A Kerektavi Természetház megnyitásáról én is hírt adtam a Barangoló család FB oldalán, a Turista Magazin cikkének megosztásával. Szeptemberben pedig szintén ez a magazin tett közzé egy kedves kiránduló tippet a házat érintve. Mivel nem szeretem a vasárnapi ebédünket a véletlenre bízni, mindenképpen utána akartam nézni a helynek: tényleg lesz-e ebéd? Ilyen nehezen étkezdét nem találtam még! A nevet, hogy Kerektavi Természetház, egyelőre alig ismeri az internet. Helyi illetőségűnek kell lenni, hogy az ember tudja: ez a régi Vadkacsa Büfé, ami itt üzemel, immáron étterem formátumban. Mi persze nem tudtuk, de volt hová nyúlnom: a Barangoló családok közössége Facebook csoportban feltettem a kérdést, és hamar választ is kaptam rá. Igen, a Természetház étterme működik, nagyon jól főznek, bátran induljunk neki.
Az volt nagy mázlink, hogy időben odaértünk. Ez azt jelenti, hogy 11.40-kor már a pultnál álltunk, és a napi ajánlatból szemezgettük ki a nekünk szipmatikus fogásokat. Azon a hétvégén halnapokat ültek a Természetházban, így majdnem minden fogás halas volt. A csodálatos idő még azokat is idevonzotta, akik tényleg csak enni érkeztek. Nyitáskor, azaz 12 órakor hosszú sor állt az étteremben - de ekkorra mi már bőven leadtuk a rendelésünket. A halászlé, a rántott harcsa, a hamburger és a harcsapaprikás mind-mind rendkívül ízletes volt. A hely nem olcsó, de nem is megfizethetetlen kategória.
Igényes berendezés, finom ételek a Kerektavi Természetház konyhájából. Érkezés előtt mindenképpen tájékozódjatok, mert előfordul, hogy a konyha hétvégén sem nyit ki! |
Nekem picit fájt, hogy a wc használat az étterem vendégei számára is 100 Ft/fő!!!!! Ezt nem tartom helyesnek, sőt kifejezetten kellemetlennek és felháborítónak gondolom. A másik furcsaság, ami szintén nem volt számomra kellemes, hogy hatalmas hangszórókból üvöltő zene dübörgött. Mi kifejezetten a csendért, nyugalomért vágytunk eljönni ide, egyetlen pocikám sem kívánta a hangos tüc-tücöt. Még a gyerekek is bosszankodtak miatta! (Lehet, hogy a hangos zene csak a halnapok miatt volt.)
A természetház galériája le volt zárva, így nem tudtunk felmenni, körülnézni, fotózni.
A tavat ne próbáljátok meg a rövidebb úton megkerülni, mert nem fog sikerülni. A horgásztanya után az ösvény véget ér. A másik oldalról viszont egész sokáig el lehet jutni a tóparti sétányon, érdemes végigsétálni. Itt leterítettük a pokrócunkat és pihengettünk, játszottunk, olvastunk a parton kb. egy órácskát.
Utána elsétáltunk a következő/előző tó partjáig, hogy játszóterezzünk egyet. A gyerekek itt is örömmel elszórakoztak majdnem egy órát. Megettünk minden uzsonnát és elhatároztuk, hogy keresünk a Duna-parton egy jó kavicsdobáló helyet.
Kb. 5 perces autókázással a Pilismaróti-Szobi révnél találtuk magunkat. A büfében a gyerekek megkapták a kikövetelt jégkrémet, mi pedig a jól megérdemelt kávénkat szürcsölgettük, miközben egy érzékelhetően helyi baráti társaság nevetgélős beszélgetését hallgattuk önkéntelenül.
A napot a Duna-parti kavicsdobálással zártuk. Megfigyeltünk egy uszályt, egy személyszállító hajót, de láttunk több motorcsónakot és természetesen a komp érkezését és indulását is meg kellett várnunk.
Béke, nyugalom, kavicsok, víz. Az ember lelke kisimul. |
A komp neve: BOGI. :) |
Minden szülő rémálma, amikor a kamaszodó gyerekei egy fárasztó hétvége, ráadásul egy izgalmas vasárnapi kiruccanás után az autóban csendesen bejelentik, hogy másnap miből írnak dolgozatot, amire még nem tanultak. De ez már egy másik történet. :)
Irány haza! |
Mi is kirándultunk már erre, de mi a hegyekről csordogáltunk le a tóhoz, megpihenni.
VálaszTörlésA dolgozattal kapcsolatban pedig még jobb, ha nem is a gyereknek jut eszébe, hanem a facebook csoportban írnak róla más szülők 🙂