályázni a különböző EU-s pályázatokon. Számomra oly meglepően hangzott az is, amit ő mondott a régmúlt salgótarjáni időkről. Hogy ez a város mennyire "menő" volt a nyolcvanas években, mennyire jó volt salgótarjáninak lenni. Ő egy olyan városban volt fiatal, ahol mindenkinek volt munkája, lakása, autója, szabadidejüket pedig a környező vidék csodálatos tájain tölthették. Szívbemarkoló belegondolni, hogy most a sok gyárból egyetlen egy sem működik már, és ezen a vidéken a legnagyobb hazánkban a munkanélküliség. 

Egy gyors kattintás, mielőtt megyünk válogatni a finomságokból!

Nem vagyok nagy gazdasági szakértő, de úgy gondolom, hogy az önellátáson kívül (amit pl. Hernádszentandráson csinálnak évek óta Bioszentandrás néven) a turizmus lehetne a megmentője ennek a vidéknek. A táj olyan különlegesen gyönyörű, a kis települések olyan érintetlen vidékek között húzódnak meg, amelyek valóban felfedezésre várnak,s ráadásul a Kék Túra is erre vezet! Bízom benne, hogy egyre több olyan igényes szolgáltató jelenik meg a környéken, akiknek hírét vihetik majd az elégedett vendégek, és az olyan bloggerek, mint én...