Amiről ritkán esik szó, pedig fontos téma, hiszen sokakat ez tart vissza az egynapos barangolásoktól: a nagycsaládos indulással kapcsolatos macera. A bejegyzést egy extrém hideg téli napon írom, nem véletlenül... mégis voltunk a hétvégén több helyen is - öt gyerekkel.
Hogyan csináljuk mi? Nincs benne semmi varázslat, csak nagyon kemény elhatározás és némi tudatos tervezés.
Sokat megyünk a gyerekekkel és nagy gyakorlatunk van az elindulásban, mégis azt mondom, hogy _minden_ _egyes_ _elindulás_ nehéz. Tényleg. Pedig bevált tárgyainkkal, bevált mozdulatokkal zsonglőrködünk Férjemmel, egymás keze alá dolgozva az összes alkalommal, de nincs két egyforma nap, nincs két egyforma indulás sem. A gyerekek hangulata ráadásul nem mindig a kitörő lelkesedés, ha meghallják, hogy megint kitaláltunk valamit, megint mehetnékünk van...
Csak néhány példa, melyek közül mindegyik kivétel nélkül velünk történt meg:
- Vasárnapi mise után, még a templomban hangosan ordítozó kislányom: "Nem akaroooook, nem akarooook múzeumba menni!" (az aznapi program végül rendkívül tetszett neki)
- Indulás előtt / közben / után megkergült gyerekek idióta állapotból való kirángatása esetenként viccesen, esetenként idegesen.
 |
| 5 gyerek bent ül a kocsiban téli hacukában! FÉL SIKER! |
- Határozott kérésünk ellenére sem öltöző, nem együttműködő gyerekek az előszobában, ilyenkor az indulás hatalmas hisztériába, végső esetben ordítozásba megy át. (Nem vagyunk rá büszkék, de ez van.)
- Autóban, nem alvásidőben elalvó gyerekek még megérkezés előtt: nyűgösség és hiszti elkerülhetetlen.
- Tervezett indulás előtt valaki lebetegedése - ekkor természetesen nem megyünk el.
- Egyik felnőttnek, rendszerint a Férjemnek szüksége van az itthon töltött időre. Ilyenkor mérlegeljük, hogy mikor van idő legközelebb elmenni vagy itthon maradni, illetve hogy melyikünknek fontosabb az igénye az elmentelre vagy az itthon maradásra.
- Mennénk, de nincs ötlet, hogy hová.
- Lekéssük a programot, mert a kiszámolt időbe közbejön valami: pl. plusz 10 perc pisiltetés útközben vagy nem találunk parkolót, stb.
Tippjeink a gördülékeny(ebb) induláshoz:
1. Dönts időben!
Amennyiben a hétvégére tervezünk programot, az esetek nagy százalékában igyekszünk már hét közben kitalálni, hogy mi lesz az. Ha nincs ötleted, keresd fel azokat az oldalakat, ahonnan meríthetsz, például:
és múzeumok, látogatóközpontok, nemzeti parkok, stb. saját oldalai
Hasznos, ha van egy listád azokról a helyekről, ahová el szeretnél menni.
Miről kell tehát dönteni?
- pontosan mi az, ami érdekel, hová megyünk
- mennyi idő az út oda, mivel jutunk el oda
- jön-e velünk valaki: unokatesók, nagyszülők, barátok vagy csak magunk leszünk
- kell-e ételt csomagolni / előre főzni /asztalt foglalni
- mikor kell mindehhez felkelni az adott napon
- szükség van-e bármi extra feltételre (pl. ingyenes, de előzetes regisztráció)
2. Tervezz tudatosan!
Sok kellemetlenségtől megkímélhetitek magatokat, ha némi energiabefektetéssel idejében utánajártok dolgoknak. Mit értek ezalatt?
- nyitvatartások, aktualitások, programok, várható nehézségek feltérképezése
- lehetséges időjárás a körülbelüli öltözet kiválasztásához
- babával: hol és hogyan lehet majd szoptatni, ételt melegíteni, van-e fűtés (ez utóbbit hamarosan megírom: belefutottunk egy fűtetlen kiállítótérbe nemrég)
- kisgyerekekkel: nincs-e rájuk veszélyes szakasz a helyszínen, tudunk-e meleg ételt enni, stb.
3. Közöld a családdal a terveidet, hogy legyen idejük lelkileg felkészülni!
Bár a gyerekeknek sokszor szólunk az utolsó pillanatban (kivéve, ha olyan programot tervezünk, amiről tudjuk, hogy nagyon várják és készülnek rá), de egymással mindig korábban megbeszéljük, mit szeretnénk, hogy mindketten ráhangolódjunk lélekben: a kitűzött napon nem lesz itthon pihenés / kerti munka / nagytakarítás / befőzés / vendégfogadás, stb. mert nem leszünk itthon. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy vonjuk be őket egyre jobban a közös tervezésbe illetve az előkészítő feladatokba.
4. Motiváld a családod a saját pozitív hozzáállásoddal!
Alapvető tétel, hogy legalább a "szervezőnek" legyen kedve az előzetesen eltervezett programhoz. Ha mi magunk sem szívesen indulunk neki, mivel vegyük rá a gyerekeket, hogy hajlandóak legyenek összeszedni magukat? Számtalanszor tapasztaltuk meg Férjemmel, hogy az eredetileg "elráncigált" gyerekek micsoda hatalmas jókedvvel vettek részt aztán egy-egy programon. De ehhez az kellett, hogy folyamatosan erősítsük bennük a motivációt a részvételre.
A pozitív hozzáálláshoz nem árt a nyugodtság sem... ennek megőrzése persze egyes helyzetekben kifejezetten nagy kihívás.
 |
| Lebegjen a szemed előtt a cél! Ide megyünk, ilyen szép lesz! |
5. Tarts ki az elhatározásod mellett!
Nincs érkezésed időben felkeni, pedig már mindent előkészítettetek az útra? Meginogtál az egyik hisztiző gyereked miatt? Leszakadt az ég, és nincs kedved elvánszorogni a kocsiig sem, nemhogy a múzeumba? - mérlegeld, melyik érv milyen súlyos. Én magam már vertem a fejem a falba olyan döntés miatt, amit később megbántam, de volt olyan is, hogy este elégedetten állapítottuk meg: milyen jó, hogy végül nem mentünk el, mert jobban esett inkább a pihenés.
6. Tudatosítsd magadban, hogy a befektetett energia megtérül!
A legnagyobb erőbedobásra az elindulás előtt illetve induláskor van szükség (tapasztalataim szerint). Utána, ha már úton vagyunk, ha már megérkeztünk, kezdődnek az élmények, jönnek a figyelemelterelő érdekességek. De addig el kell jutni valahogy. Ezt a tényt kell tudatosítani magunkban, mikor éppen dögnehéz egy feladat... megtérül!
+1. Fogadd el, ha valami nem jön össze.
Ilyen az élet. Nekünk sem sikerül minden kiruccanásunk. Mégis nekiindulunk legközelebb. Nem szabad, hogy egy kudarcélmény vagy egy váratlan helyzet eltántorítson.
És ha még mindig nem tudod, hogy saját magadat mivel vedd rá a plusz energiabefektetésre, akkor olvasd el ezt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése