Tapolcai séta és egy közeli érdekesség

A Tavasbarlang látogatása nem visz el egy egész napot, ezért ha már Tapolcán vagytok, érdemes sétálni egyet ebben a hangulatos kisvárosban. 

Érkezés a Malom-tóhoz.

Utánozhatatlan hangulat egy borús nyári napon.

A Malom-tóhoz minden turista könnyedén odatalál, és talán megemlítenem sem kellene, hogy ez Tapolca másik kihagyhatatlan látnivalója a Tavasbarlang mellett. Amiért mégis több szót áldozok rá, az néhány kisgyermekes szempont.

A Tóparti Étteremben (ami egyben pizzéria és bormúzeum is) megálltunk egyet szusszanni, kávézni, mosdózni. Míg mi a finom, gyönyörűen szervírozott kávénkat iszogattuk, a gyerekek eljátszottak a gyereksarokban. 

A Tóparti Étterem felülről.

Elmélyült játék a gyereksarokban. Szülők nagy örömére. Lehet kávézni!

Férjem volt a mosdóban a fiúkkal, talált pelenkázót, amire nekünk most ugyan már/még épp nincs szükségünk, de mindig felderülünk, ha ilyen apró figyelmességgel találkozunk egy-egy vendéglátóhelyen vagy programhelyszínen. 

A Hotel Gabriella parti étterme sem lehet rossz választás...

Milyen nagy malomkerék!

A Malom-tóban ficánkoló halak alapos megfigyelése és a malomszemle után tovább sétáltunk. A tó hosszú nyúlványában egy bácsi kaszálta a vízinövényeket, fantasztikus látvány volt, hosszan elidőztünk itt, míg néztük ezt a különleges munkát:

A parti sétányon továbbhaladva nem lehet eltéveszteni a játszóteret. Érdemes egy kis kitérőt tenni erre, mert különleges, fa játékokkal találkozhattok ezen a játszón:

Barangoló Anya keresi a megfelelő ebéd helyszínét.

Tapolca központjában ingyen Wifi van! Így egy padon, kényelmesen internetezgetve kerestem meg, hol fogunk ebédelni. Találtam egy ételbárt, gondoltam, az jó lesz nekünk, nyilván nem egy színvonalas étterem a neve alapján, de talán a balatoni büféknél jobb lesz a kínálata. El is sétáltunk a Deák Ferenc utcában található ételbárba, beültünk, és csak ekkor szembesültünk vele, hogy valójában ez egy étterem, akárhogy hívják is.  (Akkor miért ételbár néven fut?) De már nagyon éhesek voltunk, a gyerekek nyűgösen várták az ígért finomságokat, úgyhogy maradtunk. A kiszolgálás és az ételek minősége is hagyott némi kívánnivalót maga után, ezért sem reklámozom név szerint a helyet. A végén bosszúsan láttuk a számlán szereplő magas összeget. Egy "ételbárban"... De az is lehet, hogy valamit én értek félre, vagy én tudom rosszul ennek a szónak a jelentését. 

Négy Évszak.

Szépséges kapu, kukával.

Később, mikor már elhagyni készültünk a várost, az autóból láttam, hogy a Tavasbarlanghoz egészen közel, de a másik irányban, mint ahogy mi indultunk sétánkra, van egy komolyabb étterem, és még tovább az utcában pedig egy büfé-jellegű étkezde is. Ez utóbbit említettem sógornőméknek, akik egy héttel később mentek el ugyanerre a kirándulásra. Ők megkeresték, kipróbálták, elégedettek voltak. Ez a kis beülős büfé a Kisfaludy Sándor utcában található egy kerthelyiségben, a nevét sajnos nem sikerült megjegyeznünk.

Szeretném még Tapolca belvárosán túl figyelmetekbe ajánlani a következő apró ékszerdobozt, egy különlegességet a Csobánc-hegy lábánál, Diszel községben. Ennek a helynek a neve Első Magyar Látványtár, és nem idén jártunk benne, hanem négy évvel ezelőtt, mikor szintén erre barangoltunk. 

Odabent sajnos nem lehetett fotózni, de szeretném kiemelni, hogy a kissé bizarr, különleges kiállítás egy-egy részlete beleégett a fejembe, és még ma is szeretettel gondolok vissza a nem hétköznapi installációkra.

Nem is beszélve a kedves kis barokk hídról, a Látványtár külső installációiról, és a kilátásról, ami a Csobáncra és a tetején romokban álló várra nyílik! Diszel megér egy kis kitérőt!

S ha még mindig van időtök, energiátok, menjetek fel a Csobáncra! Turistaút visz fel, ehhez bizony térképpel felszerelkezve illik érkezni, ha nem akartok úgy eltévedni, mint nekünk a Szent György-hegyen sikerült. De ez már egy másik történet.