Jártunk már a Sas-hegyi Látogatóközpontban, egészen pontosan egy héttel a felújított épület megnyitása után, 2012 tavaszán. Annak, hogy miért nem írtam róla eddig, egyetlen oka csupán az volt, hogy szinte alig emlékeztem valamire. Nem maradtak bennem emlékfoszlányok, mert a szűk tanösvényen, melyen csak elvétve van védőkorlát, folyamatosan a gyerekek épségére koncentráltam, a kilátóponton pedig nem láttam semmit a nyűglődő és össze-vissza rohangászó gyermekeink miatt. Most, hogy kaptunk fél nap szabadságot a nagyszülőktől, elmentünk kettesben, illetve jobban mondva hármasban, de baba barangolónk végigaludta a hordozókendőben a sétát. Tudtam végre a lényegre koncentrálni: hosszasan nézni a várost a kilátópontról, elmélyülni a látogatóközpont kiállításában és figyelni túravezetőnk értékes információira.
 |
| Megérkeztünk. A nagykapu az akadálymentes bejárat, csengetni kell és kinyitják. |
A Sas-hegyen 21. századi módon már a kerekesszékes és babakocsis látogatók is megtekinthetik a kiállítást, illetve kényelmesen felgurulhatnak a csodálatos kilátást nyújtó kilátópontra. A tanösvény természetvédelmi okokból nem akadálymentesített, de tényleg nem fog csalódni, aki kilátójegyet vesz és "csak" kitekinteni jön ide, mert az is fantasztikus élmény. A város egy egészen más arcát mutatja innen, mint a szokásos kilátópontokról. Érdekes dolog átbámulni a Gellért-hegyre, a Parlamentnek csak a kupoláját látni, a Dunát meg alig, cserébe viszont egy csomó olyan épületet láthatunk különleges szögből, melyeket máshonnan nem. Nekünk sikerült olyan tiszta időben érkeznünk, hogy a Kékes-tetőig elláttunk! Bizony! Láttuk, ahogy halad a tavaszi zápor a város felett, mindig megállapítottuk, hogy éppen melyik kerületet áztatja.
 |
| Azonosítsd be, merre mit látsz. |
 |
| Íme a Gellért-hegy egy különös perspektívából. |
A Látogatóközpont kiállításának címe: Menedék a betontengerben. És tényleg: a Sas-hegyet körbenőtte a város, vezetőnk elárulta, hogy tudomása szerint egyetlen másik fővárosban, Buenos Airesben van még olyan helyzet a budapesti Sas-hegyen kívül, hogy egy fokozottan védett természeti területet ilyen módon körbenőtte a sok épület. Sehol máshol a nagyvilágban. Ilyen különleges kincsünk van nekünk! A kis kiállítótérben az érdekes alakú budai sziklák mellett megismerhetjük a környék élővilágának emblematikus példányait, élőhelyüket, szokásaikat, a Sas-hegy rövid történetét és még sok más érdekességet. Ebben a térben kiváló foglalkozásokat lehet tartani gyerekeknek, melyhez úgy láttam minden eszközük rendelkezésre áll. Fent az emeleten - mely szintén megközelíthető akadálymentesen - egy oktatótermet alakítottak ki asztalokkal, székekkel. A körteraszon sétálva szintén a különleges kilátásban gyönyörködhetünk.
 |
| Az interaktív kiállítótér egy részlete. |
 |
| A tanösvény egy részlete. |
Vezetett túránk 15.00-kor indult. Vezetés hétvégén 11.00-től minden egész órában van, jelenleg csak szakvezetővel látogatható a terület. A szakvezetés ára benne foglaltatik a belépőjegyben, amennyiben nem csak kilátójegyet vesztek. Mindenképpen ajánlom, ha időt tudtok rá szánni, mert nagyon érdekes információkhoz lehet így hozzájutni. Tudnotok kell azonban, hogy az ösvény szűk és néhol rendkívül meredek szakadékok mellett halad, korlát nélkül!! Tériszonyosoknak, kisgyerekeseknek nem ajánlom a tanösvényt. Nagyobb gyermekkel (7+) azonban tényleg emlékezetes élmény!
 |
| Itt jól látszik, hogy nincs mindenhol korlát, sőt! |
Túránk elején a terület tipikus lakóival, a gyíkokkal ismerkedtünk. A gyíkok elkerített terráriumban élnek, és éppen elrejtőztek előlünk, így inkább csak történeteket hallhattunk róluk, mintsem gyönyörködhettünk bennünk. A vezetés során kb. minden lépcsőfoknál, növénynél, sziklaalakzatnál megálltunk, mert annyi, de annyi az érdekesség, amit vezetőnk alig győzött mesélni nekünk. Sokat elárul az információgazdagságról a tény, hogy e néhány száz méteres sétautat 1 óra 20 perc alatt tettük meg! Láttunk maci és medve alakú sziklát, szajkót, varjakat, örvös galambokat, iszonyú sok rendkívül szép és különleges növényt, melyek a dolomitsziklákon élnek, és azonnal elfelejtettem a nevüket, megismerkedhettünk Józsi, a területen lakó 2 méteres haragos sikló és kedves neje történetével, de a legmegdöbbentőbb élményünk az volt, hogy találkoztunk Kázmérral, a helyi rókával, aki bár nem veszett, nem fél az embertől, hozzászokott az óránként megjelenő látogatócsoportokhoz. Szokás szerint nem szeretnék minden poént lelőni, minden érdekességet leírni, hiszen akkor minek is mennétek el.
 |
| Itt jön Kázmér, aki nem zavartatta magát, mikor meglátott minket. |
Kihelyezett biológia vagy földrajz órának, félnapos családi programnak kiválóan alkalmas a Sas-hegyi Látogatóközpont, melyet a 8-as busz Korompai utcai megállójából felsétálva, vagy autóval a Tájék utcában parkolva tudtok megközelíteni. A parkolás ingyenes, de mindössze kb. 6 autó fér el a szűk kis parkolóban.
Szülői kimenőnket az Auguszt Pavilonban fejeztük be. Ez a kedves, árnyas kerttel rendelkező híres-neves cukrászda a Farkasréti temetőnél, a villamosvégállomásnál található (Márton Áron tér), és sajnos csillagászati árakkal dolgozik. De azért egy krémes belefért. Finom volt!
 |
| Auguszt Pavilon Cukrászda és az árnyas gesztenyefák |
 |
| Gyerekek játszóhelye a cukrászda udvarán. |
 |
| Belső elegáns tér. |
