SÁR
kilátás
Kémény-sziklák
meredek
CUPPOGÓS SÁR
Leány- és Legény-barlangok
nagyon meredek
meglepetés!!!
SÁR, elesés
kolostorrom
Az ötletet, hogy merre induljunk ezen a napon, Tenczer Gábortól vettük, aki a Szépkilátás blog írója és egyébként nagy túramester valamint újságíró. Arra gondoltunk, hogy Kesztölc-Klastrompusztán, na itt aztán senki nem lesz - tudvalevő, utáljuk a tömeget, és sosem oda megyünk, ahová mindenki épp az aktuális divat szerint tart (Kékestető, Dobogókő, Normafa, Királyrét - mindegyik megvolt, de egyik sem a karantén alatt.) Nos, az egyik utolsó parkolóhelyet foglaltuk el 10.30-kor a pálos kolostorrom mellett. Sógorék még épp meg tudtak állni mellettünk, utána már csak a klastrompusztai utcákban, a házak előtt tudtunk volna parkolni. Hallottam is, ahogy két túrázó csodálkozva beszélgetett, még életükben nem láttak itt ennyi autót. És ez egy nem olyan ismert kirándulóhely...!
 |
| Találkozóhely: Kesztölc-Klastrompuszta, pálos kolostorrom |
 |
| Elhalad erre az Országos Kéktúra is! |
 |
| Oda megyünk! A kiálló fehér szikla a Kémény-szikla! |
Tehát a sárga jelzésen elindultunk az erdő felé (Kemény utca nevű zsákutcán végig, utolsó garázs után indul egy kis ösvény). Ahogy a nagyobb erdei útra rátértünk, szembesültünk a sárral, ami most valószínűleg mindenhol jellemző az országban. Szerencsére ezúttal mindenki a túrabakancsában küzdötte fel magát a csúszós úton. A legnagyobb szintkülönbséget ezen a szakaszon kell megtenni, (elágazásnál a zöld keresztet választani, jobbra haladva) majdnem végig, az első kilátópontig emelkedik az út. Beszélgetve azért ez is sokkal könnyebb. A gyerekek a sárban csúszkálást egyébként kifejezetten élvezték, nagyokat nevetgéltek egymás béna mozdulatain - jó volt erre gondolni, mikor a mocskos bakancsokat suvickoltuk a kád mellett állva... :)
 |
| Legkisebb itt még gyalogolt. |
 |
| Beszélgetés, viccek - észre sem veszik, hogy kilométereket tesznek meg közben. |
Az első kilátópont egy sziklacsoport tetején van, kifejezetten meredek a széle, a kicsikre bizony figyelni kell. Legkisebb (3 éves) már háton volt ekkor - a felfele utat sem bírta volna megtenni ekkora sárban egyedül. Itt megettük a kis tízóraink egyik részét, tartottunk egy nagyobb lélegzetű pihenőt. Egy ikeás műanyag poharat sajnos az erdőnek ajándékoztunk, félelmetes volt, ahogy egyik fiam véletlenül elejtette, és a pohár csak gurult, gurult megállás nélkül, majd lebucskázott az egyik sziklán, le a mélybe. Utána a nagyfiúk is sokkal alázatosabban közlekedtek már a sziklán. A pohár gyászolását megpróbáltuk feloldani különböző novellák, mesék költésével, amelyek a pohár további, remélhetőleg boldog erdei életét vázolták fel egészen addig, amíg egy másik kisgyerek meg nem találja valahol a mélyben.
 |
| Az első kilátópontnál. |
 |
| Látni a Tátrát! |
Meglepődve tapasztaltuk, hogy a hegyi útnak vannak teljesen száraz részei, itt próbáltunk megszabadulni a ránkragadt sárrétegettől, jelzem, mindhiába, és totál feleslegesen mert a túra legeslegvégén úgyis mély cuppogós sártömeg várt minket.
Egy másik kilátóponthoz, az igazi Kémény-sziklákhoz határozottan lefelé visz a kis kitérő út, de megéri megtenni. Ide ketten mentünk le Sógornőmmel, a gyerekeknek nem volt kedve, és utólag azt mondom, hogy jobb is. Itt szintén meredek sziklafalak tátonganak, a szél is fújt veszettül, nem tudtam volna gyönyörködni a tájban egy másodpercet sem, ha van velem gyerek, akit féltek... ők addig megvártak minket az apukákkal egy útkereszteződésnél, biztonságos szójétékokat játszva.
 |
| Kémény-sziklák tetején |
 |
| Klastrompuszta a Kémény-sziklákról. |
Ezután még útbaejtettünk két barlangot. Ez egy komoly barlangrendszer a Pilisben, a Legény- és Leány-barlangok kifejezetten ismertek és bejáratosak barlangász valamint kiránduló körökben. A meglepetés ezen a napon az volt, hogy a Leány-barlangban barlangászok dolgoztak a mélyben és egyikük fent a bejáratnál pakolászott, leengedett minket. Megmondta, meddig mehetünk, lent mire kell figyelnünk, és mentünk is. Bent nem tudtam fotózni, nem is nagyon volt mit, a lényeg (cseppkövek, nagyobb termek) bizonyára sokkal lejjebb vannak. A felfelé út mindkét barlanghoz durván meredek, ezért csak azoknak ajánlom, akiknek nincs rettegős tériszonyuk, és a gyerekeket tudják segíteni, emelni, húzni, ahol kell. Tényleg meredek, és tényleg figyelni kell, gyakorlott túrázók menjenek fel kizárólag! Még nekem is remegett a lábam a gyerekek miatt, pedig jártam már egy-két hasonló helyen életemben.
Láttunk alvó denevéreket, nem fotóztam őket sem, nehogy a vakuval ártsak nekik.
 |
| A Legény-barlang bejárata nagyon meredek ösvényen gyalogolva érhető el. |
 |
| Boldog gyerekek, akik felmásztak! |
 |
| A Leány-barlang első részébe beengedett minket egy barlangász. |
 |
| Ereszkedünk le a Leány-barlangból. Meredek! |
A túra záró szakaszán pedig, ahogy az imént spoilereztem, mély sár várt bennünket. A korábbi szakaszok alapján úgy véltem, már nem lesz rosszabb. És akkor a nagyobbik lányom elesett az egyik legmélyebb sárban (miután külön felhívtam a figyelmét, hogy arra NE menjen). Majd az ötéves kisfiam is megcsúszott. Ekkor konstatáltam, hogy de, ez még lehet rosszabb... Az autóba úgy szálltak be, hogy a felső réteg ruhát lehántottuk róluk, levettük a cipőjüket is, és így be tudtak ülni nagyobb károkozás nélkül. A mosógép meg odahaza elintézte a kellemetlenebb dolgokat, előmosás, hosszúprogram.
 |
| CUPP! |
Akit érdekelt, bejárhatta a pálos kolsotorromot, de a nagyok már minden módon jelezték, mennének haza ebédelni. Felháborító, hogy háromkor jutnak majd meleg ételhez, kéremszépen! 55 perc hazáig az út, a felnőtteken kívül mindenki elaludt, a friss levegő és a kellemes távú (4,5 - 5 km) túra megtette hatását. BÚÉK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése