A kezdetek óta figyelemmel követem a Cser Judit múzeumpedagógus által kigondolt, először a Magyar Nemzeti Galériában beindult sorozatot, de elmenni rá először csak 2018 októberében tudtam. Utána nem sokkal eljutottam a Vasarely Múzeum Mama, nézd! programjára, majd az új évben a frissen megnyitott Szépművészeti azonos című programját is kipróbáltam. Ezután a Vasarelyben "ismételtem" - bár az ismétlés nem a legjobb szó: hiszen nem volt unalmas, a program minden egyes alkalommal más. Ebben a posztban összefoglalom a tapasztalataimat, pozitív, előre mutató kritikát fogalmazok meg, valamint megosztom Veletek azt a néhány praktikus ismeretet, amit jó ha tudtok, mielőtt elindultok.
Magyar Nemzeti Galéria (október)
Akkor még javában futott a Frida kiállítás, ami miatt hatalmas tömeg volt az aulában, nagy sor a pénztáraknál. Mivel a buszom dugóba került a belvárosban, éppen hogy csak megérkeztünk babámmal az utolsó pillanatban, szó szerint futottam a hegyodalon felfelé a Clarck Ádám térről. Lihegve váltottam meg a jegyet, amit csak azért sikerült időben megvásárolnom, mert nyitottak egy külön pénztárt a babás anyukáknak. A ruhatárban kissé morcos nénik nem tudtak mit kezdeni a sok anyuka hirtelen felmerült igényeivel, a babakocsik kesze-kuszaságban álltak itt-ott - ezzel szerencsére nem kellett foglalkoznom, mivel csatos hordozóban cipeltem a kislányomat. Akik egyáltalán nem rakták át hordozóba gyermeküket, kimaradtak néhány műalkotásból, mert nem emelgették a babakocsikat a félemeletekre - ahová a Galériában nem visz lift.
Az októberi programot Koós Nikolett múzeumpedagógus vezette, a választott képeken átívelő témának a zenét hozta. Nem volt könnyű dolga, a mintegy nyolcvan (!!) összegyűlt édesanyának, apukának, nagymamának, barátnőnek és persze a babáknak csak röviden, tömören, érthetően - és persze nagyon hangosan tudott, kellett beszélni egy-egy alkotásról. Összefoglalóit zenei kísérettel nyitotta vagy zárta, ez az ötlet különös hangulatot adott az amúgy is lélekemelő "túrának". Régen voltam a Galériában, ezért számomra önmagában a szebbnél szebb képek közötti séta is feltöltő volt, hát még a ZENÉS kíséret és az elgondolkodtató információk!
 |
| Babám a vezetés második felében kikéredzkedett a a hordozóból, de a Mama, nézd! programon ez nem okozott kellemetlenséget. |
 |
| Babzsák-pihenők a kupola alatt. A kupolába külön (a pénztárnál vásárolt) jeggyel lehet csak felmenni. Hideg van és fúj a szél, ezért télen kabátos történet. |
Vasarely Múzeum (november és január)
Ez a családias, kedves, csodás környezetben és épületben található kis múzeum Óbuda belvárosának egyik ékköve. Mikor a zajos, koszos, buszokkal teli Szentlélek térről belép az ember, először a múzeum shopba, aztán tovább a csendes, védett kertbe, hirtelen szó szerint meghökken a béke tapasztalástól, ami ebben a kis zárványban fogadja. A múzeum is ilyen: nyugodt, kicsi, családias. Tömegtől nem kell tartani. A Mama, nézd! programot is beszélgetősre fogták mindkétszer, mikor ott voltam (ezzel kapcsolatban van megjegyzésem alább, a javaslatok között).
 |
| Turcsányi Lilla múzeumpedagógus a novemberi aktuális időszaki tárlaton. Ezekről a képekről hosszan beszélgettünk, érdekes, irányított kérdések segítségével. |
 |
| Egy Vasarely alkotás előtt. |
A Vasarely Múzeumban nincs lift, viszont csak egyetlen emelet van, a babakocsit mindig van, aki segít felvinni, ha szükséges. Nem riadnak vissza attól, hogy az éppen aktuális időszakos kiállításba vigyék be a mamákat. Számítsatok rá, hogy nem biztos, hogy fogtok Vasarely alkotással találkozni a vezetésen. Fantasztikus kortárs alkotásokban viszont 100%, hogy elmélyedhettek! És ha babátok, időtök engedi, a jeggyel az állandó kiállítás természetesen itt is megtekinthető a vezetett program után.
 |
| A GameOmetry időszaki kiállításon jártunk januárban. Vezetőnk Juhász Litza múzeumpedagógus volt. |
 |
| Amikor a múzeumpedagógus átmászik a kortárs alkotáson. :) |
 |
| Hangjáték! |
Szépművészeti Múzeum (január)
Az újranyitott Szépművészeti Múzeum párját ritkítóan szép lett. Fogadóterei, shop-ja, az alagsori helyiségek és persze a kiállítások mind-mind megállnák a helyüket bármelyik európai nagyvárosban. Liftek segítségével teljesen akadálymentesített az épület. (A bejárati főlépcsőnél is van lift, jobbra kell menni, és megnyomni a gombot a nagy kőkapunál, a recepción veszik fel a telefont, és küldik a munkatársat pár pillanat múlva.)
A januári vezetésen Kovács Vera múzeumpedagógussal kalandoztunk a "Nyolc nő" címet kapott programon. Kifejezetten inspiráló, örömteli, sőt, humoros vezetést kaptunk, sok-sok interaktív lehetőséggel, kérdéssel valamint érdekes mitológiai, bibliai történetekkel. Mindenképpen megyek legközelebb is, ha tehetem.
 |
| Bár a Román Csarnok nem volt a program része, nem tehettem meg, hogy kihagyom! |
Javaslataim, észrevételeim, fontos tudnivalók szülőknek:
- Ha biztosan tudjátok, hogy mentek (akár aznap reggel), vegyétek meg a jegyet, jegyeket online. Így elkerülhetitek a sorban állást - ezt főleg a két nagy múzeumra mondom, a Vasarelyben nem fenyeget ez a "veszély", nagyon családias.
- a Várba érdemes babakocsi nélkül érkezni, a macskakövek és a félemeletre nem szállító lift miatt. Ha mégis babakocsival közelítenétek meg a Galériát, mindenképpen vigyetek eszközt (kendőt, csatos hordozót, stb.), amivel érkezéskor magatokra tudjátok kötni a babát. A babakocsit a ruhatár előtt hagyhatjátok, legalábbis legtöbben így tettek.
- Meglepve tapasztaltam, hogy többen, akik barátnővel érkeztek, vagy épp itt találkoztak, az egész vezetést végig beszélgették magántémában. Szerintem erre tökéletesen alkalmas a múzeum kávézója vagy egy közös ebéd utána, esetleg a múzeumban lehet maradni a jeggyel, leülni a kupola alatti babzsákokba és csendben ott beszélgetni... de a vezetés alatt - már csak a többi résztvevő érdekében sem! - nem illik. Így ők maguk is kimaradnak egy élményből, és mások számára is élvezhetetlenné teszik a vezetést. Ezért kérlek, ha barátnővel, családtaggal mentek, előtte vagy utána beszélgessetek, közben inkább figyeljetek!
- Háton hordozni egyik múzeumban sem lehet!!!! Erre számítsatok!
Javaslataim a szervezőknek:
- Érdemes lenne a múzeumban dolgozó egyéb munkatársakat (ruhatárosok, teremőrök, büfések) tájékoztatni a Mama, nézd! program dátumairól. Nehéz és kellemetlen azzal szembesülni, hogy a múzeum bizonyos dolgozói kifejezetten nem örülnek az anyukák, kisbabák látványának. Sőt, volt, aki kelletlenül tőlem kérdezte meg, hogy mi ez "a nagy felfordulás". Mikor ő dolgozik a múzeumban! Tájékoztatni kellene őket arról, hogy a kisbabás anyukák ezen a napon többen lesznek, sokan szoptatnak a program alatt vagy előtt/után, ez ne okozzon botránkozást. Annyira jó lenne, ha az idősebb nemzedék örömmel fogadná a kicsik és fiatal szüleik érkezését.
- Csodás lenne, ha ezeken a délelőttökön biztonságos helyen tárolhatnák a babakocsival érkezők a járgányokat. A Szépművészetiben januárban ezt kulturáltan sikerült megoldani a kedves ruhatáros hölgyek aktív hozzájárulásával (elkerítettek egy őrzött részt).
- Mikor nagy csoport gyűlik össze, mint októberben a Galériában, jó lenne több csoportra osztani a jelenlévőket. Két-három vezető is elkelne egy ilyen hatalmas embermennyiséghez. A Szépművészetiben januárban már ez is megvolt, két kb. 15 fős csoportban mentünk körbe!
- Nem tartom szükségesnek, hogy egy ilyen programon, ami egy órán keresztül tart, megismerjük egymás nevét. A Vasarely Múzeumban úgy láttam, hogy nagyon családiasan szeretnék ezt a vezetést vinni, de a januári alkalmon pl. már olyan sokan voltunk, hogy csak a nevek felírásával eltelt 10-15 perc. Ennyivel később indult a vezetés. Ezt azért sajnálom, mert sok baba dél körül kifejezetten éhes lesz, pl. az enyém is, tehát akkor sem tudtam volna tovább maradni, ha akarok.
- Ugyanígy nem tartom szükségesnek, hogy egy ilyen vezetésen megismerjem a mellettem álló, vadidegen anyuka (lehet, hogy soha nem látom többet) gondolatait azzal kapcsolatban pl., hogy mi a viszonya a játékhoz és milyen játéka van otthon. Nem érdekel. A művek miatt jövök egy ilyen programra, és azért fizetem ki a jegyet, hogy alkotásokkal ismerkedjem. Azokról persze lehet, sőt kell is beszélgetni - ez természetesen lehet vezetett, irányított, játékos beszélgetés. Ha laza csevejt szeretnék más anyukákkal, elmegyek egy baba-mama klubba, vagy kimegyek a játszótérre. Szerintem egy ilyen programnak a műveket kell a középpontba helyeznie, és nem feladata, hogy az ismeretlen résztvevők összemelegedjenek. Aztán persze az is lehet, hogy nincs igazam ebben a kérdéskörben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése