Meglepetés Sümegen

Előre egyeztetett meglepetésprogram? Létezik ilyen? A mi családunkban igen! Testvérem és Sógorom ajándéka volt a 15. házassági évfordulónkra és 40. szülinapunkra ez az eseményekben és látnivalókban gazdag fél nap. Mivel nem akarták, hogy esetleg belefussunk valami olyanba, ami mégsem tetszik nekünk, előre megbeszéltük, hogy igen, az ötlet jó, a helyeket bátran le lehet foglalni, és igen, megyünk, mégpedig együtt. Az A variáns az volt, hogy csak ketten megyünk, és ők vigyáznak a srácainkra a nyaralóban (ahol amúgy is együtt tartózkodtunk), a B variáns pedig az, hogy megy mindenki: unokatesók, nagyszülők, szülők. Kérték, hogy ne az anyagiak miatt döntsünk a kettesben tölthető program mellett. Ezért az utóbbit választottuk, így a gyerekek is részesülhettek ebben a fantasztikus élményhalmazban! Elárulom, hogy nekik az egész valódi meglepetés volt, amit aznap tudtak meg.

A délutánt - a nemesvitai kilátó meglátogatását követően - a Történelmi Lovasjátékok arénájában kezdtük. A több mint egy órás, gazdag programban csak néhány olyan látványelem került, ami nem annyira tetszett vagy amit kicsit gyengébbnek találtunk. A mongol lovas fiúk és a magyar lovagok küzdelme viszont határozottan izgalmas és látványos bemutatóra sikeredett! Ami feltűnt, hogy ezek a lelkes, ügyes vitézek igazán odateszik magukat, nem csak a mi kedvünkért "küzdenek", hanem a maguk és a lovak örömére is. 

A gyerekek, a gyereklovagok szerepvállalása szintén kedves elem volt, ahogy az is, mikor a kis törpeló, Csokoládé végigsétált gazdájával az aréna kerítése mellett, és a néző gyerekek előresétálva megsimogathatták őt. 

Csokoládé, a sztár!

A középkori lakomán résztvevő családok az arénából átsétáltak az étterem pincehelyiségébe. Itt névre szólóan vártak minket az asztalok. Különös tapasztalat volt, hogy ugyanazok az emberek szolgáltak fel, akik a Történelmi Lovasjátékokon szerepeltek! A gyerekekeinknek nagyon tetszett, hogy a finomságokat azok a lovagok hozták ki nekünk, akik az imént szemünk láttára bizonyították hősiességüket! Természetesen a hölgyek is részt vettek a vacsora kiosztásában. 

Készülődünk a vacsorához.

Egy szép részlet a pincehelyiségből.

A cigányzene elmaradhatatlan kellék...

Esti hangulat.

A középkori lakomán olyan étkek kerültek az asztalra, amihez nem kell evőeszköz - kivéve a levest - ezért tömegek ömlöttek a mosdóba. Ekkor, az egyik mosdólátogatás alkalmával fedeztem fel, hogy az arénának van téliesített változata az étteremtől még lejjebbi szinten, tehát itt időjárástól függetlenül lehet lovagi tornákat tartani. A folyosókon található relikviákról, fotókról leolvasható, hogy az itt "dolgozó" embereknek ezek a feladatok az életüket jelentik, ezek a lovagok hivatásból lovagok, a ceremóniamesterség pedig kiemelkedik a szerepek közül. Mondjuk nem csoda, a sok szöveg és az egymás után következő mutatványok fejből tudása nagy koncentrációt és gyakorlottságot igényel.

Lovagi relikviák a falon.

A téli aréna.

Nekünk is elhúzták a nótánkat!

Középkori tányéreltakarítás, avagy egy lakoma romjai.

Egyetlen bánatunk az volt, hogy itt járunk Sümegen, és nem látjuk a Várat? (A kicsik és a meleg miatt nem egész napra érkeztünk, az ebédünket még Fonyódon fogyasztottuk el.) Reménykedtünk, hogy a lakoma után feljutunk valahogy... és lám, sikerült! Annak köszönhetően, hogy augusztus 20-án érkeztünk, a várban még munkálatok zajlottak. A kedves portás bácsinak megesett a szíve rajtunk, és megengedte, hogy körbenézzünk gyorsan. Nem volt ez egy alapos bejárás, ráadásul a vár egyik rész fel van állványozva felújítás miatt, oda nem is lehet bemenni. A látogatható részek egészen különös hangulatot árasztottak napnyugta után. Mindenesetre felejthetetlen élmény volt ez a különös, egyedi várlátogatás, az biztos!

Fa játszótér a vár tövében.

Tájékoztató táblák a város látnivalóiról.

Lépcső fel a várba.

Kilátás a várba felvezető útról, naplementekor.

Itt még nem gondoltuk, hogy bejutunk.

De beengedett minket a kedves portás bácsi!!

A felújítás alatt álló rész egyáltalán nem látogatható.

Sárkányos játék a várban.

Egyik oldalon a lenyugvó nap, másik oldalon
a felkekő hold!

Pont innen néztük aztán a tűzijátékot!

Utolsó programpontként megkérdeztünk néhány helyi illetőségű embert, hogy hová menjünk tűzijátékot nézni. Ők elmagyarázták, mi megtaláltuk a helyet, s még simán találtunk parkolót is a közelben. A felújított püspöki palota előtt, saját kempingszékeinkből néztük végig a durrogtatást, ami sokkal szerényebb és rövidebb volt, mint fővárosi nagytestvére. Kilenc perc alatt a gyerekek sem unták meg a parádét, és mi is örültünk, hogy "csak ennyit" szennyeztük a környezetet... A látvány gyönyörű volt, és a helyszín egészen különleges hangulatot adott az idei nemzeti ünnepünknek.