2017. február 4., szombat

Pécs-környéki nyaralás 2. rész: Túra a Jakab-hegyen


A hétfőkkel sosem szoktunk variálni, mikor nyaralunk. Zárva a múzeum, a látogatóközpont? A hétvégi vihar után még nem elég meleg a tó vize ahhoz, hogy fürödjünk? Sebaj, irány a természet! Hétfőn kirándulni szoktunk. Kővágőszőlősről evidens, hogy gyalog a Jakab-hegyet érdemes célba venni. A faluból is látszódó Babás szerkövek, valamint a páratlan kilátást kínáló Zsongor-kő kiváló úticél. De hogy kisgyerekekkel melyiket ajánlom és melyiket nem, azt alább olvashatjátok.



A kővágószőlősi helyi kocsma, alias Lila Akác mellől indul a hegy felé az az út (innen egy saroknyira az Uránbányászati Kiállítás nagyobb gyerekekkel meglátogatandó). Jelölése: piros négyzet, de egy szakaszon a Bányász emlékúttal is együtt haladtok majd. A falu lakott területét elhagyva egy nyaralóövezet következik (végig felfelé szuszogtok!), majd az erdőben találjátok magatokat, ilyen csodás mohapárnák között:




Néhány lépés csak, a Jubileumi kereszthez mindenképpen érdemes kisétálni, ez egyben a Kövirózsa tanösvény első állomása is:

Már innen is csodás a kilátás!

Ekkor a mobilnet előfizetők akár online is letölthetik helyben a Kövirózsa e-tanösvény anyagait, de én most gyorsan belinkelem, hogy akár előre kinyomtathassátok!

Olyan szakasz következik, ahol nem kell nagy szintkülönbségekkel számolnotok, viszont az ösvény szűk, és a hegyoldal meredek, gyerekekre vigyázni!



A Babás szerkövek, ahogy nevük is mutatja, nem egyedüli képződmények, többen vannak. Egyikhez-másikhoz kényelmesen ki lehet menni, sőt, van olyan, amelyikbe szinte bele lehet bújni. Itt is nagyon kell figyelni a kicsikre, mert alattuk szakadék van.



És akkor eddig tart az a rész, ameddig mondjuk ovis korú gyerekekkel ajánlom ezt a túrát. Mert a Zsongor-kő felé olyan erős szintemelkedés következik (jelzés: kék kereszt, majd kék háromszög), olyan nehéz terepen, ami nem ajánlott kicsikkel. Néhányszor kihagyott ennél a résznél a szívverésem....

A Sasfészek nevű elhagyott kőbányán át vezet az út felfele. Igen. A kijelölt
"úton" haladunk, a kisfiam erőt gyűjt az "út" alján, a teteje felettünk nem látszik!
MÁSZNI KELL!

Mondjuk megéri eljutni a Zsongor-kőig! Mert ilyet látsz majd ott:

Lenyűgöző kilátás, Horvátországig simán ellátni.

Az, hogy a képen a férjem áll egyedül, nem véletlen. Az árnyékos pihenőben leültettük a gyerekeket, és nem engedtük le őket a kilátópontba, mert annyira meredek az oda vezető lépcső. Fotózni azért innen is lehet.



A nap a hideg napok után teljes erővel kezdett sütni, de nem csak a melegtől, hanem a megtett távtól és a szintektől is elfáradtunk. Így hát nem mentünk tovább sem a kolostorromokhoz, sem a földvárhoz. Ha tehetitek, Ti menjetek és nézzétek meg.

Lefelé a kék háromszögen haladtunk Cserkút irányába, de nem kell elmenni egészen Cserkútig, mert van egy jelöletlen földút, ami Kővágószőlős irányába segíti el a megfáradt gyaloglót. Nekünk jól jött a rövidítés, mert már nagyon nyűgösek és éhesek voltunk!

És íme, az Árpád-kori templom, amitől csak egy kőhajításnyira található a szállásunk. Egy gyors ebéd és egy kis pihenő után a nap második részében felmentünk a Misinára (ide természetesen már kocsival). De erről legközelebb.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése