Létezik egy virtuális díj blogíróknak, a német alapítású Liebster Award. Ezt a díjat múlt héten virtuálisan megkaptam! :) Nagyon köszönöm!
A Lakjunk jól! blog írója Andi szívet melengető sorokkal ajánlotta olvasói figyelmébe múlt héten többek között az én írásaimat is:
Végül nem maradt más, mint továbbadni a díjat! Bár ha jól
értettem, 11 blogot kellene jelölnöm, csakhogy ez már kissé hasonlítana azokra
a rémes levélküldési akciókra, amiket annyira utálok és nem is lenne hiteles –
nincs az embernek 11 kedvence!
A
lakberendezési oldalak közül nem szeretnék kedvenceket választani, sok van,
simán tudnék 11-et mondani, akiket öröm olvasni. A díj szempontjából most
kettőt emelnék ki, a Napi Szemtornát és a Helyiség Kalapácsát.
Azt
tudjátok, hogy Kriszta nemhogy a TOP5 lakberendező nálam, hanem ha saját
lakásról lenne szó, akkor az abszolút favorit. És nem csak remek lakások, hanem
rendkívül kreatív, sokszor humoros tárgyak készülnek nála. Szóval olvassátok,
élvezzétek.
BoRi
blogja igazi különlegesség: saját készítésű tárgyak, bútorfelújítások egy kis
nyelvműveléssel. Minden poszt szellemi és esztétikai felüdülés!
De
ha csak egy blogot ajánlhatnék, akkor az nem lakber tárgyú lenne. Mert utazni,
kirándulni legalább annyira szeretek, mint lakberendezésről álmodni. A Barangoló Család oldala
pedig rendkívül igényesen, kreatívan ad ötleteket a szabadidőnk értékes
eltöltéséhez, ráadásul hazai környezetben és természetesen családi szempontból.
Végre egy oldal, ahol nem azt ajánlják, hogy Ausztriába járjon a család
wellnessezni, vagy “Horvátban” mártsák a tengerbe a kisbabát, hanem pont
azt hozza, amire egy kisgyereknek igazán szüksége van: kis távolság, nagy
kaland, miközben megismerjük ezt a szép országot! Ráadásul olyan programokkal,
ahol az egész család garantáltan jól érzi magát!
A
három bloghoz egy kérdés, kérés: ajánljátok
nekünk kedvenc posztotokat!
Aztán
adjátok tovább a díjat a ti kedvenc oldalatoknak!
Tehát először szeretném megválaszolni
a nekem feltett kérdést, illetve kérést!
Kedvenc
bejegyezésem? Azt hiszem, az első.
Amiért
az egész blogot elkezdtem. Egy olyan kirándulás leírása, ami hatalmas élmény
volt nekünk és a gyerekeknek egyaránt, pedig nem került sok pénzbe a
kivitelezése és mindössze egynapos volt. Amiben szerepel az első fénykép,
melyet kifejezetten azzal a céllal lőttem, hogy majd, (ha tényleg) lesz egy
blogom, ezt a képet beleteszem a Visegrádról szóló írásomba.
Az első kép! |
És beletettem. És öröm volt megírni, öröm volt képeket válogatni,
öröm volt megosztani, öröm volt később a visszajelzéseket olvasni, öröm volt
rádöbbenni, hogy mennyi, de mennyi!!! hasonló tapasztalatunk, élményünk
van/volt/lesz, melyek megírás után kiáltanak, melyekkel esetleg ötletet adhatok
másoknak.
Azóta
született számos praktikusabb, szebb/hasznosabb képekkel illusztrált
bejegyzésem, tapasztaltabb lettem, gyorsabban megszületik egy-egy írás. Mégis
ez a kedvencem, mert ez volt az a kirándulásunk, amit érdemesnek tartottam
arra, hogy elkezdjek miatta egy blogot.
Én
egyetlen blogot szeretnék ajánlani Nektek, azaz egyetlen blogger társ előtt
szeretnék tisztelegni ezzel a díjjal: a "Jelenpillanatok"-at
író Nórinak. Személyesen ugyan nem ismerjük egymást, de mióta írja a blogot,
mindig előttünk járnak aktuálisan egy-két gyerekkel. :) Hozzáállása, élete,
gondolatvilága számomra példaértékű és követendő. Szeretném, ha minél többen
megismernék az írásait, és látnák: igen, így is lehet élni.
Kedves
Nóri, fogadd szeretettel a jelölésemet! Az lenne a kérdésem Hozzád, hogy a
kitartó blogírás hozott-e bármi változást a családotok életébe, a saját
életedbe, a házasságotokba, a saját lelkivilágodba? Aztán add tovább ezt a virtuális díjat a Te kedvencednek!
(Lehet többnek is.)
Nagyon köszönöm a díjat, örülök, hogy ezáltal eljutottam a Te oldaladra! Nagyon jókat írsz, köszi az ötleteket! Nóri
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés