Nehéz 60. születésnapra ajándékot választani egy olyan embernek, aki - lehetőségeihez mérten - minden fontosat megkapott az élettől, amit szeretett volna. Persze nekünk aznapra sikerült egy olyan meglepetéssel előrukkolni, amire senki sem számított, még mi sem: ugye aznap derült ki, hogy érkezik a nyolcadik unoka (a nagy nap még tavaly áprilisban volt, Blanka azóta már meg is született). De Édesanyám Apukámnak egy másik, "igazi" ajándékkal készült, mégpedig egy egyórás repülést ajándékozott egy repülőgép szimulátorban. Most pedig egy olyan beszámoló fog következni, amilyet még nem írtam soha: ugyanis én magam nem lehettem jelen, csak videófelvételekről láttam az élményt. Hogy miért írok mégis róla? Mert olyan nagy élmény volt minden résztvevőnek, de még nekem is, aki csak a felvételt láttam, hogy érdemesnek tartom megemlíteni a blogban.
Repülőszimulátorból van több is az országban, ez a belépő egy soroksári helyszínre szólt. Direkt nem rakok be linkeket, mert csak be kell ütni a keresőbe a címszót, és kiad egy rakás lehetőséget - ez pedig itt nem a reklám helye. Tudnotok kell, hogy a várólista nagy. Ezeken a gépeken gyakorolnak a leendő pilóták is, szóval szinte (?!) éjjel-nappal üzemel, és még így is nagyon nehéz megfelelő időpontot találni.
Lehetőség van családtagokat vinni "az útra", e soroksári helyen a pilótán kívül még 6 ember mehetett: így ment a Férjem és Sógorom, Apukám, és összesen 3 fiúunoka. Fontos, hogy a kisebb gyerekeket erre a programra ne vigyük, hiszen az egy óra alatt a pilótának igencsak kell koncentrálnia, nem jó, ha másra figyel. Természetesen ül mellette szaksegítség, aki profi módon szedi össze, mik a legfontosabb dolgok - és részben nyilván ő vezet, ha kell, aktívabban besegít.
Ferihegyről felszállással kezdődött a móka, aztán persze leszálltak ide. Ami igazán nagy és különleges élmény volt: megpróbálni landolni Madeirán, ami a világ egyik legnehezebb terepe, és külön vizsgához kötött engedély kell hozzá, hogy ide szállhassanak le, innen szállhassanak fel a pilóták. Elsőre Apunak sem sikerült (inkább elszállt a kifutópálya felett), de aztán újra nekirugaszkodtak, és másodjára szépen letette ott a gépet! A felvételeken tényleg olyan, mintha élőben repülnénk... Férjem, aki ott volt - ő kamerázott a mobiljával - mondta, hogy tényleg teljesen vagy majdnem teljesen olyan, mintha a valóságban repülne az ember. Még be is dől a gép fordulásnál.
Megkérdeztem Aput, hogy mit "üzenne" a blog olvasóinak, és azt mondta, hogy írjam le: ez az egy óra kizárólag ÉLMÉNY. Nem fogsz megtanulni ettől repülni és nem leszel pilóta sem. Egy métert sem tudott volna megtenni a segítő jelenléte nélkül, de így, hogy mindezt agyban tudta, tényleg nagy élmény, nagy ajándék volt. Főleg unokákkal az "utastérben".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése