Egy nap a Velencei-tó partján: Délután Dinnyés

Nem kell nagy ornitológusnak lenni ahhoz, hogy az embert érdekelje a Dinnyési Fertő csodálatos madárgazdagsága. Elég csupán természetszerető felnőttként élni, meg egy kicsit olvasgatni a témában. Nos, ez a világ jó ideje vonz engem, férjem pedig már ifjonc korában is lelkes madarásztábor-résztvevő volt, de úgy látom: ahhoz, hogy igazán elmerüljünk benne még várnunk kell "egy-két évet" :). Mindenesetre kihagyhatatlan látnivaló Dinnyés falu és a nádtenger, ha már erre járunk. Így a délután hátralévő részét erre szántuk - és nem bántuk meg.

A délelőttünk így telt.

Ahogy haladtunk tovább a part mentén Agárd felől, a kikötőtől mindössze néhány száz métert kellett megtenni autóval, hogy a Chernel István madárvártához érjünk. Közvetlenül a bicikliút mellett fekszik, ezért nyitvatartáskor majd' minden biciklista megáll itt, viszonylag nagy a forgalom. A csekély belépőért cserébe minikiállítás és a madárvárta megmászása jár. A kiállítás valóban egy ici-pici szoba, a madárvárta pedig nem több, mint egy magasles (meredek, létraszerű lépcsővel), de mégis mikor felértünk, tátva maradt a szánk a látványtól. Kaptunk távcsövet belépéskor, így még alaposabban lehetett körbetekinteni. Volt olyan csapat, aki egészen profi, állványos távcsővel érkezett, hogy komoly megfigyeléseket mutathassanak a gyerekeknek!

Idézek (innen), hogy lássátok, ez a hely mégsem csak egy magasles:

"A Madárvártán tudományos eredmények is születtek: itt fedezték fel a hagymaburok (Libaris loeselli) egyetlen hazai lelőhelyét, és innen jelezték a kék fa (Porphyrio) mediterrán madár és a fehér farkú lilebíbic (Chettusia leucura), keleti sztyeppmadár első hazai előfordulását. De rangos intézmények képviselői is - élükön a Magyar Tudományos Akadémiával - több ritka, sőt hazánkra nézve új parazitákat fedez tek fel a Madárvártán, érdekes rovarokat, pókokat, apró emlősöket írtak le." 

Chernel István neve egyébként kőszegi kalandjaink után már nem csengett teljesen idegenül számomra. Ő ugyanaz az ember, akiről Kőszegen a Chernel-kertet elnevezték. 

Ezután Dinnyés falu következett. A Dinnyési Hagyományőrző Turisztikai Centrum kertjében (amely egyben a templomkert is) éppen vidám családi napot tartottak, hatalmas főzőcskézéssel, fellépőkkel, sztárvendégekkel. 

Családi nap Dinnyésen, a Hagyományőrző Központ szabadtéri színpadán és
kertjében.

Ide azért sétáltunk be, mert megbeszéltem a Tulipiros Játékműhely egyik megálmodójával, Jávorfi-Bognár Ágival, hogy itt találkozunk, és átveszem tőle a Hétmérföldes Túra élménydobozt, ami alapján megpróbáljuk bejárni a falut. Ágiék fontosnak tartják a hagyományőrzést, a játékos oktatást, ezért profiljuk színes kínálata mind családok, mind osztályok számára érdekes lehet. Nézzetek szét a honlapon: a Várparkban múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak, de lehet jelentkezni a Családi Játékligetre vagy a Hétmérföldes Túra programjukra is. Ez utóbbi 2000 Ft-ba kerül, és egy kis csomag jár hozzá, ami segít az eligazodásban, hiszen ezzel önállóan járhatjuk végig a falu fontos pontjait. Célunk alapvetően ez volt nekünk is, de a gyerekek fáradtsági állapota nem mindig engedi, hogy végigvigyük azt, amit elterveztünk. 

Hétmérföldes tartalom :)

Kezdtünk a Várparkban, amit feltétlenül szerettünk volna beütemezni. Mivel sikerült találkoznunk a Várpark kitalálójával és létrehozójával, Alekszi Zoltánnal, sok olyan dolgot is megtudtunk, ami nincs fent a honlapon. 

A Várpark egy részlete.

Zoltán egy komoly betegség és több műtét után döntött úgy, hogy addigi életét és életmódját felcseréli álma megvalósítására. Mindent ott hagyott, eladott Budapesten, és családjával leköltözött Dinnyésre, ahol saját telkén kezdte el építeni szenvedélyének tárgyait: az anyaghű vármaketteket. Összesen több mint hetven vár épül majd, most kb. a fele van kész a Nagy-Magyarországot ábrázoló sétányon belül. 

Több várat is felfedeztünk, ahol a való életben jártunk már.
Ez itt például a solymári Szarkavár.

Ötletes játékok a hagyománytisztelet jegyében: csigafutam.

A gyerekek nagyon jól elvoltak, míg mi Zoltánnal beszélgettünk.

Tervei szerint másfél-két év alatt a Várpark mögötti területen egy skanzent épít, hosszabb távon pedig további, ennél is nagyobb volumenű méretekben gondolkodik. Szerencsére a falu és a környék turisztikai, hagyományőrző, településfejlesztő szakemberi mind-mind meglátták a lehetőséget Zoltán lelkesedésében, és így sikeresen építik egymásra a szolgáltatásokat Dinnyésen - ennek egyik ága a Tulipiros Műhely múzeumpedagógiai foglalkozása, valamint a Hétmérföldes Túra sétaútvonala (mely szintén érinti a Várparkot). Ugyanilyen lehetőséget látott meg a Várparkban a szemközti cukrászda üzemeltetője. Át is mentünk, hogy kipróbáljuk a Dinnye szeletet:

Gyerek(=szülő)barát cukrászda!

Eztán szerettünk volna a Madárdal tanösvény Müller István ágán sétálni egyet (ez 3 km lett volna), de akadályokba botlottunk. Az első (?) táblát megtaláltuk ugyan, ám az jelenleg egy villanypásztorral elkerített területen ácsorog... így azért nehéz elkezdeni egy tanösvény túrát. :) (Persze simán lehet, hogy mi bénáztuk el.) Kicsit még keringtünk, nézelődtünk a területen, hátha csak rosszul mértük fel a helyzetet, de a gyerekek fáradtsága győzött: nem tudtunk tovább sétálni velük, s ahhoz meg pláne nem volt türelmük, hogy keressünk egy táblát... Legalább lesz miért visszamenni Dinnyésre, mert ez a tanösvény határozottan érdekel. :) 

Egy naplementés kilátást sikerült még kivitelezni a "Sarvajcz Körösztjénél" található, kívülről rendkívül látványos kilátóban. Szánt szándékkal fogalmaztam így: "kívülről rendkívül látványos". 

Sarvajcz Körösztje és a kilátó

Meredek, létraszerű lépcső. Lefelé félelmetesebb...

Ahogy egyre közelebb mentünk, tűnt fel, hogy mennyire, de mennyire meredek a feljáró! Gyerekekkel felmenni... hmmmmm, háááááát nekem most várandósan egy kicsit erős volt. Nem is tudtam elolvasni a történetet odafent Sarvajcz tóbíró halálának körülményeiről, mert egyfolytában azt figyeltem, hogy melyikük van túl közel a "lépcsőhöz". Így a kilátást sem tudtam maradéktalanul élvezni. Azért egy éppen felszálló nagy kócsag megmutatta magát a kamera előtt:

Nagy kócsag, felszállás közben.
Ha egyszer lesz nagyobb fókusztávolságú objektívem... :)

Szép színek a lemenő nap árnyalataiban.

Búcsú a tájtól: egy szelet a szigorúan védett Dinnyési Fertőből.