Cápasuli és Hetedhét Palota - tapasztalataink a Holnemvolt Parkban

A Szépművészeti Múzeumban tett kalandos látogatásunk után a három naggyal szép komótosan átgyalogoltunk a Holnemvolt Park (vagy Vár?) bejáratához, ami nem más, mint a régi Vidámpark kapuja. Itt megvettük az egységes, 1000 Ft/fős jegyeket - ezek kizárólag a Holnemvolt Parkra érvényesek, az Állatkertbe nem lehet átsétálni velük - és bementünk, hogy azonnal megcsodáljuk a műemlék Körhintát. A gyerekek rögtön el is határozták, hogy itt fogjuk elkölteni utolsó zsetonjainkat, kifelé menet.

Ja, mert igen, a belépő mellett sok látványossághoz ún. Sün-zsetont kell vásárolni. Egy zseton 200 Ft, és pl. a körhinta 2 zsetonnal próbálható ki egy menetre, gyerekenként. Szóval nem ez Budapest legolcsóbb gyermekprogram-helyszíne, de nem meglepő, már ha a helyszínt és a színvonalat (valamint az épülő biódómot) nézzük.

Persze mindenek előtt a Cápasuliba kellett bemenni, ami hatalmas élmény felnőttnek, gyereknek egyaránt. Ez a teljesen új épület, amelynek még a sajtóbejárása is mindössze néhány hete volt, fogadta be azokat a baba/ovis/sulis korú cápákat, akik majdan a Pannon Biodómba fognak beköltözni, annak elkészültekor. 

Az egyszeri fotósnak hatalmas kihívás e tér, mert a folyosón sötét, az akváriumokban pedig félhomály van, de az Index képeit nézegetve megnyugodva tapasztaltam, hogy a profiknak ez a fényviszony sem jelentett akadályt a gyönyörű képek elkészítéséhez. Nekem viszont igen:

Műszaki érdeklődésű szülőknek mondom, hogy a Cápasuliban a technika bemutatására is hangsúlyt fektettek, láthatóak a berendezések, hosszan lehet álldogálni előttük, működésüket szemlélve.

Bár nagyon szépek a kültéri játszóterek (Kő Boldizsár-féle mesetér is várja a gyerekeket), és a Kisgömöc Étteremből jövő illatok is csábítóak voltak, a gyerekeknek tett ígéretünket, miszerint be KELL mennünk a Hetedhét Palotába, nem szeghettük meg. Itt megtudtuk, hogy további zsetonokat vagyunk kötelesek kiadni a kezünkből, ha bebocsátást szeretnénk nyerni. Szerencsére a bejáratnál található Édes Mackó cukrászdában betankoltunk zsetonokból, mert a téli szezonban csak itt meg még egy helyen lehet kapni a parkban zsetont, az automaták nem működnek!

Kő Boldizsár Tündér Ilona játszóterén

A Hetedhét Palota az állatkert régi gazdasági épülete volt, egészen pontosan szolgálati lakásokat alakítottak ki benne. Az új koncepcióban azonban a gyerekeké lett a parknak ez a része is.

A Hetedhét palota kívülről.

Előtte az udvarban büfé, finomságok...

...és játékvár!

A Palotában ismert magyar mesefilmek kerültek feldolgozásra, kalandpálya-szerűen lehet végigmenni a helyszíneken, pontokat gyűjtve. 

Minden új meseblokkot egy információs fal indít.
Nagyon alapos, sok olvasnivalót kínáló falak ezek, önállóbb gyerekek szüleinek.

Vuk-ként kell belopózni a vadász lakásába a finomságért. Érzékelők figyelnek!

A gyerekek kapnak egy pontgyűjtő órát (amit az első teremben regisztrálni kell!), a szülők pedig egy olyan órát, ami kiírja az ellenőrző pontokon, hogy az adott családnak mennyi ideje van még a Palotában. Mert a zsetonos belépő 2 órára szól, ennyi idő alatt kell teljesíteni az akadálypályát, és ebbe az időtartamba bele kell férnie a nagy játszásnak is: a kalandpálya végén játszóház várja a gyerekeket. Mi keveselltük a két órát, el is mondom, miért: HÁROM (kis)iskolással mentünk. Persze mindenki ki akarta próbálni a jobbnál jobb feladatokat, és kíváncsi volt arra, hogy a testvére ugyanott hogy teljesít, ezért megvártuk egymást. Az utolsó termekben már csak ránézni tudtunk a játékokra és az állatokra. Igen, állatok is vannak a Palotában, aranyosabbnál aranyosabb, kedves, cuki, édes, valóban meséket keretező állatok kaptak itt helyet. Némelyiknél teljesen elolvadtunk... Másoknál meglepődtünk, de a lehatásosabb a kitömött, álló jegesmedve volt. Én tényleg nem akartam elhinni, hogy EKKORA.

Torzoborz kínzókamrájában!

Doktor Bubóként kell átrepülni az erdőn.

Mekk Elek világa talán a legmegkapóbb, legjobban sikerül mesetér.

Páros játék Mekk Eleknél

Hangszer, kottával. :)

Tehát a Palota útvonalának legvégén két nagy méretű teremben igazi játszóház vár. Bár téli szezonban nem voltunk sokan, így is alig találtam helyet egy padon (hétköznap kell menni!), hogy szülőként megpihenjek egy cseppet, mi lehet itt nyáron? A belső játszóvárat az Ilona Malom tervezte és alakította ki, akikről már máshol is írtam a blogban, pl. itt és itt. Sajnos a gyerekeimnek már nem volt ideje, hogy alaposan megismerjék ezt az emeletes játszóvárat, mert lejárt az időnk. De azért így is nagyszerű élményekkel távoztunk a Palotából, és mindhárman, koruknak megfelelően sok-sok pontot is gyűjtöttek. A Hetedhét Palota kitalálóinak, a rendszer létrehozójának üzenném, hogy nagycsaládos vagy több gyerekes (pl. baráti társaság) belépőre 3 órás időkeretet biztosítsanak, a teljesebb élmény érdekében.

A Hohoho-horgász térben óriástrambulin is helyet kapott!

Megszokottan szép, kidolgozott részletek az Ilona Malom munkájában.

Ez aztán a játszóvár!

Az alattomosan elhelyezett ajándékbolton átnyomva a családot "nemveszünksemmikacatot" jeligére azonnal az öltözőszekrényekhez igyekeztünk (100 Ft-ossal működnek és sok van kis helyen!), ahol magunkra kapva kabátjainkat már csak annyira jutott időnk, hogy rádöbbenjünk: mindjárt bezár a park! És mi a műemlék Körhintán még nem is ültünk!!! Rohanvást megközelítettük az épületet - leküzdve a kísértést, hogy a tengerimalacokhoz, a  SünIspotályba, esetleg a lovakhoz, vagy a flamingók téli szálláshelyére benézzünk - így épphogy elkaptuk az utolsó menetet. Mikor a gyerekek berongyoltak egy általuk választott ló vagy csónak ideiglenes einstandolására, döbbenten vettük tudomásul, hogy valamiképpen két zseton megmaradt. 

Pont kettő. 

Férjem rámnézett, kitalálta titkos vágyamat. ÉS IGEN! Bejutottam!!! Én is felültem erre a csodálatos szerkezetre, megszólalt a zene, elindult a vurstli, és én csak forogtam, forogtam, és kameráztam - ja nem, mert szokás szerint (évnyitón szereplő gyerek, zenevizsga, stb.) nem nyomtam meg a piros gombot, de nem baj, a végén rájöttem, és még épp időben pótoltam. Legjobban viszont akkor lepődtem meg, mikor leszálltunk. Nem szédültem. 

UPDATE: 2020. január 3-án átélt élményeinkről itt írtam!