Csodálatos Csehország - 3. rész, PRÁGA

 Egy nap Prágában 5 gyerekkel

("Jól gondold meg!" cikk)

Nem bántuk meg, tényleg nem. Ha már Csehország, Prága kötelező, ki tudja, visszatérünk-e még. Ugyanakkor. A tömeg: az embermennyiség egy új dimenzióját ismertük meg. A Budapest-Belvárosi turistaáradatot szorozd meg hússzal. És akkor, talán lelki szemeid előtt megjelenhet, mi van Prágában, minden nap. Ezt egy forró nyári napon gyerekekkel elviselni... hát, komoly kihívás! Megugrottuk, de másnap délelőtt jól esett sokáig heverészni... Hogy miért büntettek meg minket az ellenőrök annak ellenére, hogy volt jegyünk? Hogy bejutottunk-e a Szent Vitusba a gigasor ellenére, és láttuk-e az Orlojt működést közben... mind megtudod a bejegyzésből, de mellé kapsz egy csomó praktikus infót is, ahogy azt Barangoló család olvasóként megszokhattad. 

A térképet böngészve Prága keleti csücskében szúrtam ki a Cerny Most metró végállomást. Itt kell parkolnunk, ez jó lesz. Ingyenesen hagytuk itt egész napra az autót, de mielőtt bevetettük volna magunkat Európa egyik leglátogatottabb belvárosába, a helyi plázában mosdóztunk egyet, illetve a helyi pékségben jól bevásároltunk (hajnalban indultunk a szállásról, a reggelit már Prágában ettük meg).

Reggeli játék Cerny Most metróállomásnál a pláza előtt.
A képen az autó melletti kis bódé egy nagyszerű pékség
finom termékeit árulja.

Igényes, ingyenes mosdó a plázában.

Ez egy nagyon szép bevásárlóközpont.

Szívélyes fogadtatás: büntetés a metrón

A friss reggelivel jóllakottan indultunk a metróhoz, hogy az információs irodában mindent megkérdezzünk. Az ügyfélszolgálatos tökéletesen beszélt angolul, így hamar megértettük, hogy mit kell vennünk és kinek jár kezdvezmény. A jegyeket beszerezve boldogan indultunk utunkra. A boldogság egészen addig tartott, míg az ellenőrök fel nem szálltak a mi kocsinkba. Mosolygva mutattuk a napijegyet, ők pedig szigorúan kérték: szálljunk le velük. Kiderült, hogy NEM DUGTUK BE A _NAPIJEGYEKET_ AZ ÉRVÉNYESÍTŐ AUTOMATÁBA, ÍGY ÉRVÉNYTELEN JEGYEKKEL UTAZTUNK. 30.000 Ft-os bírságot szabtak ki ránk. Megpróbáltuk őket meggyőzni, hogy senki nem mondta, mi azt hittük, a vásárlás pillanatától érvényes, és elmondtuk nekik, hogy a fickóval az infóponton 15 perce hosszan beszéltünk, és ő egyáltalán nem említette, hogy érvényesíteni kell a napijegyeket, mindez nem érdekelte őket. Hosszas vitatkozás után, azonnali kártyás fizetéssel elengedtek végül... szörnyű élmény volt! (Lúzerek vagyunk, tudom.) 

Teljesen felzaklatva szálltunk ki, mindössze egyetlen megállóval később. Első élményünk Prágában... 

Próbálunk magunkhoz térni a Národni trída megállónál.
Azért a szép villamosok segítettek. :)

Prága "Gellért-hegye és Tabánja": a Kisoldal. Séta és a prágai Eiffel torony megmászása

Ezután elindultunk tervezett utunkon: át a 22-es "városnéző" villamossal a Nemzeti Múzeum előtt a hídon, leszállás a fogaskerekű/sikló állomásánál (Újezd vagy Hellichova), majd - mivel itt is óriási sor volt - a felgyaloglás mellett döntöttünk. Azért nem bántuk meg, mert útközben egy irtó szuper játszótérbe botlottunk! A kilátóból páratlan a panoráma, megéri kifizetni a jegyet és megmászni a tornyot! 

Játszótér a Kisoldalban

A prágai Tabán, a Kisoldal. Béke, nyugalom, madárcsicsergés. 

A prágai Eiffel torony a Petrín
tetején

A közepén kintről is kinézhetünk, fent már csak zárt helyről.

Páratlan, csodálatos kilátás

A Hradzsin egészen közel, sétatávolságra található innen.

Egy gyönyörű körhinta - hiszti volt érte, de sétáltunk tovább,
ezeken a helyeken minden nagyon drága!

Szent Vitus és Szent György, majd ebéd

A délelőtt második felében a várig sétáltunk. Megpihentünk és tízóraiztunk egy padon, majd beálltunk a Szent Vitusban a sorba - hogy megtudjuk: jegyeket kell váltani az infópontban (másik sor), hogy visszaállhassunk ebbe a sorba. Kiálltuk a próbát - és minden sort, plusz extra wc sort. Ez a tömeg, ez valami döbbenet. Olyan ingergazdag, és számomra annyira zavaró, hogy nehezen viseltem, de a Szent Vitusért, a gótika csodájáért mindent. A Szent György bazilikába is szólt mindannyiunk jegye, de csak én mentem be, azért mindennek van határa, még a barangoló gyerekeknél is. :)

Lépcsőzés Vár felé.

Gyönyörű utcácskák!

Reneszánsz épületben az egyik legjelentősebb művészeti múzeum.

Oh!

Szent Vencel kápolna a 
Szent Vitus Székesegyházban

A gótika magasfoka.

Gótika és reneszánsz találkozása
+ családi kép.

A Szent György templomba is szól a jegy - itt a román korba
csöppenünk vissza...

Ebédünket, jobb híján egy Mekiben költöttük el a belvárosban. Volt pincehelyiség, így kényelmesen le tudtunk telepedni, ez egyben egy hosszabb pihenő megállónak is számított. Szusszantunk, kitaláltuk, merre menjünk tovább. Sajnos hiába fogyasztasz az étteremben, a mosdóért mindezek ellenére fizetni kell... 

A Károly híd következett, és ami tömeg itt volt, az már a félelmetes kategóriába sorolható kisgyerekekkel - legalábbis számomra. Egyáltalán nem tudtam önfeledten a látványra koncentrálni, folyamatosan azt számoltam, megvan-e mindenki. Tényleg a másodperc töredéke alatt elragadhatnak itt egy kisgyereket rossz szándékú emberek, s tudnak vele az irdatlan embermennyiségben nyomtalanul eltűnni! (Ez az én parám, és én tényleg rosszul bírom a mozgó tömeget, szóval lehet, hogy te nyugodtabb leszel, ha itt jársz.) Azért a folyó, a rengeteg hajó, és a híd szobrai természetesen egyfolytában fotózásra késztettek minket. 

A Mekiből kilépve szinte ezt láttuk.

Olyan útikönyv volt nálam, amelyben
minden egyes szoborról leírást
találtam - de a helyszínen lehetetlen
volt elolvasni.

A képről nem jön át a hömpölygő emberáradat mérete.

Hajók a Vltaván. (Csak mi, magyarok hívjuk Moldvának.)

A nagy hajók kikerülik a lépcsőket a folyón, van számukra
egy átjáró.

A folyó vize egyes helyeken a házak lábait nyaldossa.

Megígértük a gyerekeknek, hogy a 17:00-ás Orloj "kakukkolást" elérjük, így szedtük a lábunkat rendesen, hogy a belvárosi kis utcácskák között elevickéljünk a Városházáig. Természetesen óriási tömeg gyűlt már percekkel az óramotor indulása előtt a torony alatt, s tapssal nyugtázta az órajáték végét, mondjuk az vicces és hangulatos volt.

Ezen a ponton a gyerekek már szó szerint nyűglődtek, így sem a Tyn templomba, sem a Zsidónegyed látnivalóiba nem néztünk be - igaz, odáig optimistán elsétáltunk, de a kicsik miatt már a az öreg zsidótemetőbe is lehetetlen lett volna belépni. 

Orloj, hihetetlen, hogy 600 éve
működik!

Sgraffitós ház

Tyn templom, Prága egyik jelképe

Husz János szobra - nemzeti jelkép, a cseh történelem egyik
legfontosabb alakja

Cukrászdát kezdtünk keresni vadul, mégpedig valamelyik külsőbb kerületben, nem a belvárosban. A villamosra felpattanva jutottunk el a budapesti Böszörményi út hasonmásához, mindössze néhány perc alatt. Ez a cukrászda megálló szintén nagy pihenőt és megnyugvást jelentett megtépázott idegeinknek. 

Drága, de elképesztően finom fagyit ettünk itt.

Angelato - érdemes felkeresni, ha Prágában jártok!

A nap végén a Cerny Most megállóban már-már négykézláb mászva jutottunk el a metrótól a kocsiig. Nagyon elfáradtunk. Tervben volt még egyébként egy hosszabb villamosozás a városban, de egyrészt belefutottunk a hazafelé tartó tömegbe, másrészt a prágai Pride miatt több vonalat teljesen lezártak, így pont amerre mentünk volna, megközelíthetetlen lett. Mindegy, egy napra ennyi is elég volt. Prága gyönyörű, nagyon jó állapotban vannak a műemlékek, a belváros némely sétálóutcájában egymást követik a luxusboltok - más kategória, mint Budapest. A csehek egyértelműen szárnyalnak. Jó volt látni - de nem volt annyira jó hazajönni... 

Cerny Most végállomás napnyugtakor.

Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS