Csodálatos Csehország - Kalandok az Óriás-hegységben 1. rész

Odaút Pardubicei megállóval, hegyvidéki szállásunk, egy különleges lombkoronasétány és túra Csehország legmagasabb pontjára

Szeretnél olyan helyen nyaralni, ahol a legnagyobb nyári melegben is hűvös van? Harsogóan zöldek a hegy- és domboldalak? Ahol megfizethetőek a programok és a szállások, mégis különleges élményekben részesülhet a család? Ahol nincs tömeg és nem hallasz magyar szót egyáltalán, de angolul, németül tökéletesen elboldogulsz? Az Óriás-hegységben töltött, utazással együtt 12 napunk mindegyik fenti kitételnek megfelelt. Pedig tavasszal nem is ide kezdtem el szervezni a családi nyaralást...

... szóval az úgy volt, hogy Aggtelek környékén fogunk barangolni. Kedvező árú szállásunkat lefoglalva ültem babérjaimon, hogy majd indulás előtt foglalkozom a barlangtúrákkal, nézegetem a szlovák térképeket és túraútvonalakat, ráérek. De nem jutottunk idáig: a szállásunk véletlenül túlfoglalta azt a hetet. Mi estünk ki. Érdekes volt, mert ilyen baki esetén mérhetetlenül dühös szoktam lenni, de ezúttal volt bennem egy nyugalom érzés: nem lesz gond. Valahogy tudtam, hogy jobbat kapunk helyette. Ráadásul éreztem a valódi bocsánatkérést, a jóvátétel valódi akarását a szállásadó részéről, ezért haragudni sem tudtam. És így lett valóban: jobbat kaptunk, mint azt valaha gondoltuk volna! Hogyan? 

A szálláshelyünk - Vitkovice, Óriás-hegység

Elő a Bookinggal! Nézzük teljes Európát a konkrét dátumra és létszámra, a szállásra fordítható maximális összegre. Nem volt idegen a gondolat tőlem, hogy észak felé nézelődjek. Tavaly a gradoi kempingből - bár csodálatos emlékekkel jöttünk haza és a mérleg még így is pozitív - nagyon csúnya betegséget hoztunk haza, és ezt nem akartam idén ismételni. Legyen kellemesen hűvös és legyen kevesebb ember körülöttünk. Így nagyobb az esély egészségesnek maradni. Szóval bátran nézegettem az interaktív booking térképet északi irányban, és így láttam meg a rendkívül jó árú szálláshelyet, ahová - ha szűkösen is - de befértünk.

A szimpatikus cseh családdal felvettem a kapcsolatot a szállás honlapján keresztül, és ők úgy megörültek a hosszú foglalásnak, hogy még abból a kedvező árból is adtak kedvezményt, amit a bookingon láttunk. Egy éjszaka 27.000 Ft-ra jött ki. Hetünknek. Hogy miért? Ez az apartman a család síelős téli szállása, ők innen mennek a környéken sífutni, síelni. Nyáron üres. Örülnek, ha valaki megy. Mi meg örültünk, hogy ki tudjuk fizetni. :) Vitkovice az Óriás-hegység egy gyönyörű kis települése, van saját sípályája, sífelvonója, a szállástól pár száz méterre birkák legelnek, zöld rétek, erdők, tipikus óriás-hegységi kunyhók és modern apartmanok, valamint VÉGTELEN CSEND jellemzik. Van kis temploma, kis boltja, valamint egy újonnan nyílt, ötcsillagos resortja is, fine dining étteremmel. A környező, útikönyvben is említett látnivalók 30-60 percnyire találhatóak kocsival.

Az apartman két szobás, a hálóban aludtunk a három kisebb gyerekkel, a nagyfiúk bevállalták a kihúzható kanapét. A tévét lényegében az olimpia figyelemmel követésére használtuk esténként. Természesen a cseh versenyzők voltak a fókuszban, így fontos magyar győzelmekről így is lemaradtunk. A teljesen felszerelt konyhában egyszerű vacsorákat tudtam főzni, így ritkán költöttünk meleg ételekre napközben. 

Nappali-étkező

Felszerelt konyha teraszkapcsolattal

Háló - pont elfértünk, sok jó ember, kis helyen is.

Terasz a saját függőágyunkkal.

Vitkovicei hangulat

1. nap, ODAÚT - Séta és fagyi Pardubicében

Kora reggeli indulással és egy győri reggelivel, pisiszünettel számolva éppen ebédidőre érkeztünk Pardubicébe, ahol egy kellemes belvárosi sétával ünnepeltük meg, hogy Csehországban vagyunk. Legelőször a híres, és gyönyörűen felújított reneszeánsz várkastélyt jártuk be és körbe (a múzeumba nem mentünk be), majd az Elba partján elnyaltunk egy fagyit, innen pedig gyalog egy csodálatos, új városi kerten, piknikezőhelyen keresztül sétáltunk be a jelenlegi nyüzsgő belvárosba. Itt - hétköznapi elveink ellenére - mekis ebédet fogyasztottunk, majd lassan visszasétáltunk az autóhoz. Első napba, útközben ennyi fért bele.

Pardubice csodálatos reneszánsz kastélya. A belső udvarba
jegy nélkül bátran be lehet menni, érdemes!

Fagyi az Elba partján - közben a zsilip-híd alapos megfigyelése

Játék az árnyas piknikkert játszóterén, közvetlenül az Elba-parttól
végig a kastély mellett a belvárosig.

Óratorony

A félbevágott ló Pardubice történelmi
legendáriumának része. 

Gyönyörűséges főtér!

Itt parkoltunk, a város legrégebbi temploma mellett. A parkolás 
fizetős, de nyugodt szívvel hagytuk ott a megpakolt kocsit ebben
a biztonságos, nyugodt, rendezett kisvárosban.

Egy pontosan 3 órás városi séta (fagyival, ebéddel) útvonala
Pardubicében. Kattintva kinagyíthatod.

2. nap - Ismerkedés a környékkel, óriás (Krkonose) lombkoronasétány

Első nap délelőtt végignéztem az összes, szállásunkon bekészített prospektust, így válogattam ki azt a látnivalót, amivel kapcsolatban úgy éreztük, ha ezt választjuk, a gyerekek számára is megadjuk a kezdő hangulati lökést a 2024-es családi nyaralásunkon. Ugyanis biztosak voltunk benne, hogy ez a csiga-lombkoronasétány nekik is baromira fog tetszeni. Igazunk volt! 

Valódi lombok között, valódi sétány.

Elképesztő magasságok és mélységek.

Már az odavezető út is kalandos,
játékok, feladatok, kilátópontok
színesítik a sétát.

Az építmény alapjában egy bemutatóhelyet alakítottak ki -
a talajról szól. 

Sok, sok emeleten gyalogoltunk fel, majd a bátrak csúszdán LE.

Egy szuper játszótér és látogatóközpont étteremmel várja a
megfáradt kirándulókat a torony lábainál.

3. nap - A Snezka meghódítása. Csehország legmagasabb pontja, átlépés Lengyelországba.

Mindig figyeltük az időjárást, és ennek függvényében döntöttünk a következő napi programról. A Snezkára ideális előrejelzés ígérkezett: hűvös kirándulóidő, minimális esőveszéllyel (végül nem is esett). A felfelé vezető lanovka két állomásos, mi végig mentünk, a csúcsig. Ez már a lengyel határ. Alaposan körbejártunk fent mindent: kápolna, posta, büfé, lengyel obszervatórium kívülről, és persze mindenhonnan a csodás kilátás. Innen indultunk lefelé a lengyel oldalon, a túra tulajdonképpen a gyalogos visszautat jelentette a kocsihoz. Természetesen nem a legmeredekebb utat választottuk a kicsik miatt!  Összesen kb. 10 km volt, ebédszünetet még az elején tartottunk, de többször megálltunk pihengetni. 

Irány a Snezka! Felfelé lanovkával.

A csúcson a lengyel obszervatórium futurisztikus
épülete uralkodik.

Kápolna, mögötte a cseh posta épülete. Mosdó a lanovka felső
állomásán, a büfé mellett van, fizetős!

Gyönyörűséges, de kalandos levezető út a csúcsról.

Bouda = a cseh "hütte", de mégsem. Nagy szállás, büfé/étterem, 
és mosdó épület kb 5-8 km-enként. Sok helyen teraszokkal. Itt 
a legmagasabb bouda teraszán esszük a szálláson elkészített
ebédünket. A cseh kirándulókultúra hihetetlenül jól átgondolt.

Törpefenyők között vezetett utunk
 - rengeteg volt errefelé a darázs!

Hosszú, hosszú pallósorok a lápvidék felett. 

Egy újabb bouda a patak partján, étterem, terasz, kulturált,
itt ingyenes mosdók.

Lefelé vezető, vadregényes út.

Áfonyázás az erdei ösvényen.

Pec Pod Snezkou, lanovka alsó állomása, egy szuper játszótér

Túraútvonalunk (a valóságban nem mind piros jelzés!).

Folytatás: 

2. rész

3. rész

4. rész

Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS