Száraz úszkálás, vizes pancsolás és más élmények az esztergomi Vízeumban

A Duna Múzeumot a barangolást kedvelő családoknak nem kell bemutatni, mindig is nagyon népszerű volt. Írtam róla egy bejegyzést évekkel ezelőtt, itt láthatjátok, milyen volt az a 2001-ben készült kiállítás, aminek felújítása már bizony nagyon megérett a 2010-es évek végére.  A múzeum másfél évre bezárt, és teljesen, de tényleg teljesen megújult! Még új nevet is kapott: VÍZEUM. Ide mentünk el a téli szünet utolsó előtti napján, hogy élményekkel töltődve kezdjük az új naptári évet.

Szeretném az első és legfontosabb dologgal kezdeni: a férjemen és rajtam kívül a családban senkinek nem volt kedve elindulni. Neeeeeee, Anyuuuuuu, maradjunk itthoooooooooon! Ha hallgatok rájuk, ez a szombat is ugyanolyan szürkén és unalmasan telt volna, mint majdnem az összes őszi-téli szombatunk ebben az évben (az építkezésünk miatt sehová nem tudtunk kimozdulni értelmesen). Ezen a napon azonban nekünk nagy mehetnékünk volt már. Túl sokat foglalkoztunk az épülő résszel a téli szünetben! A gyors és egyszerű ebédig a nagyok tanultak, gyakoroltak a hangszeren, némi rend is keletkezett (de ezen másnap még erőst javítani kellett, mielőtt megérkeztek a vendégek), és ebéd után nem az ágyba, hanem az overállba kanyarítottuk a kicsiket. A nyűgös, és nyavalygó gyerekeket némi veszekedéssel kísérve beszuszakoltuk az autóba, majd elindultunk. A nagyokat egyetlen dologgal lehetett rávenni az indulásra: a karácsonyra kapott Rumini hangjáték hallgatását ígértük nekik az autóban. Ez jó mézesmadzagnak bizonyult: csendben, a hangjátékot hallgatva haladtunk. A kicsik pedig természetesen alukáltak, míg meg nem érkeztünk Esztergomba.

Megérkeztünk. Parkolni a közelben tudtunk.

A Vízeumban már mindenki elfelejtette az összes nyűgét-baját, miután letettük a kabátot és elintéztük a mosdóügyeket (a mosdók és a pelenkázó az udvar másik oldalán találhatók, ezért hidegben ne vetkőzzetek neki, amíg a folyóügyeket el nem intéztétek!).

Az alsó szint folyosója kékes-szürke
színt kapott.

A ruhatár: a családok/osztályok jó nagy,
tágas szekrényeket kapnak.

Hogy miért lett mindenki azonnal lelkes? Mert például egy majdnem egész alakos, "élő" ember fogadtatásában részesültünk az egyik képernyőről. Aztán épp hogy befejezte az ipse a mondandóját, már be is indult az Aquamobil (ezt a fantasztikus, egyedülálló találmányt szerencsére megtartották a kiállítás nyitányaként, bár kicsit módosult a működése). "Anyu, gyorsan a jegyeket add, le kell pecsételnünk!" 

Kedvcsináló - élőszóval.

Az Aquamobil alulról.

Jegyeinket az Aquamobil pecsételte le!

Aztán a megújult kiállítás mindenhol, minden teremben, majdnem minden lépésnél kínál valami interaktív élményt. A gyerekek az elején szinte nem győztek hova kapni, olyan sok az információ és a feldolgozandó élmény. Az első kis teremben például filmeket vetítenek egy óriás képernyőn, én egy olyan részt láttam épp, ahol a vízügyi mérnökségek különleges, semmihez sem hasonlíthatóan egyedi, szép munkáját mutatják be és méltatják. 

Nézzük az első teremben a filmet.

A folyosó is teljesen megújult, a régi száraz, kissé unalmas tablók helyett meg-megállásra késztető hanganyagok, tárlók, makettek, kinyitható, kihúzható fiókocskák révén kapjuk az újabb és újabb érdekességeket. 

Megváltozott a folyosó odafent is!

A Balaton, a vizeink élővilága, a csap- és a szódahíz, az úszás, a hajózás, az öntözés, az árvizek és belvizek, a klímaváltozás, a vízöblítéses kishelyiség (water closet azaz WC), a vízzel kapcsolatos mesterségek: mind-mind kaptak ebben a múzeumban egy sarkot, vagy egy tárlót.

A száraz úszó terem.

A Szigetköz felülnézetből - izlandi zúzmóból kirakva.

Szódásszifonok.

Érdekességek a szódavízről.

"Balatoni láz!"

Nagy tó, kis makett.

Az aprótörpék méretében is vannak ám érdekességek!

Mikor átbeszéltük a gyerekekkel a látogatás után az egy sarokkal odébb található Szamos Cukrászdában kávézgatva, sütizgetve, hogy mi tetszett nekik a legjobban, egyértelműen a pancsoló szobára szavaztak. És képzeljétek, nem emlékeztek korábbi élményeinkre ebben a szobában, pedig voltunk itt, ha jól emlékszem, nem is egyszer! Hihetetlen, de egyikük sem emlékezett semmire! Hogy minek barangolunk ennyit...? (Ja, nem csak ezért, van rá 12 okom, olvasd el,  ha érdekel.) 

Szóval a pancsoló az újdonság erejével hatott. 

Pancsolda, valójában fizikai kísérletek a vízzel...

Egy órát eljátszottunk itt.

Vannak játékok, amik a picik számára
is elérhetőek. 

A háttérben, a falon, sok érdekesség.
Fizika, kémia.

Nekünk, felnőtteknek egy másik terem lett a kedvencünk: az a különleges vetítő helyiség, amit a múzeum munkatársa Merengőként emlegetett. Itt le lehet ülni a földre (padlószőnyeg van) vagy a három kis világító ülőkére, és el lehet csodálkozni, merengeni az itt látható filmeken. Az egyik az árvízről szól. A víz kegyetlen erejéről. Megrendítő felvételeket kapunk, döbbenetesen jó zenei aláfestéssel, ráadásul nem egyben, egy nagy kivetítőn, hanem sok kis monitoron, amelyek összehangolva viszik előre a filmet. De ha újra és újra megnézzük ugyanazt az alkotást, nem lesz unalmas, mert mást látunk a monitorokon! Az ezután következő rajzfilm becsapós: nagyon erős mondanivalója van, nem feltétlenül gyerekeknek szól, érzékenyebb kicsiknek akár sok is lehet. Az ember és a klímaváltozás a témája, és értem én a mondandóját, de azért kicsit brutálisan mutatja be az emberiség gonoszságait. A harmadik kisfilm a víz alatti világról szól, mintha egy tengeralattjáróban ücsörögnénk, és az ablakon néznénk ki. Nekem ez is nagyon tetszett.

Legkisebbünk a "Merengőben".

Nem jön át a képekből, mennyire hangulatos ez a szoba a sok monitorral.

Összegezve, mindenképpen megéri elutazni akár csak ezért az egyetlen látnivalóért Esztergomba. A kiállítás szívvel-lélekkel készült, olyan emberek alkották, akiknek valóban szívügye a vízügy. Ezért élmény végigmenni rajta, megismerkedni a sok érdekességgel.

Mi - mint említettem - megspékeltük az élményt egy családi cukrászdalátogatással, a Múzeum bejáratától kb. 200 m-re található Szamos Cukrászdában. Itt felvidítottuk a békésen kávéjukat szürcsölő, uzsonnájukat majszoló ifjakat és időseket, amint az egyik nagyobb gyerekünk a semmiből egyszer csak karosszékestül, úgy ahogy volt, elborult, még most sem értem, hogy csinálta, de még most is röhögök, ha eszembe jut. Nem ütötte be magát, sőt, ő is nevetgélt zavarában :) . 

Hazafelé az erdei-hegyi utat választottuk. Leírhatatlan élmény volt, ahogy haladtunk az autóval a Pilis erdei útján át, a kocsiban csendben ültek a srácok, mert visszafelé is Rumini zúzmaragyarmati kalandjait hallgattuk, körülöttünk a hideg, sötét erdő, forgalom alig, s a hegy tetején Dobogókőnél egy szép fehér felhőbe hajtottunk bele, majd néhány száz méter után belőle ki... ezek azok az apró, de engem erősen töltő élmények, amiket a fotelből nem lehet átélni, ezekhez neki kell indulni. Igen: a nyűgös, nyavalygó gyerekekkel, szülőként egy több mint két hetes hosszú téli szünet végén iszonyatosan fáradtan, és én újra azt mondom: mégis megérte. 

Szeretettel ajánlom Nektek a Vízeum felfedezését, mint családi programot, és egyik kedvenc városunkat, Esztergomot! Ha jó időben mentek, nézzétek meg az esztergomi sétánkról írt bejegyzést is, hasznos lehet!

Korábbi bejegyzésem a Duna Múzeumról szintén hasznos információkat tartalmazhat számotokra. 

-----

Néhány apró megjegyzés:

- A múzeum munkatársai hihetetlenül kedvesek, és szeretik a gyerekeket. Mindent megtettek értünk, és nagyon türelmesen viszonyultak a srácaink rohangászásához.
- Hiányzik a múzeumból a leülési, megpihenési lehetőség, csupán egyetlen teremben lehet leülni, ott sem kényelmesen, rossz időben pedig egy csoport pl. egyáltalán nem tud leülni (mert azt csak kint lehet kényelmesen, a mosdók előtt). Ezen az érdekes helyen az ember simán el tud tölteni 2-3 órát (gyerekekkel 1.5-2 órát), ilyenkor jó lenne legalább addig ülni, míg a szendvicseinket esszük.
- A kisgyerekeknek jó lenne fellépő, kötény a pancsolóban, bár "karvédő" van, de azt pl. az enyémek nem voltak hajlandóak felvenni. Régen volt kötény, azokat nem lehetne újra használni esetleg?
- Kint, a mozgássérült mosdóban van pelenkázó és egy szék szoptatáshoz.
- Mindig van az alsó két teremben időszakos kiállítás.
- Az itt tanulható anyagot csatlakoztathatjuk a gyerekek földrajzi, fizikai, kémiai és biológiai tudásához, alapozásához. Tanulhatnak itt rengeteg művelődéstörténetet és mérnöki érdekességeket, élményszerűen.