Tavasbarlang Látogatóközpont Tapolcán

Az idei év kezdő idegenforgalmi szenzációja a tapolcai Tavasbarlang Látogatóközpont megnyitása volt, még januárban. Aki járt ott régebben, emlékezhet rá, hogy ez a rendkívül ritka látványosság a házak között eldugva, egy kis utcából volt megközelíthető. Néhány információs tábla és egy pénztár jelezte, hogy itt kell lemenni a mélybe a föld alatti csónakázás élményéért. Uniós támogatással 2015-re elkészült a Látogatóközpont, mely bemutatja a tavasbarlang történetét, megismerteti a látogatót a földtani múlttal, és bemutat más érdekes barlangokat a világból. Annak, aki a környéken jár, kihagyhatatlan látnivaló, de érdemes indulás előtt tudni néhány hasznos információt.

Az új Látogatóközpont homlokzata

A Tavasbarlang újabban ki van táblázva a bekötőutakról, könnyen odatalálni. A parkolás a barlang előtt és az egész környéken pénzbe kerül. Erre érdemes odafigyelni, nehogy rossz emlékké váljon a tapolcai tartózkodás. Kicsit messzebb már lehet nem fizetős parkolóhelyeket is találni, de ez azt is jelenti, hogy sokat kell gyalogolni a belváros felé. A Tavasbarlang, mint megújult szenzáció jelenleg látogatók százait, ezreit vonzza egy nap, főleg a balatoni főszezon idején. Nekünk az vált be, hogy gyakorlatilag néhány perccel nyitás után érkeztünk (9.00), és így megúsztuk a sok várakozást és a nagy sort. Ami ilyen nagy is tud lenni:

A sarokig álló sor szerintem kb. 1,5 óra várakozást jelent.

A pénztárban megváltott jegyekkel beléphetünk az aulába, itt várják be egymást az aktuálisan induló látogatócsoport résztvevői. A központ ugyanis csak vezetővel látogatható, egy szakember maximum 30 fős csoportot vihet el. Míg várakozunk, a gyerekek mehetnek a vadiúj kerti játékokat kipróbálni, vagy mosdóba. Ha nincs sor, nem várják meg a vezetők a 30 összegyűlt embert, hanem elmennek kisebb csoporttal, ha van sor, akkor meg viszonylag hamar összegyűlik ez a létszám, tehát olyan sokat ezért már nem kell várni. 

Tájékoztatást kapunk, hogy mennyit kell várni a következő csoport indulásáig.
(Nekünk aztán nem volt ez 16 perc.)

A belső udvar néhány játékot rejt.

A nagyobbaknak is van kihívás.

A vezetés a látogatók dömpingje miatt sajnos nagyon pörgős. Egy-egy teremben sokkal többet el lehetne időzni, sokkal több információt el lehetne olvasgatni, de a hatalmas érdeklődés miatt erre sajnos nincs idő. A vezető úgy viszi körbe a csoportokat, mintha üldöznék. Ezt mindenképpen negatívumként kell említenem, és annyira rányomta a bélyegét a látogatásunkra, hogy nem is hallgathatok róla, mert így kerek a beszámoló. A rohanást még az sem kárpótolta, hogy egy hihetetlenül vicces figurát kaptunk idegenvezetőnek, aki a hadarásába igyekezett szinte mondatonként becsempészni valami poénosat és figyelemfelkeltőt. Mégis - a borsos árú belépő ellenére - alig emlékszem valamire abból, ami elhangzott. Szerencsére azért fotózni lehet.

Ezt a táblát megoldani esélyünk sem volt. :(

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Bakony-Balaton Geopark szépséges
látnivalóiból is csak egyet emelt ki a srác, majd rossz képre mutatott.

Végigrohantunk a földtörténeti érdekességeken, kb. 2 perc alatt.

A tanúhegyek kialakulásáról mindössze kb. 1 percet hallhattunk.

És már vágtattunk is tovább a tavasbarlang felfedezését bemutató táblához.

Tapolca mostani műholdfelvételén a barlangok pontos helye.

A látogatás egyik érdekessége, hogy már a bejáratnál kapunk egy 3D-s szemüveget, amivel a falakra rögzített monitorok képeit, videóit csodálhatjuk meg a teljesebb élmény kedvéért. A vezetést egy szintén 3D-s rövid kis mozifilmmel zárjuk - amiről az én kisebb gyerekeim természetesen kimenekültek, hiába mondtuk nekik, hogy nem lesz félelmetes, csak megijedtek a sötéttől. 

Haladunk lefelé.

A lényeg persze a végére marad: csónakázás a kristálytiszta karsztvízen! Ez egy utánozhatatlan, és felejthetetlen élmény. Szárazon mész le - tömegben itt is elképzelhető a sorban állás - és egyszer csak ott állsz a föld alatti parton, ahol gondos kezek a 8 éven aluli gyermekeknek azonnal mentőmellényt nyomnak a kezükbe a csónakba szállás előtt. 

Beszállás!

Mi öten simán befértünk egy csónakba, és csak ámultunk-bámultunk, pedig nem először jártunk itt. A víz annyira tiszta, hogy néha el sem hiszed, hogy alattad van. Ezúttal jóval magasabban állt a barlangban a víz, mint négy évvel ezelőtt, és bizony volt olyan szakasz, amikor szinte alig fértünk át egy-egy szűkebb átjárón. Nem baj, annál izgalmasabb volt az élmény!

Átférünk?

A barlangi csónakázás után én még szerettem volna visszaslisszolni az emeletre, hogy néhány táblát elolvassak alaposabban (nagyon bosszantott a rohanás!), és ez ott valahogy nekem sikerült is. Később azonban megtudtuk, hogy ez nem igazán szabályos, és elvileg erre már nincs lehetőség. Egészen biztos vagyok benne, hogy szezonon kívül nyugalmasabb a tempó, és emészthetőbb a hallott információ. Ezért azt javaslom, hogy ha tehetitek, menjetek nyugisabb időszakban. 

Olvassátok el következő bejegyzésemet a Tapolcán tett sétánkról és a diszeli Látványtárról!