A smaragdvölgyi kitérő után a Megyer-hegyi
tengerszemhez vezetett utunk. A Megyer-hegy, s a környéket övező szőlőbirtokok
Sárospatakhoz tartoznak, bár a város tornyai igen kicsinek tűnnek a hegyről
visszatekintve.
Sajnos nagyon rosszul van kitáblázva ez a különleges látnivaló,
mely a helyiektől a tengerszem elnevezést kapta. Rosszul kitáblázás alatt azt
értem, hogy gyakorlatilag térkép és leírás nélkül nem érdemes elindulnia annak,
aki nem járt még erre. A legjobb leírást a tengerszem geoládájának oldalán
találtuk, ezt érdemes követnie annak, aki van annyira elszánt mint mi, és
szeretné megnézni ezt a gyönyörűséget.
Mert tényleg érdemes. Mi az autót a szőlők alján
hagytuk, és egy kellemes, kb. 30 perces sétával értük el a hegy tetejét. A
nyugodt táj, a szép szabályos szőlőültetvények, a tiszta levegő most is szép
emlék, ahogy visszagondolok rá. A tó pedig, ami valójában nem igazi tengerszem,
hanem egy elhagyott kőfejtő, azért döbbenetes tapasztalat, mert távolról semmi
nem látszik belőle. Egyszer csak megérkezel, lenézel, és huh! De mély!
Micsoda munka lehetett ez a malomkő-fejtés! Erről a
helyről látták el az ország malmait malomkővel. A bányászok sziklába vájt
szálláshelye szintén megtekinthető. Miután alaposan kinézelődtük magunkat, és megkerestük
az egyik sziklafal aljában található geoládát, visszaindultunk az autóhoz.
Már nagyon éhesek voltunk – kimaradt az ebéd – ezért
elhatároztuk, hogy keresünk Sárospatakon egy cukrászdát, ahol iszunk egy kávét,
eszünk egy süteményt, ezzel kibírjuk estig, a finom vacsoráig. A Heitzmann Cukrászda a híres iskolakert melletti Táncsics úton található, parkolni csak a
kertben szabad, az utcán megbüntetnek érte. Szép teraszán nyáron biztosan sokan
ücsörögnek, mi ezúttal behúzódtunk a fűtött térbe. Míg ott voltunk, több helyi kisgyerekes család is befutott.
Sárospatak amellett, hogy egy élhető kisváros,
kultúrtörténeti kincsestár is, melynek bejárására ezúttal csupán néhány óránk
volt. Ez idő alatt szerettük volna a két szerintünk legfontosabb helyszínt
felkeresni.
A Vár szépen felújított részlete. |
A térképen jól látszik, milyen szuper játszóteret építettek a várfal alá (jobbra lent). A 16-os számmal jelölt épület ágyúöntő-műhely lesz, nyárra a tervek szerint kész. |
A Vár gyönyörűen felújított épületét először majdnem
teljesen körbejártuk, aztán – gondolván, hogy még bőven van idő a zárásig –
bementünk a pénztárhoz, hogy jegyet váltsunk. Csalódottan vettük tudomásul,
hogy több mint egy órával a zárás előtt már nem indul több csoport. Hát, erről
lemaradtunk! Szerencsére 10 évvel ezelőtt már voltunk bent, azért én szívesen
bementem volna most is. Mindenesetre kívülről nagyon szép képeket készítettünk
az épületről.
A Szent Erzsébet templom felé vettük az irányt, ahol
a mise előtt még elkaptuk a sekrestyés bácsit, hogy beszélgessünk vele egy
kicsit a templom láthatóan éppen aktuális felújításáról. Hatalmas EU-s
összegből újul meg a templom – egyelőre kívülről.
A szombat esti szentmise békés hangulata után szerettünk volna átsétálni a hídon a kiszemelt étterembe, de annyira hideg volt, hogy inkább mégis autóval tettük meg azt a néhány száz métert.
A gótikus Szent Erzsébet Bazilika belülről. Kívülről jelenleg csak az állványzatot látni. |
A szombat esti szentmise békés hangulata után szerettünk volna átsétálni a hídon a kiszemelt étterembe, de annyira hideg volt, hogy inkább mégis autóval tettük meg azt a néhány száz métert.
A Vár Vendéglő ablakaiból csodálatos kilátás nyílik
a kivilágított sárospataki várra! Pusztán ezért a látványért érdemes ide beülni
sötétedés után. Azonban itt az ételek is nagyon finomak. Így dupla élvezet!
Komlóskára visszafelé (Tolcsva után, már a
mellékúton) megálltunk, hogy megcsodáljuk a fényszennyezés-mentes csillagos eget.
Hatalmas élmény!
Sorozatom záró bejegyzésében elsősorban a Füzéri Vár
jelenlegi állapotáról fogok sopánkodni pár sort, illetve röviden felidézem a
10 évvel ezelőtti vártúráinkat (Boldogkővár, Regéc), de Füzérradványról és Vizsolyról is ejtek majd néhány szót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése