Hogyan legyek jó vendég?

Egy barangoló szálláshelyfejlesztő merengései a szakma képviselőinek két oldalát látva.

Egy online szakmai beszélgetés részese lehettem néhány héttel ezelőtt a Szálláshelyfejlesztés csoport és Gyetvai Éva kolléganőm jóvoltából. Ezen a beszélgetésen hangzott el pár sóhaj, panasz formájában, hogy a vendéglátók egészen meglepő helyzetekkel is találkoznak, miután elmentek a vendégek. Sok gondolat fogalmazódott meg bennem ezzel kapcsolatban, hiszen én mindkét oldalon rendszeresen állok: gyakran vagyok vendég, de munkám miatt a másik fél, a szállásadók küzdelmeivel is találkozom. Most a vendég oldalt vizsgálom meg tüzetesebben.

Mi az, hogy "jó vendég"? 

Nem mindenki az, aki kifizeti a számlát? Nem. Aki kifizeti a számlát, az egy alap, egy minimum dolgot teljesített. 

Sajnos, van, akinek ez sem alap. Egyszer egy balatoni szálláshelyen, miután letettük a gyerekeket, kiléptünk a ház elé, és csendesen szalonnát sütögettünk a kellemes nyári éjszakában, kettesben. Már csak a parázs égett, mi csendben beszélgettünk, ezért a kertben odébb található másik apartmanból nem lehetett látni, hogy mi kint ülünk. És akkor meglepő esemény történt. Szomszédaink, egy jól szituált  középkorú pár (!!), az éjszaka leple alatt kisettenkedett csomagokkal együtt, beszálltak az autóba és elhajtottak. Ez még a regisztrációs időszak előtt történt (2011-et írtunk). A szállásadó néni megbízott bennük. Reggel kellett volna fizetni. Ők pedig 3 kifizetetlen éjszaka után a 4. alatt vidáman hazaautóztak alföldi kisvárosukba. Ilyenkor mindig elcsodálkozom az embereken.

A jó vendég szerintem ott KEZDŐDIK, hogy valaki korrekt. Érkezését legalább körülbelülre jelzi. A szállásadó is ember, neki is van családja, nem biztos, hogy mindig ott akar állni kulccsal a kezében egész péntek délután és éjszaka a kapu mellett. Később érkezel? Az a minimum, hogy odaszólsz. Korábban kell elmenned? Beszéljétek meg, mikor, hol és kinél hagyhatod a kulcsot. Idén Telkibányára mentünk kettesben, és a gyerekektől kicsit nehezen tudtunk elválni. Emiatt persze jóval később ültünk kocsiba. Még délután jeleztem a panziónak, hogy később érkezünk a vártnál. Megkértek, hogy Miskolcnál telefonáljak, ezt megtettem. Negyed 10-re írta érkezésünket a GPS, és emlékszem, milyen hálás volt a háziúr, hogy tényleg az ígért időben, pontosan érkeztünk. Ezzel egyfajta tiszteletemet fejezem ki a másik ember felé. 

A jó vendég kommunikál a kéréseiről és extra igényeiről is. Nem utólag minősít le, pontoz le, mert nem volt ez meg az, meg amaz, hanem jelzi, hogy miket szeretne előre, ami nincs az alap csomagban. Ha jelezte, már eggyel több esélyt adott a fogadónak arra, hogy be tudja bizonyítani, tényleg legjobb tudásával és szeretetével várja őket. (Ha alap felszerelés hiányzik, az más.)

A jó vendég megpróbál emberien viselkedni. Direkt nem azt írtam, hogy kedvesnek lenni, mert tapasztalatból tudom, hogy ez nem mindenkinek megy. Van, aki alapból, a múltja, a jelenlegi problémái miatt nem tud kedves lenni, vagy egyszerűen nem olyan természet, nem szeret társalogni, barátságosan beszélgetni. Biztos vagyok benne, hogy akkor is megkapja a szobát, ha nem a világ legkedvesebb, legodaadóbb emberéről beszélünk, de ha korrekt, kommunikál, és normálisan viselkedik, semmi gond nem lehet.

A jó vendég nem kekeckedik, nem ugráltat, hanem tiszteli a másik ember idejét, energiáját, befektetett munkáját. 

Ha fizetek valamiért, nem jár nekem minden, de minden, amit a helyszínen igénybe tudok venni? 

Jár Neked a kulturált szálláshely igénybe vétele, de az nem jár, hogy vademberként menj végig a házon, te vagy valamelyik családtagod "mert te kifizetted". Az sem jár, hogy undorító vagy gusztustalan dolgot hagyj magad után a szobában. A takarító is ember, könyörgöm. Az sem jár, hogy te vagy bármelyik családtagod elrakjon valamit, mert annak a tárgynak az értékét nem fizetted ki. Sem köntöst, sem törölközőt, sem poharat vagy evőeszközt. Nagyobb dolgokról, berendezési tárgyakról ne is beszéljünk. Mikor egy szuper szállásadó megosztja veled a legjobb társasjátékait, nem illik azokat megkárosítva, hiányos darabokkal visszarakni. Elvinni meg pláne nem szabad! Ha bármiben kárt tesz valamelyik családtagod, szólnod kell.

Emlékszem, közel egy éve történt, mikor az akkor majdnem 4 éves kislányom - aki SOHA, de SOHA nem tett ilyet sehol máshol, se otthon, se másnál, azóta sem - egy tollal összefirkálta a gyönyörű, fűzöld kis kanapét a szállásunkon. Hát azt hittem, leég az arcomról a bőr!!! Nem aludtam éjszaka annak ellenére sem, hogy azonnal szóltam a szállásadónknak. Később, a téli szünetben visszajelzett, hogy sikerült kiszedni a nyomokat a kanapéból, addig nyomasztott, és számolgattam, mennyibe kerül egy ilyen kanapé, ha ki kell fizetnünk esetleg... Az a kellemetlen érzés meg, ami anyaként elfogott, borzasztó volt.  

Akkor most takarítsak magam után, vagy mi?

Ne, nem kell nagytakarítással töltened az utolsó reggeledet a szálláson. Természetesen 1-3 éjszaka után egy városi szálláshelyen sokkal kisebb kosz termelődik, mint mondjuk egy kirándulós helyen saras időben, egy hét alatt. Szóval, van, amikor muszáj, ha saját magunk számára élhető közeget akarunk biztosítani... Egy alap igényessége a többségnek van, és senki nem szereti, ha a családja koszos padlón járkál (vannak kivételek, tudom), ezért időközben a normális vendég eleve feltakarít, ha szükséges. A szálláskiadók nem mindig szeretik, ha az ágyneműt is lehúzzuk. Sőt, van, aki kiakad ezen, úgyhogy mióta ezt tudom, leginkább nem húzom le az ágyneműt. Szépen rendezetten hagyjuk magunk után a szobát, és ennyi.

Az egyik szállásadó azt mondta a beszélgetésen, hogy az sem jó, ha a vendég a zsíros, agyonhasznált törlőronggyal, konyharuhával mindent eltörölget, mert ő duplán dolgozhat utána. Ugyanakkor én személy szerint azt minimumnak tartom, hogy elmosogatunk magunk után...

Mivel tudok extrán jó vendég lenni, hogy a szállásadóm is embernek érezze magát? Mivel tudok olyan élményt okozni a szállásadómnak, hogy megtáltosodjon, és igazán úgy érezze, a vendégfogadás műfaját éppen neki találták ki?

Kedvesség, türelem, a másik helyzetébe való belegondolás. Kommunikáció. Visszajelzés. Vendégkönyvbe beírás, akár néhány szívhezszóló mondattal. Esetleg közös fotó, vagy taggelés a közösségi média oldalakon. Ha blogolsz, a blogbejegyzésben megemlítheted a pozitív tapasztalatot. Fotóidat a közösségi médiában megoszthatod a hely megjelölésével. Normális minősítést adsz, jó pontszámokkal, ha igaz minden. (Nem kell jónak minősítened valamit, ami nem volt az.) Szállásadódat tovább ajánlod családos e-mail listákon vagy barátok számára. Ezek mind olyan GESZTUSOK, amik érzékeltetik a fogadó családdal: megéri csinálni, bármilyen nehéz is sokszor. Egy-egy ilyen vendégtapasztalat ellensúlyozhat 3 rossz, kukacoskodó vendéget is.

Úgy gondolom, fontos az, hogy Magyarországon sok normális, megfizethető, alsó- és felső-középkategóriás ház kerüljön kiadásra. Ezeket tudják megfizetni azok az igényesebb családok, akik még egyáltalán tudnak utazni. Ne vegyük el a kiadók kedvét! Ne legyünk rossz vendégek!

Végigolvastad, és nem tartalmazott semmi újdonságot a cikk? Gratulálok, Te egy JÓ VENDÉG vagy! 

Milyen a jó szállás? - ezt a kérdést fogom körbejárni a következő bejegyzésben.

Szívesen olvasnál további érdekes cikkeket belföldi turizmus tematikában, kifejezetten családos nézőpontból? Iratkozz fel a Barangoló Hírmagazinra ITT!