Másfél nap Szandán, barátnőkkel

Ritkán adódik egy nagycsaládos édesanya életében fél hétvégényi idő gyerekek és férj nélkül. Úgy emlékszem, utoljára négy éve voltunk együtt, ezzel a társasággal - gimis barátnőimmel - kapát-kaszát itthon hagyva egy teljes hétvégét együtt, akkor viszont jó messzire szöktünk el, Svájcig meg sem álltunk. Ezúttal nem ültünk éjszakai vonatra, nem jártunk be kristálytiszta levegőjű tájakat, most más szempontok szerint választottunk szállást és úticélt. Az országot a vírus miatt nem akartuk elhagyni, időnk sem volt sok (tényleg mindössze másfél nap), ráadásul egyikünk kisbabája miatt igazán közeli helyet kerestünk, hogy ha bármi lenne, azonnal ugorhasson, ha kell, haza. Spoiler: nem ugrott, hanem kirándult, beszélgetett és ALUDT! :) 

A szállásról - Kata Cottage

Új szálláshely nyílt Szandán. Mivel több szálláshelyes csoportnak is tagja vagyok szakmai okokból, hamar tudomást szerzek általában a frissen nyíló helyekről. Így történt ez Kata esetében is, az első vendégek között lehettünk. A Kata Cottage hívogatója: Stílusos kikapcsolódás vintage környezetben. Kedves, felújított parasztház várt minket, nagy udvarán dézsafürdővel (nem használtuk), borgácsozási lehetőséggel, hatalmas szabad térrel. Fekhely öt ember számára adott, mi csak négyen mentünk végül, így a kanapét nem nyitottuk ki. A ház hátsó traktusában egy 2 személyes kis apartman lett kialakítva. Ott jártunkkor ugyan voltak benne vendégek, de még csak nem is találkoztunk - nem zavartuk egymást egyáltalán. 

A szépen felszerelt konyhában tudtam főzni, és az asztalt kényelmesen körbe tudtuk ülni. Egyetlen észrevételünk, hogy a fürdőszobai tolóajtó hatalmas rést hagy becsukva is, ami igen kellemetlen, főleg ha nem családtagok használják a wc-t. Mi mondjuk idestova 28 éve ismerjük egymást, így nem okozott számunkra nagy gondot az a rés, de el tudok képzelni olyan vendéget, akinek ez problémát jelent. 

A hangulat már nagyon karácsonyra hangolt volt, de beszéljenek helyettem a képek:

Kirándulás Szandán

Szanda várába mindenképpen szerettünk volna felgyalogolni. Készültünk térképpel, ezért meglepetésként ért minket, hogy az Országos Kék Túra útvonalát ezen a szakaszon igencsak módosították. Szerencsére nagyon jól fel van festve a jel, ezért a módosított útvonalon sem tévedtünk el, teljesen egyértelmű volt az út felfelé és lefelé egyaránt. 

Szandaváralján egy hangulatos kis büfé várja a turistákat - ezúttal nem tértünk be, mert a hétvégén kb. csak akkor nem ettünk, amikor túráztunk, mindenki annyi finomságot hozott, hogy nem győztük kóstolgatni. Azt gondolom, finom házirétest hagyhattunk ki. 

Tóparti séta a ködben

Vasárnap már csak a délelőttöt töltöttük együtt. A szállást 11-ig kellett elhagynunk, nem kapkodtunk tehát, kényelmesen reggeliztünk és pakolásztunk. Még odafelé az autóból kiszúrtuk Csővár és Acsa között azt a hangulatos tavat (Sinkár horgásztó), ami mellett gondoltunk piknikezni egyet visszafelé. Szép gondolat volt, csak azt hagytuk ki a számításból, hogy a területet teljesen befedi majd vasárnap délelőtt a tejszerű köd. De ha már ott jártunk, megálltunk, kiszálltunk, sétálunk egyet a valószerűtlen homályban. S láss csodát, a séta végére kisütött a novemberi, álmos nap! Felszállt a köd, és teljes szépségében tárult elénk a tó. Csodálatos élmény volt megélni pillanatról pillanatra a nap sugarainak hatását a természetre. 

Már akkor is említettem, hogy a Cserhát egy kiaknázatlan kincsesláda, amikor az alsópetényi Szív-tónál jártunk tavasszal. Közel van a fővároshoz, kiváló túraútvonalakkal dicsekedhet, és különleges, nem agyonhájpolt úticélok várják azokat, akik a csendesebb, nyugisabb, békésebb kirándulásokat kedvelik. Itt nincsenek a Normafa bódéi, hüttéi, cserébe tömeg sincs. Ide alig tudsz tömegközlekedéssel elvergődni és némely szakaszon nagyon rosszal az utak, cserébe kevés a kiránduló. Ezek nem országosan ismert helyek, cserébe csend van és teljes nyugalom. Számomra Nógrád és a Cserhát továbbra is szerelem marad!