Aki régebbről ismer, az tudja, mekkora könyvmoly vagyok,
rajongok a jó könyvekért. Mióta gyerekeink születtek, azóta pedig mit tagadjam:
a jó gyerekkönyvekért vagyok oda! Képes vagyok a könyvtárból sokkal több
könyvet kivenni és elolvasni, mint amennyit a gyerekkel valójában elolvasunk,
illetve az ő korosztályukat meghaladó műveket olvasgatni, mert érdekel, mert
szakmába vág, és mert egyszerűen szeretem.
Aki pedig a családunkat ismeri kicsit közelebbről, tudhatja,
hogy a gyerekeink mennyire szeretnek „békávézni”. Sokszor indulnak el úgy az
apukájukkal a fiúk, hogy konkrét cél nélkül, csak az utazás kedvéért utazzanak
a fővárosban. A sok barangolásnak, amit a srácok annyira élveznek, egyik
eredménye az, hogy a nagyobb fiam pl. már több közlekedési csomópontban átlátja
a mi-merre-meddig kérdést, holott mondjuk ez a hely távol esik a lakhelyünktől.
Lassacskán megtanulják a Duna-hidak sorrendjét, ismerik a járatok nevét,
számát, útvonalát.
A könyvet, amit most ajánlani fogok Nektek, e két fenti ok
miatt már akkor kinéztem magunknak, mikor még meg sem jelent, csak ez az
egyetlen kép volt róla beharangozóban talán a Pagony Facebook-oldalán:
Kapóra is jött a nagycsoportos fiam 6. születésnapja, amikor
megkaphatta a Nagyiéktól. Mindjárt munkafüzet is dukált mellé. Még aznap az esti
mese keretei között összekucorodtunk, hogy az első néhány fejezetet befaljuk.
Röviden: ezt a könyvet nekünk írta és rajzolta két alkotója!
Gyerekek tömegközlekednek benne keresztül-kasul a városon, hogy egy hét alatt megmutassák
Budapestet kis vendégüknek: egy Alaszkából származó inuit kisfiúnak, Nanuknak. Az
útvonalak könnyen átláthatóak, sokat mutatnak egy valóban idegen számára is. De
a könyv nem unalmas annak sem, akinek a kisujjában van a város forgalmi
rendszere! Tele van vicces megjegyzésekkel, poénos felnőttekkel, és nem utolsó
sorban a közlekedéssel és a várossal kapcsolatos érdekességekkel! A fejezetek
végén megtalálhatjuk kis összefoglalóban az aznapi útvonalat, az egyszerű, de
lényegre törő rajzok pedig méltó kiegészítői a nagyszerű történetnek.
A fejezetek végén útvonal-összefoglaló, a kedvencemet fotóztam: a negyedik fejezet útvonalát! |
A könyv
teljesen „mai”: sms-t küldenek az aggódó édesanyának Alaszkába, utalnak benne a
hamarosan elkészülő négyes metróra, az egyik illusztráció pedig egy facebookos képmegosztást
ábrázol.
Ihletet kaptam a negyedik fejezettől, nyáron szeretném ezt az útvonalat végigjárni a gyerekekkel, még akkor is, ha minket nem vár ebéddel a János-hegyen egy nagyi. :)
A foglalkoztató füzet önállóan is megállja a helyét, de jó,
ha megvan hozzá a könyv.
Mivel a téma szinte kimeríthetetlen, reménykedem benne, hogy
lesz folytatás!
Ajánlom ezt a könyvet:
- középső csoporttól felfele olyan gyerekeknek, akik érdeklődnek a tömegközlekedés iránt, elsősorban fiúknak, de jó lehet utazgatni szerető lányoknak is.
- kisiskolásoknak önálló olvasásra.
- azoknak, akiknek tetszik a hozzá tartozó munkafüzet, és szeretnék alaposabban megismerni a szereplőket.
Szia!
VálaszTörlésIsmeretlenul akadtam a blogodra egy barat reven, es egyszuszra vegigolvastam az osszes bejegyzest! Ket kisgyerekunk van es hasonloan jovos-menos csalad vagyunk, csak epp Angliaban. Alig varom, hogy hazalatogatva is kirandulhassunk, szuperul irsz, rengeteg hasznos kisgyerekes szemponttal, koszi :)
Livia