Ausztriai tóparti sátrazás ötletét cseréltük le a szigetközi aktív nyaralásunkra. Voltunk, s megyünk is még a sógorokhoz, de idén úgy döntöttünk, a "kerek", 15 éves házassági évfordulón inkább a teljes ellátásra és a wellnessre szavazunk. Persze sokat a babérjainkon itt sem ültünk: bringáztunk, lovaskocsiztunk, motorcsónakáztunk és a fürdőben úsztunk, csúszdáztunk - a wellnessben ücsörgés mellett, ami így együtt pont kiadott egy nagyszerű, igazi kikapcsolódós, "elemeket töltő" néhány napot. A lipóti Orchidea Hotelben egy "minden kerek" kettesben elvonulást tölthettünk, nagyon hálásak is vagyunk érte mindazoknak, akik segítettek a megvalósulásban. (A blogposzthoz a képek egy részét a szálloda saját honlapjáról vettem át, mivel magam nem tudnék ilyen szép, profi képeket készíteni, illetve mások privát szféráját sértettem volna a fotózgatással.) A Hotelben érezhető volt, hogy körülbelül mi vagyunk az egyetlen pár, akik MÉG nem jártak itt. Mindenki otthonosan mozgott, sokakat ismerősként üdvözölt a személyzet. Most, hogy megtapasztaltuk, milyen vendéglátásban van itt része az embernek, és milyen gyönyörű a környék, valahol megértem a visszatérőket. Ez egy családias, kicsi szálloda. Története szerint - amit fotófallal kísérve az étterem felé vezető folyosón olvashattunk - eredetileg egy iskolaépület torzóját mentették volna meg, medencés apartmanház formájában. Aztán jött a Széchenyi Terv, ami átírta a terveket. :) A közösségi terek hozzácsapásával az apartmanházból immár szálloda lett, étteremmel, wellness-fitness szolgáltatásokkal.
 |
| Kép forrása: orchideahotel.hu |
Bár az épület is szép, igényes, sőt, a hatalmas belmagassággal rendelkező étterem már-már az impozáns jelzőt is megérdemli, kedvencem mégis a kert volt. A gondosan megtervezett, csodás hangulatú kertben sokan pihentek reggeltől estig. Van itt ping-pong asztal, csocsó, kis játszótér, pihenőszékek és ágyak, egy fedett szaletli. Kölcsönözhető biciklik várják, hogy valaki megjárassa őket. Bent szabadon használható társasjátékok, kártyapaklik a bárban - ahol all inclusive szolgáltatás keretében folyamatosan fogyasztható az innivaló, de uzsonnát is kínálnak megadott idősávban.
A medencetér télen-nyáron üzemel, a termálfürdő vizét hűtik, hogy ne legyen túlságosan meleg. Innen nyílik a kétféle szauna, a fitness terem, és innen lehet kimenni a kültéri medencébe is.
 |
| A kép forrása: orchideahotel.hu |
 |
| A kép forrása: orchideahotel.hu |
Egyetlen dolog bántott kissé minket. A férjem munkája révén nagyon sok szálláshelyen járt már, s mint üzleti utazó, minimum négycsillagos hotelekben, mind belföldön, mind külföldön. Nekem is igen nagy tapasztalatom van szálláshelyek szintjén szakmámból és korábbi tapasztalataimból eredően. Ráadásul dolgoztam is négycsillagos hotel éttermében. Őszintén sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de az Orchidea Hotel éttermének kínálata meg sem közelítette a négycsillagos minőséget. A kiszolgálás első osztályú, a pincérek mind kivétel nélkül rendkívül kedvesek, odaadóak. A hely gyönyörű. Minden adott lenne ahhoz, hogy az étel is minőségi legyen! De ott jártunkkor nem volt az. Ezen picit szomorkodtunk, ám a sok program (és a kézműves fagylaltkínálat, ami viszont elsőosztályú volt) feledtetett velünk minden bosszúságot. Ugyanakkor fontosnak tartom leírni tapasztalatainkat, mert ez is az igazsághoz tartozik.
 |
| A kép forrása: orchideahotel.hu |
 |
| A kép forrása: orchideahotel.hu |
 |
| A kép forrása: orchideahotel.hu |
A hotel által kínált programok
Lovaskocsikázás
Szabó Gyula bácsi vitt minket körbe egy egyórás úton. A 13 fős lovaskocsit megtöltve ültünk, s hallgattuk Gyula bácsi történeteit a környékről és saját életéről. A faluból hamar kiértünk a gátra, ahonnan csodálatos kilátás tárult a szemünk elé. Nehéz elmondani, mert még befogadni sem volt könnyű azt a sok szépséget és gyönyörűséget, amit a Szigetközi táj ad az embernek... A virágzó rétek mentén nem csak a látvány csodálatos, hanem az illatok is. A víz közelsége nagyon meghatározó, a selymesen simogató szél - ami ezen a tájon gyakran, szinte mindig fúj - kifejezetten kellemessé tette azon a meleg napon a túrát.
 |
| Indulás előtt: Dajka és Róna a parkolóban várnak türelmesen. |
 |
| Lovak a gáton. |
 |
| A Dunaremetei Hajóállomás |
 |
| "Kis-Nagy-Duna" |
 |
| Erős sodrás! |
A Dunaremetei Hajóállomáson tartottunk egy rövid kis pihenőt, kiszálltunk, körbenéztünk, megdöbbentünk, mekkora ereje van a vízlépcsőnél a víznek. Sajnos a hajóállomás jelen pillanatban nem üzemel. Egyébként a komp Bősre vinné innen az utasokat, ahol állítólag nagyon finom a hal a csárdában.
Visszafelé Dunaremete felé vettük az irányt, így tettük meg az egyórás kört Dajkával és Rónával.
Hogyan készül a lipóti kenyér? - látogatás a Lipóti Pékség központjában
A hotel egyik dolgozója, akit első nap recepciósként ismerhettünk meg, Bognár Zsolt kalauzolt minket a Lipóti Pékségben. Nagyon jó volt egy helyi ember szájából hallani Lipót falu és a környék történetét, a Tóth Zoltán alapította pékség "meséjét", ami egyébként tényleg egy mesébe illő sikertörténet. Az üzem hatalmas, de a sok gép csak segíti a munkát, ami továbbra is kézzel folyik. Nem számoltam, s nem is láttam, hányan voltak abban a műszakban, akiket dolgozni láttunk, de elképesztő sok emberi kéz kell a pékmunkához. Ráadásul a legtöbb pékmunka igazi fizikai meló! Elképesztő erőt kell kifejteni pl. egy háromkilós parasztkenyér gyúrásakor, de a több száz kis cipó sütésre előkészítése sem gyerekjáték.
 |
| Kisfilm az alapítóról és munkájáról. |
A pékság mintaboltja - ami lifttel, akadálymentesen is megközelíthető - az emeleten található. A tudatos tervezés eredményeképp ez a hely nem csak evésre, hanem közösségépítésre is alkalmas. Nem véletlen - tényleg erre tervezték, mint ahogy igyekeznek a franchise rendszer összes boltjában - már ahol lehetséges - kávézó részleget is kialakítani. A mintabolt gyönyörű, modern dizájnt kapott, zuzmófalak, zuzmógömbök, dizájnlámpák és kényelmes karosszékek határozzák meg a teret. A színek a természetességre törekednek, a tervezőknek sikerült elérni, amit szerintem a megrendelő eredetileg akart: határozottan JÓ itt lenni.
Motorcsónakázás a Duna mellékágain
 |
| Érkezik az előző csoport. |
A Vadludak kikötőből indultunk egy nyolcszemélyes motorcsónakkal. Fazekas Lászlónak köszönhetjük életünk egyik meghatározó élményét, amit a vízen töltöttünk. Az időjárás nagyon ránk ijesztett, hatalmas szél kerekedett kb. a 35.-40. perc tájékán, emiatt sajnos rövidebb lett az utunk a tervezett egy óránál, de így legalább megtapasztalhattuk, milyen az, amikor a motorcsónakot teljes gőzzel meghajtják. Addig meg László mesélt nekünk, a vízről, a faluról, a vízhez fűzödő viszonyáról és évtizedes motorcsónakos tapasztalatairól. Látszott, hogy a folyó minden egyes méterét ismeri, mint a tenyerét. Úgy suhantunk el számomra ijesztően kiálló faágak és hordalékok mellett, mintha nem lett volna ott semmi. Egyik utastársunk váltig állította, hogy hódot látott, mi sajnos nem láttuk, de nem kizárt, hogy tényleg szerencséje volt, a hód ugyanis tényleg megtelepedett, sőt elszaporodott a területen.
 |
| Elindultunk! |
 |
| Ártéri erdő |
 |
| Micsoda látvány! |
 |
| Kiszállás a gátnál. |
Az érintetlen ártéri erőket néhol láthatóan telepített erdők váltották fel, kitermelés nyomait is láttuk itt-ott. A "Nagy-Duna" gátjánál tartottunk pihenőt (ami valójában a Kis-Nagy-Duna, másik partja már szlovák terület, a Nagy-Nagy-Duna teljesen Szlovákiáé ezen a vidéken.) Néhol megszólalni is nehéz lett volna, ezért csak csendben néztük magát a SZÉPSÉGET. Úgy éreztem, hogy ezek azok a pillanatok, amiket sosem szeretnék elfelejteni, amelyeket mélyen a szívembe zárok és megőrzök életem végéig. Szerencsésesek azok az emberek, akik ide születtek, akiknek ez a hely az otthon.
 |
| Visszafele úton |
 |
| Megnéztük, hogyan indul haza a járgány. :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése