Kőszeg és környéke kettesben 3. rész

1. rész
2. rész

Burgenlandi tájakon: Léka vára, Margit-kilátó, óhodászi lombkoronasétány, rohonci tó.

Mérlegeltük, hogy mi fér még bele a hátralévő időnkbe. Mérlegeltük, hogy mikor lesz alkalmunk legközelebb átmenni Ausztriába. Mérlegeltük, hogy van-e kedvünk, energiánk mindehhez. A helyzet alapos átgondolása után arra jutottunk, hogy IRÁNY BURGENLAND!

A Kőszeghez legközelebb eső vár Léka, jelenlegi hivatalos nevén Lockenhaus. Léka Ausztria egyetlen lovagvára, erre nagyon büszkék is a helyiek. Egy csodás, hangulatos kis tó partján fekszik, fent a hegyen, ezért Kőszeg felől érkezve a kilátás is parádés, érdemes megállni a tó parkolójában legalább néhány kattintás erejéig. (Ha több időtök van, sétáljatok egyet a tó partján.)

Léka várához közeledve...

... és Léka vára közelről.

Dupla apszisos "kápolna" máig titok,
milyen szertartások folyhattak itt.

A vár állandó kiállításai közül azonnal lehet látni, hogy melyik a régi. Mert ott nincs magyar szöveg sehol. S bár mindketten értünk valamit németül, nem volt türelmünk végigolvasni a magyar családokról szóló végtelen hosszúnak tűnő német szövegeket. Csak a családfák előtt állva bosszankodtunk egy kicsit a helyzet bizarrságán. 

Hetvenes éveket idéző kiállítási elemek,
minden csak németül. 

Híres magyar nemesi családok családfája németül.

Az új kiállításon azonban sok-sok magyartalansággal, de van magyar szöveg. Ez alapvetően gyerekeknek szól, és a várban élő denevérkolóniát mutatja be játékosan. Van benne minimozi, interaktív elemek tömkelege, és sok lépcső. A séta közben megismerhetjük a vár megmentőinek életét. Személy szerint én hálás vagyok annak a hatvanas években még középkorú, értelmiségi, gyermektelen házaspárnak, akik ketten az életüket és minden létező vagyonukat tették fel arra, hogy megmentsék az akkor romokban heverő Léka várát. Ma nem sétálhatnánk a vár területén, ha ők nem vették volna olyan komolyan a munkájukat. (Mivel mindenüket eladták, a várban laktak, liftet üzemeltek be, és a vastag kőfalak között éltek ketten.) 

Jelenleg a vár részben hotelként, étteremként és koncerthelyszínként is működik.

A gyerekeknek szóló denevérkiállítás egy részlete.

Léka várának kertjében játszóteret és fedett kerti tekepályát találtok!
Épp egy osztály játszott kint.

Az utolsó fotók elkészülte után továbbhaladtunk, de ezúttal csak néhány percet ültünk a kocsiban, mert a Margit-kilátó nagyon közel van, a vár feletti hegy egy pontján. Így néz alulról:

A lockenhausi Margit-kilátó

A kilátás egy részlete panorámaképen összefoglalva.

Vicces jelenet szemtanúi voltunk. 16.58-kor értünk a kilátó parkolójába, amit épp ottjártunkkor újítottak fel. A kis munkáscsapat körben állt, rövid munkamegbeszélést tartottak, majd egészen pontosan 17.00-kor bevágták magukat az autóba, és úgy elhajtottak, hogy csak úgy porzott utánuk az út. Ausztriában megbüntetik a munkáltatót, ha munkaidőn túl dolgoztatja alkalmazottait... 

Rohoncon (Rechnitz) áthajtva, ahová vadregényes, burgenlandi tájakon keresztül jutottunk, Óhodász azaz Althodis felé vettük az irányt, mert nagyon szerettük volna megnézni az ottani lombkorona-sétányt (Baumwipfelweg). Ez a különleges látnivaló elég jól ki van táblázva, mi simán odataláltunk. Sőt, útközben egy szarvastelepet is láttunk:

Ez pedig már az óhodászi lombkorona-sétány ismertető táblája:

Magyar feliratokkal ellátott információs térkép.

A lombkoronasétány (Baumwipfelweg) központjához érdekességek vezetnek az út mentén.

Kis büfé, élő és szobor állatok a lombkorona-sétány bejáratánál.

Akadálymentes sétány fent a magasban.

Ilyen magasban.

A tanösvény táblái magyar felirattal várják a magyar látogatókat!

Idén két lomkorona-sétányon jártunk ezen kívül, az egyikről írtam már (makói), a másikról fogok (ipolytarnóci), de egyik sem volt ugyanolyan. Sőt! Mindhárom teljesen különböző! Nem csak a három hely három különböző flórája miatt, hanem a felépítés, a hangulat, és a kialakítás is különbözött mindhárom helyen. (Makó: csupa fém minden; ártéri erdő. Ipolytarnóc: kötélhágcsók, heveder, kalandpark hangulat, nógrádi "őserdő"; Althodis: fa felépítmény, magas, szálfák mindenütt, fa,fa,fa az egész, és akadálymentesített.) 

Napunk zárásaként csepergő esőben megtekintettük Rohonc (Rechnitz) tavacskáját, melyet példaértékűen alakítottak át helyi stranddá. Mivel mi az időjárás miatt nem tudtunk fürdeni benne, egy másik beszámoló elolvasására buzdítalak Benneteket.

Azért saját fotókkal szolgálhatok (ingyen beengedtek minket, úgysem lehetett fürdeni.)

Rechnitz, Badesee. Rohonc, strand.

Nem látszik jól, de ha nagyobbra kattintotok, ki lehet venni,
hogy az ott egy csúszda.

A gyerekekre is gondoltak.

Árnyékolt homokozó. 

Több büfét is láttunk, nagy melegben biztos komoly forgalom van magyar és osztrák részről egyaránt. Osztályoknak, családoknak egyaránt paradicsomi hely ez a tó!

Bárcsak, bárcsak a mi tavacskáinknak is ilyen dicső sorsa lehetne! Micsoda idegenforgalmi bevétel származna egy-egy kistelepülésnek a rendbe rakott tóstrandjából! Bárcsak, bárcsak...

Utolsó napunkon a távoli Fraknó várába zarándokoltunk el. Az eddigi látnivalókhoz képest sokkal messzebb volt, de megérte beütemezni. Erről következő írásom szól majd, melybe nem leszek rest egy odavágó könyvajánlót is "elrejteni".