Süti-fagyi, tóparti séta és kilátó Nagykanizsán

Rettenetesen nagy eső volt Kaszón, biztonságos helyre behúzódva megvártuk, míg elzúg felettünk a vihar. Ezután konstatáltuk, hogy egy-két óráig most nem érdemes kültéri progamban gondolkodni, mert minden csupa víz, és a levegő is erősen lehűlt. Becéloztuk hát Nagykanizsát (kb. 25-30 perc kocsival), hogy ott cukrászdázzunk egyet a gyerekek nagy örömére, majd - miután kisütött a nap - a Csónakázó-tó körül terveztünk sétálni és a híres, irtó magas kilátót is szerettük volna megmászni. Nagykanizsán olyan jól éreztük magunkat, hogy még a hamburger-vacsorát is a tóhoz rendeltük, hogy ott piknikezhessünk! 

Miközben Kanizsa felé autóztunk szép dimbes-dombos tájon, és csodáltuk, milyen zöld itt minden a Pest megyéhez és Budapesthez szokott szemünknek, felhívtam Verát, aki született nagykanizsai ismerősöm, és rendszeresen hazajár. Tudtam, hogy kisfiús anyaként pontosan képben lesz, melyik a legjobb cukrászda a  városban. A Gerőt mondta egyből, és mikor említettem, hogy két családdal megyünk, összesen 7 gyerek, 4 felnőtt, javasolta, hogy a külvárosban található bevásárolóközpontban lévő egységüket vegyük célba, mert ott sokkal több lesz a hely, tágasabb, kényelmesebb (Kanizsa Centrum, Interspar mellett). Verának igaza volt, mindenben, ezúton is köszönöm. A hely tényleg tágas, nyáron dupla terasszal (lakberendező szemmel a beltér gyönyörű, igényes, átgondolt koncepciója nagyon tetszett), és hát a finomságok.... a fagyik... ó nehéz erről jól írni. Díjnyertes tortákat gyártó cukrászdában ücsörögtünk, és ez nekünk csak utólag esett le. A fagyiélményre különösen érzékeny vagyok, kiborulok a rossz fagyitól, inkább nem eszem, ha már messziről látom, porból van. Nos itt, nem kellett ilyesmitől tartani, ezek a fagyik a legjobb minőségű alapanyagból készültek, ráadásul megfizethető áron. Ezen a nyáron először és utoljára kértem 3 gombócot: itt. A gyerekek kikérték maguknak a saját magam felé való kivételezést, férjem meg csak vigyorgott, mikor megjelentem a felpúpozott tölcséremmel, hogy íme, ez az ő kis felesége, akibe beleszeretett 18 éve. :) 

A bevásárló központban található cuki a parkoló autónktól néhány
lépésre volt. Dupla teraszán majdnem minden asztalnál ültek.

Különleges álmennyezet megoldások, szép világítótestek. :)

Finomságok!!

A bevásárlóközpontban elintéztük folyóügyeinket, majd indultunk tovább a Csónakázó-tóhoz. Ez konkrétan 5 perc kocsival innen. A tó nagy parkolójában hagytuk az autót, és gyalog sétáltunk fel a kilátóhoz. 

Egy biciklis pálya mellett vezetett el utunk a kilátó felé.

A kiszuperált olajfúrótorony-kilátót egy meseerdőn keresztül közelítettük meg, tényleg varázslatos hangulata volt annak a néhány száz méternek, amit a hegyoldal fái között kanyargó ösvényen tettünk meg. A kilátó gyönyörűen felújított, monstrum épületébe egy teljesen automatizált beengedőrendszer léptetett be, kártyás fizetés, vonalkód, lérzerfény, önműködő forgóajtó, kész sci-fi élmény. 

Félősök, tériszonyosok számára csak az első teraszig javallott a felmenetel, mert a második szint KILENG, és tényleg, de tényleg nagyon magasan van. 48 méteren, ami egy emeletes lakóház 15-16. emeletének felel meg, ha jól gondolom. Nálunk szokás szerint én voltam a renitens, aki utoljára maradt és remegő lábakkal, csendesen óbégatva, de feljutott. Végülis, egész jól bírtam, sokkal jobban, mint tavasszal Tatabányán, itt nem akartam földet csókolgatni leérkezéskor.

Ipartörténeti remekmű.

Kilátás az 1. szintről. 

A tetejére már ez a lépcsp vezet fel...

A Csónakázó-tó és Nagykanizsa a háttérben.

Különleges, hálós díszítő megoldások. 

Késő nyárdélutáni fényekben sétáltunk
lefelé a tóhoz.

Viszlát, kilátó!

A tó felé nem a mesebeli erdei úton, hanem a kilátó előtti tisztáson (szánkódomb?) haladtunk lefelé, a tónál pedig kettévált a csapat, mert 4.5 éves kislányom besztrájkolt, és azonnal de rögtön játszóteret óhajtott, én pedig úgy döntöttem, hogy a hisztéria elviselése helyett elviszem a játszóra, a többiek sétáljanak csak nyugodtan. Így én magam nem jutottam át a romatikus hidakon a szigetre, nem ücsörögtem közvetlenül a tóparton, ellenben rájöttem, hogy a klassz játszótér tervezői elfelejtettek a szülőkre gondolni. Két padocska árválkodik a játszótéren, foglaltak voltak, így fáradtan, hátizsákkal, ácsorogni kényszerültem elég hosszan. A kislányom mindent ki akart próbálni, de egyedül féltem felengedni a magas csúszdákra, inkább a mászós helyeket javasoltam neki. Mikor megérkeztek a nagyok, velük már engedtem a csúszást.

Hidacskák vezetnek át a félszigetekre, szigetre.

Bringás szerelő egység.

Tóparti látkép.

Természetesen kell egy kép itt. 

A játszó egyik csúcsélménye.

Azért ez sem rossz.

Mászókák

Infótáblák a büfénél.

Eközben mi felnőttek tanakodtunk, hogyan legyen a vacsora (a büfé inkább kávézó, nincs rendes étel). Láttuk, hogy a srácok a kerítést is lerágják mindjárt, olyan éhesek lesznek egy órán belül a friss levegőtől és a sok mozgástól. Mindeközben tudtuk, hogy nagyfiúnk időre érkezik, az M7-es legközelebbi pihenőjénél fogjuk őt "átvenni", szóval már nincs idő arra, hogy bemenjünk a városba kajáldát keresgélni, arra pláne nincs, hogy a kempingben együnk és visszaérjünk. Lemerülő telefonom utolsó erejével egy közeli hamburgerezőt találtam online, akik kiszállítanak a tóhoz, akár a mi általunk rendelt nagyobb mennyiséget is. Ez aztán az öröm! Összeszedtük gyorsan, ki mit kér (ilyenkor 2-3 választási lehetőség bőven elég a gyerekeknek), leadtuk a rendelést, és vártunk, sétáltunk, kipróbáltuk a street work out pályát. Kinéztük, melyik fa sűrű lombja alá húzódunk majd be, ha elered az eső. A nagy zuhé hála Istennek, csak a vacsora után kezdett neki, megvárta szépen, míg befejezzük és beülünk a kocsiba. Igazán kompakt kis nap volt ez: délelőtt Kaszó, délután Nagykanizsa, ezt a "menetrendet" szívből tudom Nektek is ajánlani. 

Esti hamburgerezés, kivételesen
rendelt ételt ettünk. 

Szeretnél 3 hetente friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS