Egy nehéz időszak végén ünneplésre hívott meg a Férjem. Elintézte, hogy kettesben tudjunk otthonról néhány órára elszakadni. Foglalt asztalt oda, ahová már jó ideje tervezünk eljutni, majd a finom vacsora után lelkes, sétára invitáló javaslatomra is igent mondott. Így ettünk egy jót a Szaletlyben, majd keringtünk egy kiadósat a teljesen megújult Városliget széles és szűkebb sétányain. Ámultunk-bámultunk a sok újdonságon és szépségen.
A Szaletly tulajdonosai egy évtizedek óta ismert és bevált, ám a végére kissé lecsúszott éttermet vásároltak meg. Mert Pesten, ha azt mondod: tudod, a Thököly Étteremnél! - nos, ezt majdnem mindenki tudni fogja tényleg, hogy a Thököly-Stefánia sarkát jelenti. (Családi vonatkozás: a szüleimnek is ebben az étteremben volt a lakodalma!)
A Szaletlyt Nikoletti Petra és férje, Dani találta ki, vásárolta meg, újította fel és üzemelteti. Petra a Térkultúra blog írója. Szinte a kezdetek óta követem ezt a blogot, sokat tanultam belőle, nagy hatással volt rám. A Szaletly először PopUp étteremként nyitott meg a pandémia első hulláma után (akkor is jártunk itt), majd bezárt, és egy hosszú, komoly felújítást követően újranyitott, immáron teljesen megújult belső terekkel. A frissen megszerzett lakberendező képesítésemet hol máshol is ünnepelhetnénk, mint egy ilyen helyen?
Leolvadt a mosoly az arcunkról, mikor a kedves, fiatal pincér srác közölte, hogy a mai napon csak kint foglalhatunk helyet. Mert én pont a beltérre voltam annyira kíváncsi! Látta és hallotta mindezt az étterem vezetője, Zsolt, és egyből bekísért minket, hogy megtekinthessük a beltér szépségeit. Sőt, még egy rögtönzött kis idegenvezetést is kaptunk! Készítettem néhány fotót.
A kerthelyiségben finom vacsorát kaptunk részben szezonális finomságokból, egy klassz beszélgetés és a teljes jól lakás után nekiindultunk városligeti sétánknak.
 |
| Aznap este Kálmi zenélt. |
 |
| Fogas spenóttal |
 |
| Mákos guba |
 |
| Krémes újragondolva |
Meglepődve konstatáltuk, hogy micsoda élet van a Ligetben egy hétköznap nyáreste! Futók, kutyasétáltatók keresztezik egymás útját, családok vacsoráznak pikniktakarókon vagy a kihelyezett asztaloknál, baráti társaságok iszogatnak a bisztrókban, elegáns párok ücsörögnek a Millennium Kávéház teraszán. A Magyar Zene Háza felől érdekes hangok érkeztek, mint utóbb megtudtuk, a zenei játszóteret használják, próbálgatják gyerekek és felnőttek egyaránt.
A Néprajzi Múzeum épülete szintén különlegesség, teljesen egyedi felfogás. Számomra kissé túlzottan monumentális. Az ötletet (az Ötvenhatosok emlékművének egyedi kiemelését és az épület külső bejárhatóságát) jónak tartom, de vannak "érdekességek" és befejezendő feladatatok még körülötte. Természetesen felmentünk a tetejére azon az oldalon, ahonnan szebb a kilátás. Nekem a beültetések is tetszettek, szép növényeket választottak a tájépítészek.
Városligeti körsétánk utolsó állomása a sportpályákhoz vezetett. Itt volt aztán az igazán nagy élet! Óriási sakkpartik, nézőkkel, rollerező gyerekek a színes szökőkút mentén. MINDEN pingpongasztal és MINDEN kosárpálya foglalt volt, sőt, mindegyiken két csapat játszott! A focipályán is szaladgált két kis csapat, a röpi pályán pedig épp befejezte az edzést az ifjúság. Arról beszélgettünk a férjemmel, hogy inkább itt töltsék az időt a gyerekek, fiatalok, izzadva, edzéssel, fejlődve, izmosodva, mint céltalanul bóklászva.
 |
| Színes szökőkút |
 |
| A sportpályák elején. |
 |
| Regisztrált felhasználók ingyenes öltözője |
 |
| Foci :) |
 |
| Búcsúpillantás a Szaletlyre - még este 10-kor is nagyon sokan voltak! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése