Az Északi tókör nevű tanösvény felfedezése alkonyati fényekben.
Előző bejegyzésemet úgy fejeztem be, hogy ennyit még nem tekeregtünk soha, hogy egy egyszerű ebédet elfogyaszthassunk valahol. Székesfehérváron majdnem minden étterem zárva van a két ünnep között. Amelyik nyitva: megfizethethetetlenül drága, de mindegy, mert úgyis teltházas. Elmondani sem tudom, hány helyet hívtam fel kétségbeesve, mikor kiderült, hogy a választott étkezde zárva tart. Kódorogtunk az éhes gyerekekkel, s ezúttal a híres előre tervezős énem már másre sem vágyott, mint hogy megpillantsunk végre valami meleg helyet, ahol meleg ételt kapunk... Végül A Juhász Gyula utcában található Grill Pipi mentette meg a napunkat. Mert a gyerekek kezdtek vészesen kiborulni, és nekünk is kopogott a szemünk az éhségtől.
Itt gyorsan összetoltak nekünk asztalokat, és hipp-hopp már rendelhettünk is. Mindenkinek sikerült szerencsésen választania - mert ugye ez is kockázat, mikor az ember ismeretlen helyre tér be - és amit kaptunk, az is bőséges volt és finom. Hamburgerek, kebab tálak, egyszerű, ízletes ételek vártak ránk, igen, belvárosi árakon, de ezen már nem voltunk meglepődve.
Hamburger méretek a Grill Pipiben. |
Elmentünk a Hetedhét Játékmúzeum mellett - szép emlékek - és visszagyalogoltunk az autóhoz. A Sóstó Látogatóközpont volt a következő célállomás, 7 percet írt a tervező.
Szürreális élmény egy hatalmas stadion mellett parkolni azért, hogy egy mocsaras-lápos-tavas helyszín köré épült tanösvényen sétáljunk. Nézelődtünk körbe-körbe, hogy tényleg egészen biztosan ide kellett jönnünk? Mindenki elbizonytalanodva battyogott a stadion mellett, én voltam egyedül biztos a dolgomban, mert olvastam, hogy a látogatóközpont a stadion aljában kapott helyet, bármilyen furcsa is ez a tény.
Itt kezdtük a sétát. |
A stadion túloldalán indul a tanösvény. |
Ahogy szép lassan ment le a nap, úgy kellett tudomásul vennünk, hogy az ebédkereséssel töltött idő elvitte a délutánunk Sóstóra szánt idejének nagy részét. Ajaj, gyorsan menjünk végig legalább a piros körtúrán! Letölthető TÉRKÉP LINKJE
Már a Kócsag-toronynál, ami egy kis kilátó, szembetűnő volt a tempó különbsége a kicsik és a nagyobbak között. A nagyok gyors léptekben, már-már futva simán olyan tempót nyomtak, mint egy felnőtt férfi, de kiscsoportos lánykámon, aki nem aludt semmit, látszódott a fáradtság. Ezért a férjem visszasétált vele a stadionhoz, hogy ott várjanak meg minket, akik viszont az eredeti terv szerint megkerültük a tavat és megnéztünk további két kilátópontot.
Gyönyörű helyeken vezet a pallósor. |
Madarakat lesünk! |
Kócsag-torony |
"Fáradok..." |
Több les várja a kirándulókat az útvonalon. |
Sajnos a mobilom megadta magát a Nádi-berek megállónknál, így tovább nem tudtam fotózni, de minőségi képeket úgysem tudtam volna már utána gyártani, mert teljesen ránk sötétedett.
Játékos útvonal |
Mindenesetre fontos megemlítenem, hogy nagyszerű játszótér, sétaútvonalak, mi több, komoly túralehetőségek várják azokat, akik több időt töltenének ezen a helyen. A Sóstó tanösvényről egyébként ebből a DTK videóból értesültem - minden Elviszlek magammal részt meg szoktam nézni, általában a gigantikus mennyiségű ruhahajtogatásaim közben. :) Máté Bence ide tervezett alagútlese még nem készült el, de egye fene, hajlandó vagyok majd visszamenni, ha az kipróbálható lesz! És még másért is visszamennék: a hatalmas kilátó, amibe Krisztáék a videóban felmásztak Bencével, zárva volt, és a gyönyörű játszóteret sem tudták tesztelni a gyerekek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése