2022. február 4., péntek

Kastély a szerelemhez - Nádasdladány megújult kastélya az igaz szerelemről mesél

Egy igen nehéz vizsgaidőszakon vagyok túl, nagyon megterhelő hetek vannak a hátam mögött. Amikor már a hócipőm is tele volt a vizsgamunkámmal vagy a tanulással, elővettem a nádasdladányi fotóinkat és gyönyörködtem bennük egy sort. Napok óta dörzsölgetem a tenyerem, hogy péntek délelőtt végre eljutok a blogbejegyzésig, ami december 28. óta a fejemben tolong, kissé hátraszorulva. 


Hónapokig hangos volt a sajtó és a bloggervilág a Nádasdladányi kastély átadásától. Rengetegen írtak róla, én meg csak bosszankodtam, hogy nem jutunk el. Aztán már tudatosan kerültem a helyet, az információcunami menjen csak le, én majd akkor írok róla, ha nem jelenik meg minden nap egy új cikk a felújításról. A téli szünet végre ideális választásnak tűnt: mind a heten ráértünk egy teljes egész napra - egyre kevesebb ilyen alkalom van ám! - , velünk tartottak az unokatesók és az időjárás is kegyes volt hozzánk, a hideg ellenére tudtunk sétálni a parkban, majd utána Székesfehérváron (Utóbbiról külön blogbejegyzésben fogok írni.). Ráadásul már régen olvastam mások beszámolóit, itt az ideje, hogy én írjak róla!

Azonnal szeretném megosztani Veletek az alábbi néhány fontos és praktikus információt:

1. Foglaljatok korai időpontra helyet magatoknak! Korai időpont: 9.00 és 10.00. 

2. Az időpontfoglalás szükséges és fontos lehet, különösen hétvégén és ünnepnapokon.

Mikor megérkeztünk, kényelmesen meg tudtunk állni a parkolóban, ám mikor kb. 2.5 óra múlva távoztunk, bizony, a két autó kiállásának ujjongva örültek az éppen érkező vendégek... Tehát a parkolás 10.30 után nehézkes és problémás. Minél jobb az idő és minél inkább szabadnap van, ez annál inkább lesz igaz. A vezető érdekes történeteit is kellemesebb egy max. 10-15 fős csoportban hallgatni, mint 40-50 fővel vonulva végig a termeken. 

Van egy másik okom is a délelőtti látogatás pártolására: a gyerekek ilyenkor még sokkal frissebbek és a 40-50 perces a vezetést majd a filmek megtekintését simán kibírják. Délután, kajakómában vagy alvás helyett - nem javaslom a kastélylátogatást gyerekekkel. Csak a magatok életét nehezítenétek és a többi látogató élményét csökkentenétek... Mindezt valószínüsíthetően kisebb vagy nagyobb tömegben.

3. Ne érkezzetek az utolsó utáni pillanatban, ha lehet, főleg télen ne, mert az öltözők és mosdók lent vannak az alagsorban. Erre gyerekes szülőként praktikus hagyni 10-15 percet. Az útvonaltervező ajánlására tehát számoljatok rá még egy kevés időt. Tudom, milyenek az elindulások, nekem nem kell bemutatni, mélyen együttérzek minden elinduló családdal, komolyan mondom. 

Alagsori öltöző, biztonságos tárolókkal.

Még a mosdó is stílusos ebben az épületben!

Pelenkázó helyiség az alagsorban.


4. A recepciónál kérjetek a gyerekek számára kis füzetet, ami segít lefoglalni őket a vezetés idejére. A füzetben vannak helyben megoldható feladatok, de otthon kivágható memóriajáték is. Színezhető oldalak, nagyobb gyerekek számára már értelmezhető alaprajz, kerti sétához útmutató, és sok más érdekesség. Innen is szeretnék gratulálni a füzet megalkotójának és grafikusának, nagyszerű munkát végeztek! Megemlítem a nevüket, mert tényleg nagyon szép a kiadvány: Princz Diána és Pazirik Kft.



A vezetésen a hölgy - akinek sajnos így több mint egy hónap távlatából nem emlékszem a nevére - alaposan, türelmesen és lényegretörően mondta el a család, a kastély és a főbb szereplők történetét. A csodálatos látványt fotózni nem volt könnyű - különösen egy plüsskaticával a hónom alatt. ("Kérlek, ne hozd be a Katicát!! DEEEEE! KELL! Jó, akkor vigyük be. Első terem: Anyu, hozod?") De tényleg megpróbáltam fotózni, hát ez lett. Következik a képes beszámoló!

Mi karácsonyi hangulatban
érkeztünk. A plüsskatica itt még
kézben.

Fogadóbizottság a téli szünetben.

Kezdődik a vezetés - egy gyönyörű
cserépkályhát csodálunk.

Ősök csarnoka - részlet
 

     
A rendkívül fiatalon elhunyt grófné
nem élhette meg a kastély átadását.



Téli kert - minden úgy épült meg, ahogy a grófné szerette volna.

Nőies részletek a női szalonban

A könyvtár lélegzetelállítóan szép!

    
Érdemes elmerülni a hatalmas méretben (A1?) kinyomtatott
részletes tervekben - önmagukban is gyönyörűek!
(A könyvtárszobában, a galérialépcső közelében.) 


A hű vadásztárs pontos mása 
a vetítőterem előtt. 

Az urak szalonjában férfiasak a színek és az anyaghasználat.

Aula és az emeleti folyosók

Gyerekszoba - ahol érdemes időt tölteni.

Rengeteg játék kisebbeknek és nagyobbacskáknak.

A régi játékok ma is ugyanolyan érdekesek.

A nevelőnő szobájában érdemes 
kipróbálni a távíró gépet!

Bár a grófnő nagyon fiatalon hunyt el, Nádasdy gróf úgy építtette
meg közös hálójukat, ahogy együtt megálmodták.
Sosem házasodott újra.

Nagy dolog volt akkoriban az
angol wc!

Kommunikáció a kastélyban - érdekességek a telefonból.


A kertre kb. egy órát szántunk. Lehet itt több, lehet kevesebb időt is eltölteni. Kellemes a séta a tó körül, a kis domb pedig egy víztározót takar. Padok, hatalmas területek, piknikezési lehetőség - jó időben minden adott ahhoz, hogy akár egy egész délután töltsünk el a kertben. Mi igencsak fagyoskodtunk, a tó szabályosan be volt fagyva, bár ráállni nem lett volna tanácsos. 

Kerti séta kései tízóraival: hókifli- és mézeskalácsosztás!
A karácsonyi maradékok hatékony eltüntetése. 

Ovisok szaladnak, kamaszok zsebredugott kézzel
sétálva beszélgetnek. Gyaloglás a tó körül.

Gyönyörű árnyalatok és pillanatok. 

A nádasdladányi  geoláda ott jártunkkor "beteg" volt, nem üzemelt.
Nézzétek meg, hátha ti megtaláljátok.
(www.geocaching.hu)

A nagy körséta után az utolsó visszatekintés a gyönyörű kastélyra.

A kastélyban van egy büfé-kávézó és az emeleten egy kis bolt, ahol szuveníreket, ajándékokat lehet vásárolni, illetve itt tudjátok kiváltani a kastélykártyát, amivel aztán máshol kedvezménnyel tudtok majd belépni. Szoptató-pelenkázó helyiség az alagsorban található. 

Az ebédet Székesfehérváron terveztük elfogyasztani. Sajnos a Hatpöttyös Katica elköltözött a korábbi, központhoz közeli helyéről, és a téli szünetben zárva volt. Őszintén mondom, nem emlékszem rá, mikor találtunk kajáldát ennyire nehezen valaha is. De erről majd a következő bejegyzésben írok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése