Pilisszentkereszti szurdokvölgyi séta és szánkózás Dobogókőn

Idén havat jóformán csak a hegyekben lehetett látni, a városban alig, s nekünk - bevallom - hiányzott. Számunkra hozzátartozik a télhez, mint a karácsony: a havazás. És most már második éve nem kaptunk belőle eleget. Úgyhogy szabadidőnkben, ha tehetjük, megyünk havat keresni, még ha autóba is kell ülni hozzá! 

Pilisszentkereszt alatt van egy szurdokvölgy, egy csodálatos kirándulóhely. Kis fahídjaival, a patak fölé magasodó óriás szikláival különleges élményt ad azoknak, akik végigsétálják ezt az oda-vissza kb. 3-4 km-es rövid túrát.

S bár télen csúszósabbak az ösvények, érdemes ilyenkor nekiindulni, mert sokkal kevesebben jönnek majd szemben a szűk úton, mint kirándulószezonban, és a parkolóban is egészen biztosan akad hely.

A parkolót így a legegyszerűbb megközelíteni: Pomázt elhagyva jöttök Pilisszentkereszt felé. Az idősek otthonát, a kecskefarmot, és egy kis majort (buszmegállóval) elhagyva már érdemes balra nézelődni, mert egy lejtős kanyar után lesz egy lehajtó az útról - mindenféle tábla és jelzés nélkül: ez vezet a parkolóba. Ne menjetek be a faluba, mert akkor már túlmentetek! A parkolóból a kis fahídon át, a dombot megkerülve juttok a szurdok "bejáratához". A Dera-patak szurdokvölgyének geoládáját itt találjátok.

A parkoló télen szinte üres.

Nyáron kiváló piknikezőhely lehet ez, néhány méterre az autóktól.

Kezdődjék a séta!

Ez a hangulat semmihez sem hasonlítható.

Kár, hogy a patak zubogó hangját nem tudtam elhozni magammal.

Sok-sok hidacska.

Dobáljunk hógolyókat a patakba!!

Csudagyönyörű.

A fárasztó séta után beültünk az autóba, és egy tízperces kocsikázással feljutottunk Dobogókőre. Ahogy haladtunk a kanyargós úton, egyszer csak elérkeztünk egy képzeletbeli vonalhoz, amely látványosan elválasztja a jégkár sújtotta erdőt az egészséges, épen maradt erdőtől. A jég elképesztő pusztítást végezett Dobogókőn és környékén. Azt hiszem, akkor lesz igazán fájdalmas a látvány, amikor jön, jönne ide is a tavasz... s nem lesz minek kirügyeznie. Megpróbálom valahogy érzékeltetni. Jelenleg úgy néznek ki a fák, mintha egy óriás egy hatalmas lézerkarddal megskapolta volna az összeset, de úgy, hogy közben a lapos korona alatti maradék lombkoronát is elpusztította. A megmaradt fáknak egyszerűen nincsenek ágai... Az erdő csak a kijelölt útvonalakon van megtisztítva, mindenhol máshol életveszélyes! A derékbatört fák felmérhetetlen súlyú ágai lógnak letörve itt-ott. 

A szánkópálya is kb. kétszer olyan széles, mint az alábbi képeken látható, csak a környező fák veszélytelenítésének maradványai díszítik két oldalon. Így legalább lehet használni a pályát - középen. 

A szánkópályát Dobogőn nagyon egyszerű megtalálni. Ahogy beértek a településre, azonnal le kell kanyarodni az első lehajtón jobbra, itt lesz egy nagyobb parkoló (szezonban fizetős, 200 Ft/óra). Innen már csak néhány lépés a szánkópálya. A pálya alsó szakasza ottjártunkkor rendkívül jeges volt, alkalmatlan arra, hogy picikkel csússzunk rajta. A felső szakasz viszont kiválóan szánkózható az apróságokkal is. 

Az alsó szakasz "dobáló" és jeges pálya...

... de a felső kiváló szánkozóterep!

Alkonyat.

Megcsonkított fák.