Bánkút, Csipkéskút gyalog

 Nyaralás járvány idején 5. rész

A lillafüredi benyomások, azaz egy rendkívül ingergazdag nap után szerettünk volna egy nyugalmasabb, a szó jó értelmében egyhangúbb, túrázós napot szervezni. Ezért gondoltunk Bánkútra: túrázunk két viszonylag rövid célpontot kiszemelve, és ennyi. Bőven elég lesz, hamar a szállásra érünk, és játszunk a kertben, filmezünk este. Persze azt egyikünk sem sejtette, hogy a Petőfi-kilátó és a Csipkéskúti Csikónevelde is tartogat majd kellemetlen meglepetést...

Bánkútra úgy érkeztünk, hogy kb. tömegre számítottunk. Hiszen egy turistaközpontról beszélünk, a legtöbb Bükk-fennsíki útvonal befut ide. Hát, mondanom sem kell, nem is tévedhettünk volna nagyobbat. Egyetlen autó állt a miénken kívül a parkolóban, néhány panziós nyaraló, és ennyi. 

Sebaj, hoztunk szendvicseket, éhen halni nem fogunk, irány a kilátó. Emlékeztünk rá, hogy hol tévedtünk el annak idején, ezúttal jól figyeltük az elágazást. A Petőfi-kilátót gyerektempóban kb. 30 perc alatt értük el a parkolótól. A geoláda megtalálása után (nem nehéz találat, érdemes megkeresni a gyerekek örömére) első meglepetés az volt, hogy a valódi kilátópontba már csak létrán tudunk feljutni - ami nem túl család- és gyerekbarát megoldás. Bevállalós férjem felvitte a négyévest is, de én... hát én visszafordultam. Sajnos a szüléseim óta olyan tériszonyat tud rám törni az ilyen magaslatokban, hogy fizikailag vagyok rosszul, itt is ez történt. Nagyon nagyon mérges voltam saját magamra, hogy nem bírtam kitörni ebből az iszonyatos érzésből. Megfogadtam, hogy egyszer csak azért is felmegyek oda! (Már csak néhány létrafok választott el a tetőtől...) Aki feljut, annak jutalma a csodálatos, 360 fokos panoráma, a Bálvány tetejéről!

Úton a Bálvány felé.

Megérkeztünk a Petőfi-kilátóhoz!

Bevállalós apuka, bátor négyéves.

Geoláda találat!

A kilátó alatt elfogyasztottuk szerény ebédünket, majd kitűztük az új célpontot: a Csipkéskúton található Ménesgazdaság, annak is a Csikóneveldéjének meglátogatását. Ki gondolta volna, hogy egy szigorúan lezárt, barátságtalan intézményhez gyaloglunk majd el, kvázi teljesen feleslegesen? Persze nem volt felesleges a túra, hiszen jól esett az oda-vissza kb. 4.5-5 km-es, változatos útvonalon gyalogolni. Mégis, kellemetlen volt a kapuk előtt úgy letáborozni, hogy hiába jöttünk: lovakat nem látunk...

Bánkút központja: "néhány" turistaút
találkozik!

Rövid pihenő útközben.

Hangulat, erdő, színek, illatok.

Ha ennél a víznyelőnél, kőbányánál nem tudjátok, merre kell
menni Csipkéskútra, a legjobbrábbi utat válasszátok, az lesz a jó.
És akkor nem tévedtek el, mint mi.

Csipkéskút, Állami Ménesgazdaság Csikónevelde, megjöttünk!

Ja, de nem mehetünk be... :(

Sebaj, akkor is meguzsonnázunk itt!

Visszafelé Bánkútra. 

Turistaút.

Bánkúton megajándékoztuk magunkat egy kávéval, a gyerekeket egy-egy jégkrémmel a Turistaház kávézójában. Épp zártak, de nagyon nagyon jó fejek voltak, és még gyorsan kiszolgáltak minket. 

Hangulatos fogadó a szálláshely aljában.

Olvasósarok a Bükk közepén!!

Turistaház, télen pályaszállás.

Délután az előző napokhoz képest jóval hamarabb érkeztünk vissza a szállásra, a gyerekek a kerti játék után közös filmnézésre vártak már reggel óta, így ez következett. A végig sejtelmesen dörgő, dübörgő ég akkor eresztette el magát, mikor begurultunk a kertbe. Másnap már nem volt ekkora szerencsénk, de ezt a következő bejegyzésben mesélem majd el.