Máriapócs: zarándokhely, csodahely

Máriapócson látszik, hogy a település áldott. Furcsa ezt így leírni is, de higgyétek el, láttam a saját szememmel, és a kocsiban meg is beszéltük, mikor eljöttünk, mindenki érezte... Ahogy odafelé utaztunk, áthaladtunk néhány környékbeli településen, és az a benyomásom támadt, amit eddig is sejtettem, hogy ez a része hazánknak nem dúskál a munkahelyekben és a pénzben - sajnos. Máriapócs azonban nemhogy egy élő település, de egy szárnyaló szépség a környékbeli falvakhoz képest! Működő, kéttannyelvű iskolája van olyan új épületben, amelyet egy fővárosi iskola is megirigyelhetne, óvoda, művelődési ház, közösségek, szerzetesrendek, szociális otthonok, civil szervezetek... nem kellett napokat helyben tölteni ahhoz, hogy lássuk: itt élni jó. Hogy ez a Pócsi Szűzanya áldása lehet vagy sem? Nem tudom, de hiszem.

A pócsi kegykép első csodája 1696-ban történt: az akkori kis fatemplomban szertartás közben kezdett könnyezni a kép, és két hétig abba sem hagyta! Bár hideg tél volt, minden fagyott, de a könnyek megállás nélkül csorogtak tovább. Ám helyiek nem sokat gondolkozhattak, elmélkedhettek a csodán: alapos kivizsgálások és jegyzőkönyvek megírása után császári parancsra fogták a kegyképet és mindössze fél év elteltével átvitték Bécsbe, a Stephansdomba - az eredeti kegykép azóta is itt pihen. Egy másolat a sok közül azonban évek múltán visszakerült Máriapócsra. És tudjátok mi az érdekes? Sem az eredeti, sem a többi másolat soha többé nem könnyezett, kivéve azt az egyet, ami Pócsra került! Mert az bizony könnyezett megint 1715-ben, majd több mint száz év elteltével, 1905-ben is. Mindegyik csodát egyházi és világi vegyesbizottsággal vizsgáltatták ki, és minden alkalommal megállapították a könnyezés valódiságát (és ezzel ugye azt is, hogy természetfeletti csoda történt).

A kegyképet mind a mai napig hatalmas tisztelet övezi, Máriapócsot 2005-ben Magyarország Nemzeti Szentélyévé nyilvánították. Zarándokok tízezrei jönnek el évente, hogy imádkozzanak a Pócsi Szűzanya képe előtt, a számos otthagyott mankó és ajándék a bizonyíték arra, hogy nem hiába... nagyon sokan gyógyulnak meg az ima hatására. Görög és római katolikusok egyformán tisztelik e szent helyet.

Mi egy nyári hétköznap látogattuk meg a kegyhelyet. Úgy gondoltuk, ritkán jutunk el hazánk e szegletébe, és ha már Nyíregyházán töltünk egy hetet, férjen bele a strandolós, állatkertezős, múzeumfalus napjainkba ez a kicsit komolyabb program. Szerencsére a gyerekek teljesen jól viselték, ugyanis:

• már a kocsiban meséltem nekik a kegyképről és a templomról
• érdekelte őket maga a csoda története és a kép
• tetszett nekik a zarándokház fogadótere (játékokat is árulnak :) )
• tízóraiztattuk őket, mielőtt beléptünk a templomba
• odabent gyújthattak mécsest, és közösen imádkoztunk
• ígértem nekik, hogy választhatnak maguknak egy képeslapot
• és a végére tartogattuk a zarándokház mögötti Noé bárkája játszóteret

Mivel egy nyári hétköznap jártunk itt, a parkolás közvetlenül a zarándokház mellett sikerült, de mielőtt nekiindultok, mindenképpen nézzetek utána a programmenetnek: Pócson ugyanis sok a búcsú, és emiatt gyakran nagy a tömeg!

Benyomásainkról beszéljenek most a képek:

Kegytemplom, egyben bazilika.

A zarándokház előterében kialakított kis boltban
vásároltuk azt a kis tájékoztató füzetet, ami alapján
jól és könnyen lehet értelmezni az ikonosztáz
ábrázolásait.

A kegyképhez ilyen közel lehet menni, szó szerint ALÁ.

Ha valahol, hát itt biztosan tudsz kegytárgyat venni! :)

Megépítették annak a kis templomnak a másolatát,
ahol az eredeti csoda történt 1696-ban.

Íme a kistemplom belülről.

Noé bárkája a Zarándokház kertjében!

Bent a Zarándokházban van kulturált, szép mosdó, ez fontos!

Ilyen közel vannak egymáshoz: a sárga épület a bazilikához csatolt rendház,
a kis kápolna pedig szint a zarándokház kertje mellett található.

A Noé bárkáját egyik nagy kedvencünk, az Ilona Malom Műhely készítette.
Az ő munkájuk a Bóbita játszótér és a Holló Jankó játszótér - többek között.

Máriapócson egy hosszú délelőttöt töltöttünk, ebédelős helyet nem találtunk, de ez nem jelenti azt, hogy nincs, csak mi nem találtuk (a Bazilika mögé pl. nem mentünk hátra). Nyírbátorban ebédeltünk menüebédet, ez pedig már a következő bejegyzésem kezdete... :)