Mostanában, ha teljesen ki szeretnék kapcsolódni "agyilag", akkor két dolgot tudok viszonylag kis erőbefektetéssel elérni: az egyik a reggeli futásom a közeli erdőben, a másik - ennél kissé nagyobb időráfordítást igényel - egy közeli múzeum időszaki vagy állandó kiállításának megtekintése. Mivel a Néprajziban rendszeresen vendég vagyok (nagyon szeretem, és őszintén érdekel minden kiállításuk), már igencsak zavart, hogy a gyerekeimnek még nem tudtam megmutatni, sőt, a férjem sem járt még itt soha. Itt volt az idő tehát, hogy egy téli hétvégi délutánon felkeressük a múzeum három rövidebb kiállítását együtt.
A cikk második felében pedig a nagy új állandó kiállításról számolok be Nektek, ahol egyedül jártam, és csak ámultam-bámultam! A színvonal: világszínvonal. Bármely európai vagy tengerentúli nagyvárosban megállná a helyét!