Nyaralás a Fertő-tájon 12. rész: Sarródról Lászlómajorba, onnan Fertődre biciklivel

Utolsó, Fertő-tájon töltött napunkba azt a két magyar látnivalót szerettük volna beilleszteni, amelyek eddig nem fértek bele a programunkba, viszont fontosnak tartottuk őket megmutatni a gyerekeknek. Abban biztosak voltunk, hogy ha el is megyünk Fertődre, kastélylátogatásra nem fizetünk be, mert azt a srácaink nem bírnák kulturáltan végigjárni, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy nekünk lett volna szenvedés... Így ez a program lett a délutáni, lazább, kastélykertben biciklizős látnivaló, délelőttre pedig a Fertő-Hanság Nemzeti Park magyar oldalának látogatóközpontját, a Lászlómajort gondoltuk felkeresni. Biciklivel.

Milyen snassz lenne már egy bringás nyaraláson autóval megérkezni Lászlómajorba... viszont ahhoz Hegykőtől túl messze van, hogy végig biciklizzük a távot a kicsikkel. Így hát ezt találtuk ki: menjünk Sarródra autóval, hagyjuk ott a kocsit és az utánfutót, onnan tekerjünk el Lászlómajorig, nézzünk meg mindent, majd együnk valamit, valahol. Végül a valahol Fertőd lett úgy, hogy visszafelé áttekertünk Sarródon, meg sem állva egészen a fertődi étteremig.

Sarród temploma mellett...

... egy vadiúj biciklis pihenő található!
Itt álltunk meg, volt hely az utánfutós autónknak is.

Elhagytuk Sarródot. És hol a bicikliút? Ja, az út az! 

Kócsagvár - régen ez volt a látogatóközpont. Ma az igazgatóság "lakik" itt.

Először is szeretném kihangsúlyozni, hogy az osztrák bicikliutas élmények után hatalmas nagy pofon volt kijelölt bicikliúton (!!!) egyszer csak egy - igaz, gyér forgalmú - országúton találni magunkat. Mi naiv módon azt hittük, ha egy út kerékpáros útvonalnak van feltüntetve a magyar térképen, az tényleg az... nos, NEM. Nagyon nem. Szépen száguldottak el mellettünk az autók. Ez kisgyerekekkel, biciklis utánfutóval nem egy vidám érzés! Nagyon összeszedtük magunkat, és néhány száz méter megtétele után erős fegyelmezettséget kértünk a gyerekektől, amit tartottak innentől kezdve, oda-vissza. Nincs előre tekerés, nincs kacsázás, egyenesen menés van a célpontig. 

Lászlómajorig egy csodálatos virágos rét mellett vitt el az utunk, e látvány némileg feledtette velünk a bosszúságot, amit maga az út okozott.

Lászlómajorban pedig tényleg nagyon pozitív meglepetések értek minket. Először is, jegyvásárláskor részletes tájékoztatást kaptunk a majorról és minden kiállításáról, látnivalóról. Mivel viharzóna szélén voltunk épp, és hallottuk a dörgéseket, jól esett a bicikliket fedett helyen tudni, valamint fedett helyen tízóraizni.

Jól esett a tízórai a fedett tornácon!

A Nemzeti Park térbeli logója.

Ezután megnéztük, kipróbáltuk a szabadtéri "mini tanösvény" informatív állomásait, majd körbejártuk az állatok kényelmes lakhelyét - jó sok háziállatot tartanak és mindegyikhez adott a kerítésen a részletes, nagyon érdekes kiírás.

Szép és igényes a kültéri kiállítás.

A gyerekek persze mindent megfogtak, kipróbáltak.

Itt még hang is beszélt hozzájuk, gombnyomásra. 

A kisebbek is találtak méretüknek valót.

Csupa jó játék!

Lászlómajorban az állatok egészen biztosan nagyon jól érzik magukat!

Játszótér a két főépület között.

Kis játszóterezés után pedig jött a legfőbb attrakció: a központ legmodernebb interaktív bemutatóterme! Mindent visz ez a kiállítás, ne csak 10 percet hagyjatok rá, szánjatok erre legalább 45 percet, de inkább egy órát. Néhány kedvcsináló képet láthattok alább, nem a levegőbe beszélek, ez bizony tényleg nagyon igényes és érdekes - felnőttek számára is. Régi olvasóim számára semmiféle meglepetést nem fog okozni a tény, hogy ezt a kiállítást is a Patkós Stúdió alkotta.

Már belépéskor is szép látvány fogad.

Minden színes, megfogható, kipróbálható.

Társasozik egy másik család.

Csőrpróba!

Újabb játékok, minden a természet, és a természetvédelem köré épülve,
különös tekintettel a Fertő-vidékre.

A nagyobbak versenyt dobtak.

A kisebbek is próbára tehették ügyességüket.

A feliratok mindenhol kétnyelvűek!

Kedvenceim az ablakok ezen a kiállításon.

Visszafelé tekerve már tudtuk: lesz forgalom mellettünk, így sikerült ismét nagyon fegyelmezetten megtenni a Lászlómajor-Sarród távolságot. A faluban nincs vendéglátóegység, így ahhoz, hogy enni tudjunk valamit, tovább kellett kerekeznünk Fertődig. Mivel a két település szó szerint össze van nőve, a távolság nem eget rengető. Lett volna lehetőség pékségben ebédelni a temető mellett, ám mi ezen a napon a drágább verziót választottuk, mégpedig azért, mert másnap ünnepelte férjem a születésnapját, ezt "előünnepeltük". 

A kiszolgálás, a gyorsaság és az öt kisgyerek irányában tanúsított türelem tekintetében csillagos ötöst tudok adni a fertődi Gránátos Étteremnek, ami közvetlenül a kastély főbejáratával szemben található. Pedig egyszerre érkeztünk egy osztrák nyugdíjas csoporttal, mégis nagyon hamar kaptuk meg az ebédünket! És amíg várakoztunk, a gyerekek színezhettek (a mosdók mellett egy pulton találtam a színezőket, papírokat, ceruzákat).

A Gránátos Étteremben.

Sikerült olyan asztalhoz ülnünk, ahonnan az ablakból láttuk a bringákat. 

Ezután következett egy olyan kaland, amit a gyerekek utána napokig emlegettek, akkora sikere lett. Pedig nem terveztük előre... A kastély szépen fazonírozott tiszafái között, a labirintusszerű ösvényeken bicikliztünk. Kerestük egymást, fogócskáztunk, hajkurásztuk a lemaradókat... nagy élmény volt! Mikor mindenki meglett, tovább tekertünk a Lés-erdőbe, ami tulajdonképpen a hercegek vadászerdeje volt. Nagy allékat, fasorokat alakítottak ki, s bár már nincs meg az egész, óriási erdő, még mindig hatalmas a terület. Ráadásul nemrég pályázati pénzből megújították az erdő infrastruktúráját, telepítettek új erdőrészeket, rendbehozták a fasorokat. 

Rögtönzött családi fotó az Eszterházy-kastély főbejárata előtt.

Hátsó kert - szabadon, belépő nélkül látogatható közpark! (Oldalról kell bemenni.)

Nagy móka a labirintus-biciklizés!

Innen jöttünk be a parkba.

Ez pedig már a Lés-erdő fő fasora.

Messze-messze még látszik a kastély.

Térkép az erdőről.

Kis biciklitúránk végén a kastélynál bevártuk egymást. Innen már Sarródra
kerekeztünk vissza, hogy az utánfutóra felpakolva a bringákat
hegykői szállásunkra autózzunk.

A nap hátralévő részében családi események sora követte egymást, az előszülinap, majd este a csomagolás jegyében.