Lillafüredről tudtam - mivel már jártunk itt egy hideg téli napon - hogy nem lesz egyszerű egy napba beleszuszakolni a programjait. Hiába van nyár, hiába könnyebb ilyenkor minden, mégis nehéz azt a rengeteg látnivalót egy napon megnézni, főleg gyerekekkel, nagy melegben. Azért persze megpróbáltunk, amennyit csak lehet, besűríteni a napba. Ki tudja, mikor járunk itt legközelebb? Kezdtünk egy barlangban, aztán libegőzve felmentünk a magaslatokba, ott túráztunk egyet, majd visszalibegőztünk. Ebédeltünk egy szuper helyen, eztán kisvasutazás következett. Innen játszóterezni indultunk, szaladgáltunk a Palotaszálló híres teraszain, végül csónakázással zártuk az élmények sorát... Fárasztó egy nap volt, az biztos!
Egy kora délelőtti barlanglátogatásra foglaltunk jegyet még előző este. Ehhez bizony időben kellett elindulni a szállásról - a hegyeken keresztül jó 55 perces út állt előttünk. Sajnos vannak ennek a hegyi útnak gyalázatosan rossz szakaszai, de azért többnyire járható. Ugyanakkor még mindig gyorsabb s rövidebb, mint hatalmas kerülővel megközelíteni Lillafüredet.
Parkoláskor ismét megállapítjuk, hatalmas mázlink van. Lillafüreden egy nappal később, július 2-án kezdték a parkolási díjakat beszedni, így 1-én még ingyenesen parkolhattunk (Szilvásváradon ezen a napon már fizetni kell). A koradélelőtti órákban gond nélkül találunk helyet - később tapasztaljuk, hogy Lillafüred egyik legkomolyabb problémája a turisták parkoló autóinak elhelyezése... Szóval, amondó vagyok, hogy érdemes időben kelni és időben érkezni, ha Lillafüreden jó helyen szeretnétek megállni.
A Szent István-barlang előterébe érkezve látjuk, hogy népes csapat vár a bebocsátásra. De jó, hogy előző este regisztráltuk a jegyeinket a neten!! A maszk hordása szigorúan kötelező - megértem, a barlang levegője nem csak azért veszélyes vírus szempontból, mert sokan vagyunk zárt térben viszonylag kis helyen bezsúfolódva. A páratartalom is magas, ezért különösen alkalmas helyszín egy barlang a vírus átadására... Mégsem félünk, tartjuk a távolásgokat és maszkot is viselünk. A barlang csodálatos, ismét lenyűgöz, pedig legalább harmadjára járok itt. A vezetőnk sok érdekes dolgot mesél. Kisgyerekeseknek szólok, hogy a barlangban kb. 12 fok van, ezért hiába a nagy nyári meleg odakint, kell a pulóver, meleg nadrág és zárt cipő!
 |
| A csodálatos képződmények létrejöttéről is hallhatunk a vezetésen. |
Meglepő kijönni a forróságba, mindenkiről azonnal lekívánkozik a meleg ruha. Mindent behajítunk az autóba, magunk is beszállunk, mert a következő helyszín, a Libegő alsó állomása kicsit odébb található. A kalandparknál tudunk parkolni, nagyon nehezen. A kalandpark túloldalán van egy sokkal nagyobb parkoló, minden más helyen szigorúan tilos megállni, nagyon figyeljetek erre!! Kellemes sétány vezet a Libegő állomásához.
 |
| A parkolótól még kell gyalogolni néhány száz métert. |
 |
| A Libegő alsó állomása. |
 |
| Elindultunk! |
 |
| Fent segítenek kiszállni a kicsiknek. |
Jól bekenek mindenkit sorbanállás közben, mert a nap rendkívül erősen süt. A két nagyfiú együtt megy, én megyek a lányokkal (egy mellettem, egy az ölemben), férjem a négyéves ovissal utazik. Fel- és leszállásnál is segítenek a kedves ottani dolgozók. A hegyi állomásnál van egy büfé, látom, sokan ott megállnak, isznak valamit, aztán akár mennek is vissza. Hiszen a libegőzés önmagában is hatalmas élmény.
 |
| Büfé odafent. |
Mi azonban szeretnénk felfedezni kicsit a környéket, ezért elindulunk a Fehérkőlápa Turistaház felé, abban reménykedve, hogy ott kapunk valami egyszerű ebédet. Sajnos azonban, ahogy megérkezünk, egy dolgozójuk kiábrándít minket, ebéd csak hétvégén van... (a libegőnél láttunk egy táblát menüsorral, de ott nem jelölték, hogy csak hétvégén üzemel a konyha). Kicsit mérgeskedve megállunk, hogy egy kései tízórait elfogyasszunk - bírják még a gyerekek, későn lesz ebéd.
 |
| Lelkes indulás a Fehérkőlápa felé. |
 |
| Útközben egy kellemes megállóra lelünk. |
 |
| Ez már az út a Fehér-kő felé. |
 |
| Csodálatos kilátás!!!!!!! |
A zöld háromszög turistajelzésen megindulunk, szeretnénk kitekinteni a Fehér-kőről, azt írja a térkép, hogy szép onnan a panoráma. Jó 20-25 perc kellemes sétával el is érjük a kilátópontot. Tényleg fehérek a kövek, és tényleg lenyűgöző a kilátás!!
Visszafelé kb. 30 percet gyaloglunk a libegő állomásához. Nagyon meleg van és mindenki nagyon éhes, szomjas. A libegőn más felosztásban megyünk lefelé, hogy mindenki boldog legyen. :) Az autóba bepattanva célbavesszük a Garadna-patak mentén található Vendéglő a pisztrángoshoz nevű helyet. Ha a gyerekeink bármilyen formában megennék a halat, az olcsóbb megoldás mellett döntötttünk volna: a pisztrángos tavaknál is lehet ebédelni, klasszikus pisztrángot, klasszikus módon elkészítve, büféhangulatban. Mi mégis a Vendéglő mellett döntöttünk. Ez a hely volt emlékeim szerint a legdrágább és legkülönlegesebb helyszín az egész nyaralásunk alatt, de megmondom őszintén, hogy nem bántam, bántuk meg, hogy végül betértünk ide. Olyan finom étkeket kaptunk, hogy még most is a számban van az íze a pisztrángsteaknek, vagy az erdei gombás rizottónak. A válogatós gyerekeim is hajlandóak voltak megenni a pisztrángburgert.
 |
| A hangulat és az ételek is nagyszerűek! |
 |
| A Vendéglő a Pisztrángoshoz - kívülről. |
Azért nem hagyjuk ki a pisztrángos tavakat. Lássák csak a gyerekek, milyen az a pisztrángnevelde! Az ígért jégkrémet ott kapják meg.
 |
| Tavacskák, teli halacskákkal. |
 |
| Tájékoztató táblák segítenek eligazodni. |
Megbeszéljük, hogy a család nagyobb része úgy tud majd kisvasutazni, ha a férjem kirak bennünket a Garanda végállomáson, és ő utánunk jön majd Lillafüredre kocsival.
 |
| Garadna, mesevégállomás... |
 |
| ... csodahomokozóval. (Nem látszik jól, de fa játékokkal van teli: faházikók, egyéb tereptárgyak) |
 |
| Mókus Odú Büfé |
 |
| Befotóztam a zárt kisházba - szerintem zsúrokra adhatják ki. |
A kisvasút Garadna-Lillafüred közti útvonala mesébeillően gyönyörű. Különösen, mikor megemelkedik a hegyi út, és a völgy alattunk terül el. A tó partján haladni, viadukton átmenni, felejthetetlen élmény. Nem tudtam fotózni, mert elaludtak az ölemben. :) Elhaladtunk a pisztrángtelep és a híres Fazola-kohó mellett is.
Van egy kis látogatóközpont a kisvasút Lillafüredi nagyállomásánál, de nem tudjuk zavartalanul megszemlélni, mert a gyerekeinknek nagyon kell mosdózni, de a látogatóközpont mosdója felújítás miatt zárva!!!!! (Szezonban???? könyörgöm...)
 |
| Lillafüredi Kisvasút Látogatóközpontja. |
Lemegyünk a játszótérre. Az egyik lillafüredi játszó a Palotaszálló alatt található, a legfelső teraszon. Itt megpihenünk, uzsonnázunk. Csillag - ő egy lila plüss unikornis - a Garadna megállónál maradt a homokozóban, az illetékes és apukája fordulnak egyet az autóval... ja és viszik a legkisebbet is, aki így tud aludni egy picit a kocsiban. Mikor ismét egyesül a család, lesétálunk a vízeséshez.
 |
| Mindenki boldog, megkerült a kis kószáló! |
Ámulva bámuljuk a csodát.
Egy kedves pár készít rólunk egy családi fotót.
Utána már csak arra emlékszem, hogy a teraszok között rohangászva különböző gyerekeim nevét ordibálom - mindig csak azét, aki épp nincs meg...
Már csak egy napirendi pont maradt, a csónakázás. A bácsi nagyon aranyos, látott már gyereket, meséli, neki is hat van. Segít a két nagyfiúnak beszállni egy önálló csónakba, a maradék öten egy másikba ülünk be. Kapunk a kicsiknek mentőmellényt, de csak kezünk ügyébe tesszük, eszement meleg van, képtelenség rájuk erőltetni. A csónakázás szintén a felejthetetlen élmények tárába kerül a fejemben.
Hulla fáradtan kecmergünk az autóhoz. A gyerekek olyan fáradtak, hogy még a nagyok is elalszanak a visszafele uton. Pedig nem is láttunk mindent Lillafüreden!! :)
Lillafüreden, a teraszok egyikén van egy kis sövénylabirintus. Itt fotózkodtunk 2013 decemberében és 2020 júliusában. Ha szívesen elolvasnád az akkori, téli élményeinket, megteheted itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése