Aquileia - világörökségi ókeresztény mozaikokon bolyongtunk döbbenten

Egész nyaralásunk, de talán mondhatom, hogy egész nyarunk legnagyobb meglepetése Aquileia volt. Tudtuk, hogy van itt látnivaló, tudtuk, hogy közel van Gradohoz, és mindenképpen szeretnénk elmenni majd ide. De azt nem tudtuk, hogy EKKORA LÁTVÁNYOSSÁG, ekkora kultúrtörténeti szenzáció fog bennünket itt fogadni. Már láttuk a pécsi ókeresztény sírkamrákat, így állíthatom: Aquileia még ezeken is túltesz! Döbbenten álltunk a több ezer négyzetméternyi, apró darabokból kirakott mozaikpadlók felett! Mindezt megkoronázta, hogy látogatásunk vasárnapra esett, misére érkeztünk - tudatosan így terveztük - és a több száz éves falak között nem csak egy vasárnapi szentmisét, de egy igazi, hamisítatlan olasz NÁSZMISÉT ülhettünk végig. Ebédre pedig álomfinom pizzát ettünk, egy autentikus kis olasz pizzéria kínálatából, az ódon falak melletti parkban.... ez a nap egy ideális kirándulós, feltöltő, igazi kalandos nyaralós nap volt, amiről azt hiszem minden olyan szülő álmodozik, aki szereti a történelmet, és szeretné megmutatni a világból gyermekeinek azt, ami igazán fontos és szép és értékes.

Parkolás

Egy laza, rossz idő után még éppen "ébredező" vasárnap délelőtt érkeztünk, szemerkélő esőben. Ezért igazán könnyen találtunk parkolót, sőt, ha bátrabbak lettünk volna, egészen a templom közelében is leltünk volna szabad "kék vonalas" - azaz fizetős - helyet. Mi végül a Régészeti Múzeum melletti nagy, murvás parkolóban álltunk meg, és fizettünk egész napos parkolásra 6 EUR-t. A misére pontosan érkeztünk, leültünk és már vonultak is be a ministránsok. Külön öröm volt, hogy ifjú pár, násznép mind ünnepélyesen bevonult: ezek között az öreg falak között annyira megható volt egy új eskütételt végignézni, hogy meg is könnyeztem.

A mise végetértével a jegyszedők megnyitották a templomot a turisták előtt, és ezzel hirtelen a szent hely múzeummá változott. De még micsoda múzeummá! Ám, mielőtt belevetettük volna magunkat az érdekességek nézegetésébe, feltöltöttük a gyerekek elemeit egy kis tízóraival a szomszédos parkban. Itt minden néhány lépésre van, az árnyékos padok is. A belépőnk mellé vásároltunk két könyvet, melyből érdekességeket tudhattunk meg az ókeresztény emlékekről. Az egyiket helyben (!!!) elhagytuk, még valahol a templomban... :(

Tízórai közben a tudnivalók felolvasása :)

Míg ettünk, az ifjú párt fotózák.

Hangulat

A templom és a mozaikok

Napra pontosan egy hónappal ezelőtt jártunk itt, és én még mindig a hatása alatt vagyok annak, amit láttunk. Ha belenézek a fotóinkba vagy kinyitom a könyvecskét, amit ott vásároltunk, elönt egy elemi hála érzés, hogy nekem ez megadatott. Hogy ezt láthattam. Talán Rómában éreztem még ezt, 18 évesen. Mutatom a képeket inkább, így könnyebb lesz beszámolnom, bár félek, nem adja vissza az élményt...

A templom kívülről, közelről.

A templom távolról.

A templom mögött egy világháborús
temető... ez itt az emlékmű.

A templom oldalról.

Belülről:
Üvegpadló az óriási mozak felett.

A kisebbekkel az állatkeresős játék egész sokáig bejött. 

A tengeri állatok felfedezése különösen izgalmas rész.

Aztán egy idő után a lépcsőzés
vitte el a show-t.

Miközben a kicsik folyamatosan azt kérdezgették, hogy mikor ebédelünk és mit (percekkel előtte tízóraiztunk...), illetve hogy mikor megyünk már az élményfürdőbe (azaz vissza a kempingbe), próbáltam befogadni azt a csodát, ami a szemem elé tárult. Ezzel a háttérzajjal azért nem ment zökkenőmentesen, de kitartóan próbálkoztam, hiszen ki tudja, járok-e még itt életemben valaha? 

Sajnos nem látszik jól, mekkora és milyen szép ez a mozaikpadló!

A templom hangulata.

Az altemplomban arról emlékeznek meg...

... a hagyomány szerint a városban Szent Márk is járt.
A freskók az evangélista látogatását is ábrázolják.

Korok és művészeti stílusok keverednek itt.

Valaha volt egy másik templom - még mélyebben.

Szépséges részletek!

Csodálatos művészet... a 300-as évekből!

Keresztelőkút

Az egyik legszebb fennmaradt részlet egy óriási mozaikból.
Milyen lehetett az eredeti???

Néhány praktikus infó:

A jegyeket egy különálló épületben adják, ahol a jegy mellé tájékoztató füzetet is tudtok vásárolni. Ha szerencsétek van, még olyat is találtok, ami magyar nyelvű! 

Ugyanebben a kis épületben vannak a mosdók, mellette pedig árnyat adó fák alatt padok, asztalok, ahol lehet étkezni. A nagy, templom előtti tér másik oldalán egy tourinform irodának álcázott ajándékbolt található. Ingyenes kiadványok sajnos nincsenek.

Jegyekből - amennyiben valóban érdeklődők vagytok - lehet kombinált jegyet vásárolni, ez lesz jó pl. az altemplomba és a keresztelőkápolnába. Sajnos a Cossar-birtokra ezek már nem érvényesek, oda külön jegyet kell váltani. Mivel mi ezt nem tudtuk, és a birtokon nem lehet külön jegyet venni, vissza kellett volna sétálni a recepcióra, és ezt a gyerekekkel már nem vállaltuk. Ha kettesben lettünk volna, simán megjárjuk pár perc alatt...

Nem érdemes egészen a jegypénztár mögötti parkolóig behajtani, mert ott nem 6, hanem ha jól emlékszem, 16 EUR a napijegy. Nem éri meg az a pár méter különbség!

A Régészeti Múzeumot nem erőltettem a gyerekeknek. Mivel kisütött a nap és kifejezetten melegre fordult az idő, a Forum Romanumot sem látogattuk meg.

Van egy kis pizzéria a drága éttermek és kávézók mellett a Piazza Patriarcaton, az üzletsor végén. Neve Pizza Soles.  Itt egy idősebb, autentikus olasz mester süti kemencében a pizzát. Mérgelődik, kioktat, tudja a tutit, izzad a hőségben, és közben, szinte észrevétlenül nagyon finom pizzákat süt, abszolút megfizethető, hétköznapi áron! Minden asztal foglalt volt, elvitelre kértük, és a parkban (30 m-rel odébb) megettük az utolsó falásig mind a 4 pizzát.

Van viszont egy könnyű és érdekes sétaútvonal, ami a gyerekek számára is érdekes lehet: a régi kikötő felé. A folyó, ami ma már inkább egy patakocska, korábban olyan nagy és széles volt, hogy komoly kikötőt építettek a város szélére. Ennek a kikötőnek a nyomait lehet felfedezni azon a sétányon, ami a Cossar-birtok mellől indul. Egy töltésen haladtunk, és egyszer csak, ahogy balra néztünk, egy ókori kikötőt láttunk! Furcsa, mert ma már szinte egy kis semmi állóvíz az a patakocska, ami korábban nagy és impozáns folyó lehetett, hiszen igen nagy helyeket alakítottak ki a kikötésre. 

A töltés a folyó korábbi helyén, ma sétány.

Egészen kevés maradt itt a vízből...

... pedig komoly kikötő állt itt egykoron!

A töltés túloldalán van egy nagyobb folyó, de az ókori kikötő
nem ezen az oldalon fekszik.

A gyerekek a kihelyezett történelemóra után már másra sem vágytak, mint egy jó fagyira. Szerencsére a főútról a templom felé vezető utcsácskában még odafelé láttam egy fagyizót, ahol aztán degeszre ettük magunkat finom olasz kézműves fagyival. 

Fagyizó.

Életem egy nagy élménye volt, hogy járhattam Aquileiában. Külön boldogság, hogy a gyermekeinknek is megmutatthattuk ezt a csodát! Talán fognak emlékezni rá. Remélem. 

Megilletődötten...

Nagyon boldogan, hogy együtt lehetünk itt!

Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS