Gőzölgő patakon eveztünk Hévízen

Sokáig gondoltam, mikor gőzölgő patakos, evezős képeket láttam a neten itt-ott, hogy ez az élmény csak kiváltságosoknak adatik meg. Azoknak, akik a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai, esetleg jól értesült barátok, hozzátartozók, akik egyszer-egyszer különleges engedélyt kapnak, és átélhetik a meleg vízű patakon való téli evezés élményét. Aztán megláttam egy hirdetést, méghozzá épp a legjobbkor, ősszel, mikor már azon tűnődtem, milyen élményajándékot tegyek a fa alá. Ahogy egy hírmagazinban is említettem még decemberben, igyekszünk minél kevesebb tárgyi ajándékot adni évről évre, ahogy nőnek a gyerekek. Azonnal döntöttem, a naptárat nézegetve lefoglaltam egy napot a téli szünetben, és senkinek nem mondtam egy szót sem a terveimről, csak azt, hogy az a bizonyos nap foglalt. Az ajándék nagy sikert aratott, mindenki örült, az átélt élmény pedig olyan csodálatos volt, hogy nehéz lesz szavakba öntenem, de legalább megpróbálom.

Mi a Fodor Vízitúrák szervezésében eveztünk Hévízen. Mint kiderült, a lehetőséget más vízitúra szervezők is megragadták - ők korábban indultak. Én azért a Fodor-csapatot választottam, mert tetszett a honlapjuk, tetszettek az egyéb lehetőségeik, amiket kínáltak, és legfőképpen azért, mert én (nagy)családos édesanyaként úgy érzem magam biztonságban, ha engem egy családokra szakosodott túraszervező kísér az idegen terepen. A Fodor Vízitúrák csapata a családi vízitúrák specialistájaként emlegeti magát, így gondoltam, nem lesz probléma, ha 5 gyerekkel jelentkezünk. És nem is volt. 

Egy másik csapat vízreszállása.

Délelőtt 10-kor találkoztunk Hévízen. Először gondolkodtam, hogy foglaljak-e szállást előző éjszakára, hogy kiküszöböljem a hajnali indulást, de végül lebeszéltem magam. Nekem, nekünk szülőként még mindig könnyebb hét embernek egy egynapos túrát oda-vissza leautózni, mint ott alvásra bepakolni, előző esti és aznap reggeli étkezésekről gondoskodni. Utóbbi, ott alvós verzió nem csak macerásabb, de drágább is. Téli szüneti ébredéseinkhez képest tehát kissé korán, már fél nyolckor elindultunk otthonról, így kevesebb mint 2.5 óra alatt értünk Hévízre. A Castrum kemping melletti parkolóból indul a túra, innen egy rövid séta a patak partja, ahol regisztráltunk, kifizettük a foglalón felüli összeget. Aki kért, itt kapott kávét, pálinkát, jó szót. 

Kisebb tömeg a parton, gyorsan eloszlik, ahogy szépen
sorban indulnak.

Ezután jött az a része a napnak, amit legszívesebben kihagynék, de nem lehet. A várakozás. Minden sofőrt bevártunk - természetesen ezúttal is késett valaki, hiába kérték a pontos érkezést a szervezők. Ilyenkor mindig az vár többet, aki pontos, és ez nem csak bosszantó, de kellemetlen is a hidegben, főleg gyerekekkel... A sofőrök (többnyire az apukák) egyszerre, konvojban indultak a célállomásra, ahol egy kijelölt parkolóban kell hagyni az autót. Majd kisbusszal visszahozták őket. Ez a kör 1 órán át tartott, amíg nekem a gyerekeket kellett lefoglalnom. A patak mentén sajnos nem igazán lehet leülni, főleg télen, így hát állva vártunk. Eszegettünk némi tízórait, és néztük, ahogy a korábban induló csapatok indulnak. Szívből hálát adtam, hogy hétágra süt a nap, és nem fázunk, az eső sem esik! Az induló csoportok látványa érdekes, és a patak is szép. De az egy helyben ácsorgást az unatkozó kisgyerekekkel elcseréltem volna :). Másik negatívum, hogy sajnos a bejárónál nagy a sár, sima utcai cipőben vagy átázós sportcipőben ez a program nagyon nem ajánlott. Itt mindenki bakancsban vagy komolyabb téli csizmában volt. A gyerekeknek a szülők váltóruhát is hoztak, ki tudja, mennyire nyúl be a patakba véletlenül egy kisebbecske. 

Mentőmellény felvétele előtt néhány hasznos mondat.

Sok várakozás után végre elkezdődött az oktatás. Ez sem rövid, viszont nagyon vicces. Fodor István egy stand-upos előadással fűszerezett okítást nyújt mindenkinek - ezt azoknak sem lesz unalmas végighallgatni, akik már számtalanszor eveztek. Sokat és hangosan nevettünk! 

1. Kommunikációs javaslatok arra vonatkozólag, hogy mit és hogyan mondj a kormányosnak, amennyiben az bevitt téged a nádba. 
2. Biztonságos, borulásmentes ötletek, hogy hogyan oldd meg az alacsony cső és híd alatti áthaladást (egyetlen ilyen izgalmas hely van). 
3. Megtörtént esetek és borulások részletezése, kiemelve, miért NEM visznek soha többet csapatépítésre érkezett munkatársakat. 
4. Lelkes szülők hajcsárkodásának és versenyzésének elkerülése. 

Ezek mind előkerültek, természetesen sok gyakorlati példával, plusz külön oktatással a kormányosoknak. A hajók lepakolása után minden család választott egy, illetve esetünkben két hajót, majd bepakoltunk, és szépen kivárva sorunkat, vízre szálltunk. 90-120 perc, a várakozással lelkileg így készüljetek! 

Oktatás, részletesen, hosszan, viccesen.

Mi a következőképpen osztottuk meg magunkat:

- Férjem kormányos volt, vele ment az 5 éves kislányunk, és a 10 éves kislányunk - ők középen, a 13 éves fiúnk elöl.

- A másik hajóban a 15 éves fiam próbálta ki a kormányos szerepet, én ültem elöl, 7 évesünk középen. 

Vízcsepp Mester hajó: 1 felnőtt + 3 gyerek

Mustang hajó: 1 felnőtt + 2 gyerek
Képek: Fodor István a partról - köszönjük!

Ez a kombináció bejött, mivel bár mi voltunk a könnyebbek, nálunk volt a kezdő kormányos. Egyébként ezen a terepen tényleg biztonságosan lehet kipróbálni és megtanulni a kormányzást, a fiam a túra végére már tökéletesen irányította a hajót. 

Mivel magam is eveztem, nehezen tudtam képeket készíteni. Egyszer bejelentkeztem élő videóban a FB-on, illetve próbáltam röviden fotózni, de alapvetően eveznem kellett. 

A túra összesen kb. 9 km. Van egy élesebb kanyar benne, utána rögtön egy zsilip, aminél szűkített úton kell áthaladni (gond nélkül megoldottuk), majd az említett cső és híd, alacsonyan. Itt én lehuppantam a hajó padlózatára, majd a híd után visszakúsztam az ülésre. A gyerekeknek elég volt lehajolni. A meleg víz először átvált langyosba, majd lehűl, és teljesen hideg patakon evezünk a túra második harmadától. Ettől még gyönyörű, tiszta a víz, és csodálatos a táj, a víz hőmérsékletének természetes csökkenése semmit nem vesz el az élményből.

Láttunk jégmadarat, egy tengelic párt, több teknőst, kis halakat, valamint rengeteg csapást a vízparton, ahol a nagyobb testű emlősök járhatnak le inni a patakhoz. 

Egyetlen megálló van útközben, itt lehet megpihenni, de a legtöbben nem élnek a lehetőséggel. Itt egy szaletli, és egy wc van, a partszakaszt úgy választották, hogy könnyen ki lehessen húzni a hajókat. 

A 75-ös út alatt haladunk át. 

A csapat elején és végén haladt egy-egy tapasztalt túravezető, István pedig, aki egy sérülés miatt nem tudott evezni, a partról fotózott, illetve a hídnál várta be a csapatot, ellenőrizve, hogy minden rendben megy-e. Mi legutoljára maradtunk, abszolút tudatosan. Öt gyerekkel két felnőtt, úgy véltük, lassúak leszünk. Igazunk volt. :) Örülök, hogy így alakult, mert nem csak hogy nem feszélyezett minket hátulról semmi, és nem is tartottunk fel senkit, de a férjem még jókat is tudott beszélgetni a másik hajóban evező tapasztaltabb, vidám túrázókkal (mi picit előrébb haladtunk, és igyekeztem életében először kormányzó fiamat segíteni).  

A túra utolsó pár méterén.

Megérkeztünk, végállomás!

A túra utolsó harmadában már nagyon éreztük a fáradtságot és három óra lévén igazán kopogott a szemünk az éhségtől. A nap lemenőben, de azért még nappali világosságban kászálódtunk ki a hajókból a viszonylag meredek partszakaszon - mindenki kapott segítő kezet a kiszálláshoz. A végállomáson forró tea, kávé várt minket, és szivacsok, amelyekkel minden túrázó a saját hajóját tisztította meg. Kipakoltuk a cuccainkat, kiegyenesítettük végtagjainkat, ittunk egy jót, letisztogattuk a két hajót, majd elköszöntünk. Az autóhoz battyogva láttuk, hogy mindjárt lemegy a nap - ekkor készült néhány szépséges fotó. Közben megettük az ebédre hozott finom fasírtot és zöldségeket, elintéztük a folyóügyeket (van két toitoi wc), ittunk egy termoszban hozott kávét a férjemmel, és 2.5 óra alatt haza is értünk. Nagyon elfáradtunk, különösen a két kisebb gyermekünk, akik közül a hétéves - bár ő maga azt állította, semmit nem aludt az úton - valójában végigdurmolta a Hévíz-otthon távolságot, szó szerint a kapuig. Nem csoda: a kb. 9.5 km-t végigevezte, alig pihent, és pici evezőjével tényleg hatékony segítséget nyújtott! 

Hajók tisztogatása, pakolás.

Kívül-belül le kell csutakolni a hajókat, hogy ne maradjon
benne/rajta iszap.

Néhány praktikus jótanács, ha ti is mennétek:

• 4-5 év alatti gyereket csak akkor nevezzetek be, ha nem akar állandóan benyúlkálni a vízbe és végig tud ülni a tájat nézve, néha evezést imitálva 2.5 órát.
• 14 év feletti felelősségteljes kamasz már nyugodtan megpróbálhatja a kormányzást megtanulni.
• Érdemes az evezés előtt tartalmas szendvicseket enni, hogy legyen bennetek energia. Mi ezt kis kekszekkel próbáltuk megoldani (mindig azt hittük, hogy MOST már elindulunk), és a végén már nagyon éhesen eveztünk! Cserébe a végén rendkívül jól esett az otthon előre elkészített fasírt.
• Érkezés után eltelik 90-120 perc, míg vízre kerültök. Ezt számoljátok bele. Sétálhattok, tízóraizhattok közben. Hidegben nem nagyon van hová leülni. 
• Lutri, hogy milyen idő lesz aznap, mikorra foglaltok. Mi kifogtunk egy csodálatos napsütéses időt és plusz fokokat, de ahogy ezeket a sorokat írom, éppen szakadatlanul esik. Gondolom, van olyan körülmény, amikor a túrák nem indulnak, de ezekről a szervezők időben tájékoztatják az aznapi érintetteket. 
• Ha foglaltok, kaptok majd egy e-mailt a foglalás után, de lesz egy hosszabb tájékoztató jellegű levél majd az indulás előtti napok tájékán. Ebben nagyon részletesen minden tudnivaló benne lesz. Ajánlom, hogy pontról pontra tartsátok be a sokat látott szervezők javaslatait. 
• A túra elején kapnak a résztvevők mentőmellényt, felnőtteknek nem kötelező. A víz csak néhol mély, legtöbb szakaszon derékig ér. 
• Minden csónakhoz jár egy vízhatlan nagy táska, amibe a váltóruhát bele lehet gyömöszölni. Nekünk egyébként nem volt szükség váltóruházatra, senki nem lett vizes, mert...
• ... ígértem a kisebbeknek valami díjat (ott jutott eszembe), hogy ha nem lesznek vizesek, otthon megkapják. Ez bejött, mert nagyon vigyáztak, és a végén büszkén jelentették, hogy nem lettek vizesek.
• Alkonyatkor nagyon hideg tud lenni - ez a probléma a túra végén, kiszálláskor jelentkezhet - míg evezés közben elképzelhető, hogy a kabát is lekívánkozik, úgy kimelegszünk. Rétegesen öltözzetek!
• Jó cipő, illetve inkább bakancs kötelező!
• Vízhatlan nadrág, overáll előnyös, ha van, főleg a gyerekeken (de rajtam is az volt).

Szívből ajánlom a túrát minden kalandvágyó családnak. A Fodor Vízitúrák szervezői örömmel látják a kisgyerekes (nagy)családokat! 

Naplemente Fenékpusztán.

Fejünkben összeállt, hogy a Kis-Balaton Látogatóközpont előtti patak UGYANAZ, mint amelyiken most eveztünk! Nyáron jártunk itt, akkor ennyire gyönyörű volt:

Szeretnél 3 hetente friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS

Szívesen megszállnál a túra előtt és után? Nagyobb családdal, baráti társasággal érkeztek?

Van egy tippem a közelben, 14 fő tud itt aludni:

Balatonederics, Papp Vendégház - teszteltük!